28.11.14

.


Found. Katie (13) und Angeline (11) machen Ärmelbesätze, Irische Spitze, für 1 Dollar in der Woche. Oben an der Wand rodelt das glückliche Kind. New York, 1912.
via

27.11.14

.

na, ez még lemaradt a múltkorról.

Schwules Museum, Mein Kamerad - die Diva.

A kiállítás nem mond túl sokat, semmi olyat,  ami igazán új volna. Hogy frontszínházak minden oldalon voltak, a női szerepeket nem feltétlenül homoszexuálisok játszották, de persze a lágy vonású, karcsú lábú fiúknak nagy sikerük volt. Parókák, melltartók, cicik rózsaszín vászonból, a bimbó sötétebbel beledolgozva akkurátusan, az anyagot viszont kiszurkálja az afrik.

Ami szép, az a képanyag, néhány plakát, néhány igen szép szecessziós grafika, Charlie nénje.

És főleg a fotók. Német tábori színház Japánban, fehér ruhás angol clownok egy tank előtt, russzkij tyeátr, népszínmű muzsikokkal. Tennék ide belőlük szívesen. De fényképezni itt sem szabad, csakúgy mint a Akademie der Künste kiállításain, most én vagyok az udvarias de csodálkozó vendég. A végén odajön a kurátornő, kérdezi, hogy mihez fényképeznék, javasolja a honlapot, hogy ott vannak képek. És át lehet venni hivatkozással? Hát tulajdonképpen nem. Valójában tilos. Mondom, de hát ez reklám a kiállításnak, a múzeumnak. Hát, vannak igazából mások is, akik átveszik, és tesznek fel képeket is, ő megígéri, hogy nem fog perelni. Hö, ezt jól értem? Szóval ők hivatalosan megtiltják, hogy reklámot csináljanak nekik. De titokban és szóban négyszemközt megengedik. Nem perelnek majd. De ezt a kérdést már nem teszem fel, csak udvariasan mosolygok. A német mítosz sokfelől repedezik.

Mellettünk egy kis teremben Tove Jansson-kiállítás, félszázados bábfilmek, amik kb olyan benyomást kelt, mint nálunk a Mazsola és Tádé ebből az időből. Játszóház, és az egész Múminszcéna felsorakozik, a leszbikus írónő életművéből, aki A világ utolsó sárkányát írta.


26.11.14

.

                                    Johannes
  
Először csak az adventi kalendáriumot kiskocsin húzó drezdaiak tűntek föl. Aztán egy hátsó udvaron át egyszer csak ott találtuk magunkat. Craft Beer Store, Dresden. (ez egy ilyen elég nagy hálózat, mint kiderült) Nem csak sörkultúra, hanem tipográfiai trip is. Vagy fél órája böngészünk a sörcímkék között, amik legalább olyan változatosak, mint a boretikettek, sőt, és emellett még viccesebbek is, merészebbek, sokszor ironikusak és kevésbé felvágósak.
Miután hangosan kommentáljuk egymásnak az új felfedezéseket, a boltban dolgozó fiú szendén megkérdezi, honnan jöttünk. Mikor eláruljuk, előrukkol a meglepetéssel: tulajdonképpen ő beszél magyarul.


Johannes építésznek tanul, emellett dolgozik, de korábban egy évet töltött szociális munkával a máltaiak önkénteseként Sepsiszentgyörgyön. Felkészülésként lelkesen megtanult románul, de a terepen azt kellett tapasztalnia, hogy senki sem akar vele románul beszélni. Erre rugalmasan váltott, és megtanult magyarul is. A munkát nagyon jónak és változatosnak találta, foglalkozott hajléktalanok segítésével, tanított németet fiataloknak, emellett kisebb szervezési és segítő feladatokat is végzett, barátokat szerzett.

Nyelvtudással frissen felvértezve, és romantikus kalandvágyból szívesen végezte volna az egyetemet Kolozsváron a Babes-Bolyain, vagy akár Budapesten. Bár, amint meséli, Pesten nagyon furcsán néztek rá, amikor olyanokat mondott, hogy akkor én szeretnék egy tál sült pityókát.

Végül, a magyar nyelvű egyetemista karrier terve kútba esett, mert külföldiként sokkal drágább lett volna a tandíj, mint Németországban. Sajnálja, hogy mostanában nem nagyon tud kivel magyarul beszélni, ezért is ragadta meg az alkalmat, hogy betévedtünk.


