26.2.15

.

Ezt néztem a napokban, nem friss Berlinálé-film, régebbi már.

Aki látta a Fallal szembent, Fatih Akin 2004-es filmjét, az emlékszik Sibel Kekillire. A hat évvel később készült Az idegen Feo Aladağ rendezésében szintén lázadástörténet, pedig a főszereplő lány  egyáltalán nem szélsőséges vagy lázadó típus, és amire vágyik, abban semmi extrém nincsen.


(Ez a kép az egyik kedvenc jelenetem a filmben, a sodródás a városon át a nyáresti kék órában, annyira tökéletesen megfogja, ahogy egy szerelem születik. Miközben ezt írom épp, beleénekelnek az utcánkból a rigók.)
A Berlinben felnőtt, de Isztambulba házasodott Umay elviselhetetlennek érzi a házasságát agresszív és érzéketlen férjével, Kemallal, aki nem csak őt, hanem kisfiukat Cemet is bántja. A férj családja hallgatva asszisztál a konfliktusokhoz. Umay semmiképpen nem akar második gyereket szülni. Ehelyett egy nap a négyéves kisfiúval együtt megszökik, és visszatér Berlinbe. A család eleinte örül a látogatásnak, de amikor leesik nekik, hogy a férj nem fog megérkezni, és a lányuk egyáltalán nem akar visszatérni a házasságába, kitör a botrány. A szoros csoportkonvenciók és a közösségi kontroll nem nagyon tesznek lehetővé ilyen döntéseket, a nő, aki elhagyja a férjét, óriási szégyent hoz a kibocsájtó családjára, porig rombolja a presztízsüket. Umay számít a nehézségekre, hogy szülei és testvérei nem fogják örömmel fogadni a döntését, de szereti őket, és bízik a szeretetükben. Alábecsüli a közösség nyomását. Az elképzelhetőnél jóval nagyobb árat kell fizetnie a szuverén létezésért. Közben megpróbál berendezkedni a kényszerű helyzetben, és folytatni az életét. Elhelyezkedik egy étteremben, és elhatározza, hogy továbbtanul. A férj, Kemal a szégyent követően nem akarja visszakapni "a német kurvát", de vissza akarja szerezni Cemet. Amikor Umay ráébred, hogy ebben a saját családja is szövetkezik ellene, a kisfiúval egy védett átmeneti anyaotthonba menekül.


 Miközben a nézőnek egyre nyilvánvalóbb, hogy ezen az úton nincs visszafelé, a kisgyerekes nőként még mindig nagyon fiatal Umay szomjazik szülei szeretetére, elismerésére, nem tudja elképzelni, hogy kitaszítottsága egy életre szól. Elfogadásra, támogatásra, szolidaritásra van szüksége, és ezt csak részben tudják megadni a barátok, vagy más külső segítők.

A német kritika elsősorban a főszereplő Sibel Kekilli játékát ismerte el a feszült és izgalmas melodrámában, miközen más szereplőket, főleg az idősebb fiútestvért kissé kétdimenziósnak tartottak. A film ezzel együtt jól kapcsolódik a Németországban a témában időrő időre fellángoló társadalmi vitához.

Die Fremde 2010. rendező: Feo Aladağ, forgatókönyvíró: Feo Aladağ, operatőr: Judith Kaufmann, zene: Stéphane Moucha, Max Richter, Szereplők: Sibel Kekilli, Nizam Schiller, Derya Alabora, Settar Tanriögen, Tamer Yigit, Serhad Can, Almila Bagriacik, Florian Lukas

Kommentare:

Marguerite hat gesagt…

és egy friss napihír, nem fikciós feldolgozás: kapcsolódó nagyon fontos történet a ma reggeli sajtóból. A 15 éves Nassert, miután családja megtudta, hogy meleg, házasságba akarták kényszeríteni a család becsülete érdekében. Ehhez pont ugyanazokat az eszközöket vetették be, mint amiket nők történeteiből már ismerünk. A nagykorúvá vált Nasser most beperelte a családját.

Marguerite hat gesagt…

http://mobil.berliner-zeitung.de/berlin/klage-vor-gericht-in-berlin-ein-schwuler-sohn-wehrt-sich-gegen-zwangsheirat,23785272,29969838.html