26.11.14

.

                                    Johannes
  
Először csak az adventi kalendáriumot kiskocsin húzó drezdaiak tűntek föl. Aztán egy hátsó udvaron át egyszer csak ott találtuk magunkat. Craft Beer Store, Dresden. (ez egy ilyen elég nagy hálózat, mint kiderült) Nem csak sörkultúra, hanem tipográfiai trip is. Vagy fél órája böngészünk a sörcímkék között, amik legalább olyan változatosak, mint a boretikettek, sőt, és emellett még viccesebbek is, merészebbek, sokszor ironikusak és kevésbé felvágósak.
Miután hangosan kommentáljuk egymásnak az új felfedezéseket, a boltban dolgozó fiú szendén megkérdezi, honnan jöttünk. Mikor eláruljuk, előrukkol a meglepetéssel: tulajdonképpen ő beszél magyarul.


Johannes építésznek tanul, emellett dolgozik, de korábban egy évet töltött szociális munkával a máltaiak önkénteseként Sepsiszentgyörgyön. Felkészülésként lelkesen megtanult románul, de a terepen azt kellett tapasztalnia, hogy senki sem akar vele románul beszélni. Erre rugalmasan váltott, és megtanult magyarul is. A munkát nagyon jónak és változatosnak találta, foglalkozott hajléktalanok segítésével, tanított németet fiataloknak, emellett kisebb szervezési és segítő feladatokat is végzett, barátokat szerzett.

Nyelvtudással frissen felvértezve, és romantikus kalandvágyból szívesen végezte volna az egyetemet Kolozsváron a Babes-Bolyain, vagy akár Budapesten. Bár, amint meséli, Pesten nagyon furcsán néztek rá, amikor olyanokat mondott, hogy akkor én szeretnék egy tál sült pityókát.

Végül, a magyar nyelvű egyetemista karrier terve kútba esett, mert külföldiként sokkal drágább lett volna a tandíj, mint Németországban. Sajnálja, hogy mostanában nem nagyon tud kivel magyarul beszélni, ezért is ragadta meg az alkalmat, hogy betévedtünk.


Keine Kommentare: