11.3.15

.

Nasser története egészen friss. Óriási figyelmet kiváltó, emberi jogi szempontból fontos pere holnap kezdődik a bíróságon. Először csak röviden össze akartam foglalni ezt a korábbi cikket  a Berliner Zeitungból, végül kb végigfordítottam.
 

Nasser Berlinben született, egy libanoni származású nagycsaládban. Amikor a szülei megtudták, hogy meleg, házasságra akarták kényszeríteni. Megszökött, elmenekült. Most feljelentette a családot – és nyilvánosan elmeséli a történetét.

A pert megelőzően Friedrichshain-Kreuzbergi polgármesteri hivatalban zártkörű sajtótájékoztatón mondja el a történetét, a polgármester, szociális munkások, és újságírók előtt.

Nasser elveszítette a szüleit, mert meleg. Számukra a homoszexualitás egy bűnös szenvedély, amiből ki akarták gyógyítani. Először fenyegették, megverték, majd kerestek neki egy menyasszonyt, és amikor ellenállt, megint megverték a fiukat. Nasser akkor 15 éves volt. Most pedig nagykorú, és módjában áll védekezni. Beperelte a családját. Mint mondja, nem bosszút akar, hanem elsősorban nyilvánosságot az esetének. Elmondani, hogy mi történt vele, és mindenképpen tudatni a hasonló helyzetben lévőkkel, hogy módjuk és joguk van védekezni.
Bár Nasser nagyon bátor, és azt mondja, akár a teljes nevével is vállalja a történetét, mégsem tanácsos így szerepelnie, vélik a szociális munkások.

A kreuzbergi Nassernek rokonai vannak Neuköllnben, Kreuzbergben és Libanonban is. A szülei korán házasodtak, az anyja 14 éves volt, az apja húsz. Bár a gyerekeknek úgy mesélték, szerelmi házasságot kötöttek, de Nasser most már kételkedik ebben. "Az anyám nagyon fiatal volt, és mindketten rendkívül konzervatív családból származnak, és nagyon szigorú, az iszlámban gyökeredző erkölcsi elveket vallanak.  A szüleim, a nagybátyáim, a nagynénéim mind azt gondolják, hogy a homoszexualitás halálos bűn."

A gyerekkorában nincs semmi különös, Berlin szívében laktak, három testvér, német és arab barátok, osztálytársak. Korán rájött, hogy meleg, tizenöt éves volt, amikor néhány barátjának elmesélte. Az egyik lány annyira megdöbbent, hogy továbbmesélte Nasser szüleinek. "Anyám zokogott, hogy a fia egy buzi, apám azt mondta, egy késsel elvágja a nyakamat." Nassernek jó oka volt azt gondolni, hogy ez nem üres fenyegetés. Egy nagybátyja leöntötte benzinnel, és megfenyegette, hogy fel fogja gyújtani.

A szülei megkorbácsolták. Nasser felemeli a kezét az asztalról és hegeket mutat. "Ezek akkor keletkeztek, amikor forró vízzel leöntöttek. De akkoriban senkinek sem mesélhettem el. A kórházban valami más sztorit kellett beadnom."

Az apja fenyegetőzése után elrohant otthonról.  Ez 2012 októberében volt, és Nasser nem tudta, hová menjen. "Nem ismertem senkit. A legtöbb barátom szülei azonnal visszavittek volna." Nem bízott a rendőrökben sem. Sejtette, hogy a hivatalnokok is rövid úton hazazsuppolják. Végül egy német barátjánál húzta meg magát, de tíz nap múlva hazament.

 Az anyja váratlanul barátságosan fogadta, meséli Nasser. A család ugyanis kitalált valamit. Vőlegény lett, és néhány héten belül meg is házasodik, közölték vele. Ez újabb sokk volt. "Nem akartam így élni, elfojtott szexualitással. Van egy ismerősöm Libanonban, aki szintén meleg, és így él, van egy gyereke is. Gyűlöli az életét."

Így ismét megszökött. Most megpróbálkozott az ifjúságvédelmi hivatallal. Ők kerestek számára egy helyet, ahol olyan fiatalokkal lakott együtt, akik valamiért nem élhettek a szüleikkel. Álnéven élt. Az iskolában – ahová most jár – sem ismerik a valódi nevét. Kapott egy személyes segítséget is, egy szociális munkást, akivel naponta kapcsolatot kellett tartania. A hatóság tudja, hogy a család nagyon veszélyes lehet.