23.11.14

.

szeretnék egy modellezést látni arról, hogyan tudja a csiga visszahúzni a szemét.

.

Jüdischer Friedhof, Dresden

A fotón úgy néz ki, mintha a kutya se járna erre, a városi beépítések közé szorult telekre, Szászország legrégebbi fennmaradt zsidó temetőjébe, de a bal alsó sarokban egy szépen összerendezett levélkupac látszik, a kövek között meg két népes iskoláscsoport bújt el, 9-10 év körüli gyerekek, és éppen motívumelemzést tartottak, meg rajzolták amit láttak. Amúgy nem kimondottan zsidók, rendes török, arab meg szöszke németek, kipában (ki sapkában, kipában – írnám, ha Csaba volnék.)




22.11.14

.


Romain-Rolland-Gymnasium, Innere Neustadt, Dresden, Weintraubenstraße 3.

A műemléki védelem alatt álló régi épület lányiskolának épült 1913-15 között, Hans Erlwein terve. A neoklasszicista épület a húszas évek végén manzárdbeépítést kapott. 2009-ben a régi épületet felújították, új szárnnyal és sportcsarnokkal bővítették, a Junk & Reich iroda munkája. Érdemes a linken az enteriőrfotókat is megnézegetni! A részletekre kiterjedő figyelem miatt is, kivételesen szépre sikerült ez a magabiztos, határozott kontraszt.

20.11.14

.

Wie der Tschawo Sarah singen hörte

Hogy hallotta Csávo a Sárát énekelni - zenés szerelmi történet, melyet Paul Hoorn foldozott, cigány és prágai zsidó mesék motívumaiból. Zenéli, énekli és táncolja Paul Hoorn, Karolina Petrova és Matthias Manz, mindenkinek, aki elmúlt hat éves. Societaetstheater, november 15, 16.

Csávo a cigánylegény beleszeret a gazdag kereskedő lányába, Sárába, akit persze már régesrég másnak ígértek. Csávo király akar lenni, hogy meghódíthassa Sárát. Hát, ez nem olyan egyszerű feladat egy szegény kalánosnak. Anyja tanácsára Csávo elindul a nagy kalandra, az üveghegyeken is túlra...

Szeretem alkalmazott grafikaként ezeket a naiv és őszinte Chagall-utánérzéseket. És még jobban, azt hiszem, a hálózatnak ezt az érzését, ahogy idegen városok ismeretlen utcáin csatangolva mindenhol utalásokat, történetszilánkokat találok, amik hozzám szólnak, rám vonatkoznak, nekem mesélnek. Épületelemek, graffitik, rajzolt, festett, vésett jelek, tárgyak, gondolatok fragmentumai. Olvasni és érteni. Európainak lenni.



19.11.14

.


Az Imaginart katalán művészcsoport Sensacional nevű projektjében tizennyolc hónapos és három éves kor közötti gyerekeknek készít interaktív előadásokat. Ha nem vagy elég érdekes, ők biztosan nem fognak udvariasságból együttműködni. De elég érdekesek voltak. interjú itt.

Idee und künstlerische Leitung Eulàlia Ribera, Jordi Colominas
Produktion und Grafiken Carles Porta
Animation Romina Leon, Carles Porta
Musikalische Komposition und Sound-Effekte Josep Maria Baldomà
Eine Produktion von Imaginart

18.11.14

.

Mauerpark, hétvégi vásári tömeg. Egy szinte kékfekete bőrű raszta férfi egy három- és egy ötéves kislánnyal, akik jelmezsmink-festésre várakoznak. Mindketten szoborszépségűek, porcelán szemek, gömbölyű homlok, kis csomókba font haj, de mint két különböző színnyomat, az kisebbik egészen sötét, a nagyobb halvány tejeskávé színű, szőke hajjal.

16.11.14

.


Azokban az időkben készült ez a kötöttpályás jármű, amikor a kétezres évekre már-már elviselhetetlen mértékű léghajóforgalmat prognosztizáltak.

A világ első függővasútjának kiállításán - amint a kis történeti összefoglaló büszkén hirdeti. De most akkor utána kell nézzek, hogy az isztambuli mikori is.

13.11.14

.

 
Laurelise küldött meghívót a filmre, aminek David a producere, a Wenders rendezte Salgado-film berlini bemutatóján voltam.

A cím olyan ironikus, hogy epét hány tőle az ember – A föld sója.
A portrét Sebastião Salgado fia, Juliano kezdte el készíteni, de végül szerencsés módon összedolgoztak Wenders-szel. Aki ismeri Salgado életművét, például látta a néhány évvel ezelőtt Budapesten is járt nagy kiállítást, az körülbelül tudja, mire számítson. A közgazdásznak indult Salgado a hetvenes évek elején a felesége gépével kezdett el fotózni, és egy-két éven belül nyilvánvalóvá vált, hogy ez a hivatása. 1979-től a Magnum tagjaként gyakorlatilag végigfotózta a bolygó krízispontjait. Latin-Amerika után a nyolcvanas évek elején Csád, Etiópia, Mali, Szudán, a Szahel-övezet, a világ polgárháborús gócai, időn kívüli mélységes szegénység, migránsok milliói, menekülésre, vándorlásra kényszerített beláthatatlan tömegek, a táborok világa, Ruanda és a balkáni háború... Azt hiszem a nézőtéren sokan nem tudták. Akár igen, akár nem, dermedten ült a több száz néző, levegőt is alig vettek.

L azt mondja, tartanak tőle, hogy a francia közönségnek nem fog kelleni egy ilyen komor film, de reménykednek benne, hogy  német piacon Wenders neve maga is behoz sokakat a moziba, és szinte az összes európai országban van már forgalmazó. Jó volna a sok fogalmatlan önelégült nyugat-európainak mind vetíteni.


12.11.14

8.11.14

.


Története során volt istálló, villamosremíz, a húszas évektől némafilm- és varietészínház,  a háborúban lazarett, a háború után kibombázottak melegedője, később a hatvanas évektől Kelet-Berlin reprezentatív premiermozija. Ma műemléki védelem alatt áll,  szép eredeti neonfelirattal.

7.11.14

.

Azt hiszem, mostanában nem olvas olyan sok agykutató-neurológus, de mégis leírom azt a kérdést, ami tényleg régóta foglalkoztat.

Van ugye az az érzés, amikor hirtelen nagyon beütöd a fejed, és a szádban, és főleg egészen felül az orrodban, meg a  homlokod mögött egy hűvös, fémes, szürkés-lilás íz, nem fájdalom, de kellemetlen nagyon. Úgy képzeltem, hogy ez attól van, hogy megrázkódik az agyad valami védőfolyadékban.
Mivel ilyen nehezen körülírható érzet, most is csak ilyen szinesztéziákkal tudtam úgy ahogy, még azt sem tudom,, hogy másoknak is van-e, de gondolom igen.
De nem is ez az igazi kérdés igazából, hanem van az, amikor helyzet van, tudod, hogy mindjárt jön egy elkerülhetetlen ütközés, akkor előre érzed ezt, még mielőtt megtörténne. Ezt onnan lehet biztosan tudni, amikor végül a legutolsó pillanatban mégsem történik semmi, ez az íz az orrodban akkor is megvan! Na, hogy ez hogyan!

Úgy jutott ez most eszembe, hogy volt pár hatalmas fékezésem a napokban teljesen fogalmatlan és/vagy vak bicikliversenyzőkkel találkozva. És akkor bevágott, hogy ezen már négyévesen is elgondolkoztam, amikor még napra nap bevertem a fejem ide-oda, a felnőttek világában.

4.11.14

3.11.14

.

Megérkezünk egy személyes holmikkal zsúfolt, idegen, de otthonos házba. Plafonig érő könyvespolc sokat forgatott könyvekkel van tele, köztük félig sikeresen elrejtve kis fehér madárfészek. Igazából nem is fészek-forma, mintha egy kakukkosóra-házikót tapasztottak volna agyagból, és bemeszelték volna fehérre. Tíz fióka lakik benne, akik még nem nagyon tudnak repülni, most gyakorolják. Egy piros szalagot fognak meg mind a tízen, mint a bölcsődések a sétán, és abba kapaszkodva repülnek együtt a szobában. Amikor elfáradnak, a könyvek közé húzódnak be. Feketefehér mintás a tolluk, a csőrük élénk narancssárga és piros, fáradtan pihegnek.