Mindezek ellenére később megint megpróbált az anyjával találkozni és beszélni. De a megbeszélt időpontban az anya nem volt a lakásukban. Ehelyett az apa várta nyolc nagybácsival. "Egészen kedvesek voltak. Ittunk is valamit, teát, kólát. De az italomban altató volt. Elszédültem." A következő, amire emlékszik, hogy egy autóban ülnek az apjával, és egy nagybátyjával. "Az apám azt mondta, Libanonba megyünk, és ott felakasztanak. A házasság többé nem jött szóba." A román-bolgár határon feltartóztatták őket. Az ifjúságvédelmis szociális munkás, amikor Nasser napi jelentkezése elmaradt, azonnal jelzett, és kiadták a körözést. Nasser visszakerült Berlinbe.

A szociális munkások szerint a Nasseréhez hasonló történetek szenvedő alanyai főként lányok. Előfordul, hogy hasonló esetben elhurcolnak fiatal nőket. Ez a történet azonban felhívta a figyelmet az ifjúságvédelmi rendszer egy gyenge pontjára.
Van intézményi segítség nőknek és lányoknak, átmeneti anyaotthonok, ilyesmik. De a fiúkra, mint áldozatokra eddig nem annyira gondoltak. Tulajdonképpen leszbikus- vagy melegszervezetekhez lehet még fordulni. Leginkább az átmeneti lakhatás lehetősége hiányzik. A krízisközpontok főként anyákra és gyerekekre fókuszálnak. Fiatal férfiaknak igazából semmi sincs. Így Nasser egyelőre még mindig az ifjúságvédelmi hatóság egyik otthonában lakik.

Nasser azt mondja, többé nem fél a szüleitől. A verések, a megkorbácsolás, a leforrázás, a benzin után sem, már nem. Azonban az a kevés családtag is, akikkel a nagy családból még kapcsolatot tart, arra kéri, hogy tartsa titokban az identitását. Talán óvatosabbnak kéne lennie.

Hasonló esetek gyakran végződnek halállal, ezért Nasser nem csak bátornak, hanem könnyelműnek is tűnik. De amint mondja, nincs benne bosszúvágy, viszont el akarja mondani, mi történt vele, mi történik Berlinben. Ahogy meséli, nemrégiben részt vett egy melegfelvonuláson, és hosszú idő óta itt látta először az apját. A bámészkodók között állt az utca szélén, egyenesen a fiára nézett, keresztülnézett rajta. Az anyja azt posztolja a Facebookra, hogy nem bánt meg semmit, és a fiatalabb testvérei azt mesélik az iskolában, hogy a homoszexuálisok mind börtönbe kerülnek.
Talán ez az egyik ok, amiért a konfrontációt vállalja a bíróságon is: nyilvánosan elmondani a saját történetét, úgy, ahogy volt, és ezzel kitörni az áldozat szerepéből.

A bíróság előtt vádlottként az apa és két nagybátyja áll, az anyát valószínűleg csak tanúként hallgatják ki. A vád kiskorú bántalmazása, és személyes szabadság megsértése. A házasságra kényszerítés nem szerepel a vádpontok között, noha 2011 óta ez is önálló büntetőjogi kategória. Azonban egy tervezett házasság nehezen bizonyítható.

Egyelőre nehezen tudja elképzelni, milyen lesz a szüleivel ilyen hosszú idő után a bíróságon szemtől szemben találkoznia. Mit érez velük kapcsolatban? "Na igen, mindennek elenére ők a szülők. Ha mondjuk megtámadnák őket az utcán, mindezek ellenére segítenék nekik."

A vele történtek miatt sok időt elvesztett, és nagyon sokat mulasztott az iskolából. Most fogja befejezni a középiskolát. Azután légikísérő szeretne lenni. "Ha megházasodtam volna, a szüleim szemében minden rendben lenne" – nevet hitetlenkedve. Nasser rátalált a saját útjára, és büszkén jár rajta.

Keine Kommentare: