29.12.14

.


dorade - Gedämpfte Goldbrasse mit Minze, Süßkartoffel, Paprika, Zwiebel

28.12.14

.


Ez a Gottfried Lindauer egy cseh származású portréfestő, aki huszonévesen németesítette a nevét, felült egy kivándorlóhajóra, elhajózott Új-Zélandra, és onnantól rutinosan és szakmányban fényképezte és festette a tizenkilencedik századi maori társadalom elitjét. Festőnek nem volt semmi különös, dokumentátornak viszont felbecsülhetetlen, aki nagy gondot fordított az arctetoválások, ékszerek, az öltözék egzotikus elemeinek hű visszaadására is.

A festmények legnagyobb része közel azonos beállításban, nagyon hasonló, életnagysághoz közeli méretben, rögzített fényviszonyok közt készült, többnyire homogén, műtermi háttér előtt, a vizitkártya-fotók hagyományaihoz igazodva. Lindauer festőként gyakran dolgozott fénykép után, ha nem sikerült egy térben vagy időben lennie a portréalannyal, vagy egyszerűen hogy az időigényes modellülést kiiktassa a folyamatból. A modellek nagyobb részét tradicionális öltözékben örökítette meg, tipikus elemek a rangjelző madártollak, jade ékszerek, amulettek, cápafog fülbevalók, fekete rojtokkal díszített világos szövet- vagy szőrme felsőruha.

Ahogy az Észak-Amerika őslakosait bemutató képeken is legtöbbször, itt is a rousseau-i nemes vadember ideája jelenik meg a beállításokban. Ami amúgy annyira nem illik össze a kolonializáció történetével, hogy egy sereg pszichoanalitikus egy életen át elszöszölhet vele. Öntudat, büszke szépség, statikus nyugalom, a modellek római szenátorok méltóságával viselik rangjuk attribútumait.



A legérdekesebbek talán az identitás átmeneteit megörökítő képek. A legtöbb félvért ábrázoló képen a felismerhető maori vonásokhoz, néha tetoválásokhoz európai öltözet tartozik, de van fordított példa is, Te Paea Hinerangi portréjáról, akit Guida Sophiaként jobban ismertek, egy szinte teljesen európai típusú arc néz vissza, a hagyományos maori öltözetben.


A fiatal nő viktoriánus öltözékének egyetlen maori eleme a fülbevaló jadeköve.


Az Alte Nationalgalerie kiállítási koncepciója, hogy a kortárs romantikus festők képeivel közös térbe helyezte el a maori portrékat. Ugyanoda, ahova egy éve az Anton Graff-portrék kerültek, aki meg Európát haknizta körbe portréfestőként, mintegy száz évvel korábban.

Az alagsori könyvesboltban a kolonializmus korának maori történelmét és kultúráját tárgyaló irodalom.


Lindauer website további szuper képekkel
A kiállításról az Alte Nationalgalerie honlapján

26.12.14

.

Klasszikus téli mese a svédektől, Astrid Lindgren és Harald Wiberg koprodukciójában.
Tomte Tummetott kb annyit tesz, hogy ujjnyi manócska vagy arasznyi emberke, de az eredeti neve ezerszer jobban hangzik, úgy hagytam. Egyébként a német fordító is így volt vele.
...


Marcinak, aki érti, és érzi

Sűrű az éjszaka. Alszik a vén tanya. Alszik minden lakója.

A tanya egy erdei tisztáson van. Egyszer régen jött egy ember az erdőbe, irtást vágott, házat épített. Hogy ki volt, nem tudja senki sem. A csillagok ragyognak, a hó fehéren szikrázik, foga van a fagynak. Ilyen éjjeleken ügyel az ember, hogy a kályhában ki ne aludjon a tűz. A magányos öreg tanyán mindenki alszik már, egyvalakit kivéve…
Tomte Tummetott az.

Tomte Tummetott ébren van. A szénapadlás zugában lakik, és csak éjszaka bújik elő, amikor mindenki mélyen alszik. Öreg Tummetott, ősöreg. Sok száz telet megélt már. Hogy mikor költözött ide, nem tudja senki. De mindenki tudja, hogy itt lakik. Reggel, mikor az emberek felkelnek, megtalálják az icipici lábnyomokat a hóban, de Tummetottot magát nem látta még senki.

A holdvilágnál lábujjhegyen oson Tummetott. Vigyáz a tanyára. Benéz mindenhova, pajtába, istállóba, fészerbe, ólba. Surran erre-arra, mindenfelé apró lábnyomokat hagyva a havon.

Először az pajtába topog. Sötét van, és meleg. A tehenek halkan motoznak. Nyári legelőről álmodnak. Tummetott szól hozzájuk. Manónyelven mormol nekik. „Sok telet és sok nyarat láttam jönni és tovatűnni. Türelem, türelem! Közel már a tavasz.”

Az istállóba besüt a hold. Odabent áll a Pejkó, és csöndesen horkant. A mezőről álmodik, ahol nyaranta üget. Tummetott szól hozzá. Manónyelven mormol neki. Sok telet és sok nyarat láttam jönni és tovatűnni. Türelem, türelem! Nemsokára újra ügethetsz, erdőn, réten át.”

A juhok és a báránykáik alszanak. Zsenge fűről, lóheréről álmodnak. Amikor Tomte Tummetott bebújik az ajtón, halkan bégetnek. Tummetott szól hozzájuk. Manónyelven mormol nekik. Sok telet és sok nyarat láttam jönni és tovatűnni. A gyapjatok megvéd hótól és hidegtől, és a jászol illatos szénával van teli.”

Beóvakodik a tyúkólba. A tyúkok az ülőkéken csendben kotyognak. Udvarról és árokszélről álmodnak. Tummetott szól hozzájuk is. Manónyelven mormol nekik. Sok telet és sok nyarat láttam jönni és tovatűnni. Türelem, türelem! Nemsokára megint kapirgálhattok az udvaron és az árokszélen.”

A kutyaháznál magas a hó. Ott őrködik Káró minden éjjel a barátját várva. És Tummetott jön is. Beszél hozzá. Manónyelven mormol neki. Káró, kedves barátom! Most még vacogtat a hó, de meglásd, nemsokára a nap melengeti a bundádat.”

A házban csend van. Az emberek alszanak, nem sejtik, hogy Tummetott hozzájuk is bejön, és rájuk is gondja van. Tummetott arra gondol: Sok száz éve vigyázok itt az emberekre, de még egyikük sem látott soha.”

Lábujjhegyen a gyerekek kamrácskájához oson. Hosszan szemlélődik, és arra gondol: Minden gyerek meg akar lesni. De éjjel, amikor jövök, mélyen alszanak. Álmodnak rólam, de mire felébrednek, eltűnök.” Tummetott kilopódzik, és reggel a gyerekek észreveszik a lábnyomait a hóban.

Tummetott visszaballag a pajtába, ahol a szénapadlás zugában lakik. A szénában üldögél a macska, és várja, hogy tejet hozzon neki. Tummetott szól hozzá is. Manónyelven mormol neki. Tudom, hogy szomjas vagy. Hozom már a tejet. Na, igyál, dorombolj, aztán aludj szépen a szalmán.”

A tél hosszú, sötét és hideg. Tummetott maga is napfényre és melegre vágyik. Arra gondol: Sok telet, és sok nyarat láttam jönni és tovatűnni. Hamarosan visszatérnek a fecskék. Csak jönne már a nyár!”

De a tanyát és az erdőt még mély hó takarja. A csillagok ragyognak, a hó fehéren szikrázik, foga van a fagynak. Ilyen éjjeleken ügyel az ember, hogy a kályhában ki ne aludjon a tűz. A magányos vén tanyán mindenki alszik, egyvalakit kivéve…
Tomte Tummetott az.

Tél és nyár jön és tovatűnik. Évre év pereg. Amíg csak emberek élnek az erdei tanyán, Tomte Tummetott minden éjjel lábujjhegyen körbejár, és mindre vigyáz.


23.12.14

.

Persze azt nem rovom fel hibának, hogy a Lvóv–Tracsimbrod (Zofiówka) kb százhúsz kilométeres távolságot három nap alatt teszik meg – de ettől eltekintve is sok sebből vérzik ez a film.
Ez a jelenetet viszont nagyon jó.

22.12.14

.

              
                                                 Jördis
  
Amit grafikus illusztrátor barátnőm, Jördis Hirsch munkáiban nagyon szeretek, az a rendkívül gazdag kulturális beágyazottság, játékos reflexivitás. A természetesség, ahogyan otthon van egy kulturális hagyományban, kapcsolódik egy diskurzusba. Ahogy irodalmi, zenei, képzőművészeti objektumok  között olyan otthonosan mozog, mint az ember a saját nappalijában. Saját szalonjában, mondanám.  Ez a bekötöttség, pedig virtuóz és frappáns rajztudással párosul.

© Jördis Hirsch 2014
All rights reserved

 
A dekoratív és elegáns grafikák egy része kimondottan art nouveau hatást mutat, a festői, lágy felületeket határozott kontúrok fogják össze. Schiele dekorativitása és őszintesége sejlik fel. Másutt groteszk, vagy költői, stílusjátékaival kapcsolódik, reflektál, továbbgondol, mindig biztos kézzel nyúl tradícióhoz, művekhez.

 © Jördis Hirsch 2014
All rights reserved


"Die Pinguine rascheln" nach dem Gedicht "Was so im Zoo passiert" von André Schinkel 2014 
  © Jördis Hirsch 2014 
        All rights reserved

"OUI SHARE Bärlin" anlässlich der SHARE Fair und Sharing Week Berlin im Juni 2014

© Jördis Hirsch 2014
All rights reserved


Jördisnek január közepéig látható kiállítása a költő Joachim Ringelnatz munkái által inspirált grafikáiból Ringelnatz szülőhelyén, a Lipcséhez közeli Wurzenben. A Magyarországon ismeretlen, kalandos életű költő és festő élete során volt matróz, kirakatrendező, idegenvezető, katona, de minden bizonnyal lehetett volna paraszt, pap, remete, zsúrfiú, bankár és király is! A magyar nyelven ismertebb Christian Morgenstern kortársa volt, vicces, groteszk szövegei is emlékeztetnek Morgenstern abszurd verseire. A Ritze Rotze sorozatból:




Copyright (2014) Engelsdorfer Verlag Leipzig
Alle Rechte beim Auto
r

 Egy másik sorozat a német szitokszavak metaforavilágába vezet

Schmierfink (vö. díszpinty)


 Das Schlitzohr (szélhámos, dörzsölt. 'metszett fülű')

© Jördis Hirsch 2014
All rights reserved

A Minden gyerek... - viccek névcsúfolója mintha a számtalan kiadást megért Struwwelpeter kései rokona lenne, morbid tanulságaival bele se merek gondolni, mit kapna a wannabe magyar gyerekirodalom-kritikusoktól. A kis könyv ezekből szemezget.


© Jördis Hirsch 2014
All rights reserved

A tizenkilencedik századi költő és karikaturista Wilhelm Busch (a Max és Moritz páros megalkotója amúgy) A virtuóz című versciklusához készült finoman szentimentális illusztrációk a korban népszerű  árnyképrajzokat idézik.

Gemartert

Ein gutes Tier
Ist das Klavier,
Still, friedlich und bescheiden,
Und muß dabei
Doch vielerlei
Erdulden und erleiden.


Der Virtuos
Stürzt darauf los
Mit hochgesträubter Mähne.
Er öffnet ihm
Voll Ungestüm
Den Leib, gleich der Hyäne.


Und rasend wild,
Das Herz erfüllt
Von mörderlicher Freude,
Durchwühlt er dann,
Soweit er kann,
Des Opfers Eingeweide.


Wie es da schrie,
Das arme Vieh,
Und unter Angstgewimmer
Bald hoch, bald tief
Um Hilfe rief
Vergess' ich nie und nimmer.


© Jördis Hirsch 2014
All rights reserved



Végül néhány portré a  kedvenceim közül



© Jördis Hirsch 2014
All rights reserved


Jördis Hirsch website

21.12.14

.


egy szuper városfejlődési és bérlakástörténeti tanulmányt találtam a Luisenstadtról, nagyon szép elemzésekkel, klassz fotó- és képanyaggal, onnan van ez a finom térkép.

18.12.14

.


Trajal Harrell-Interview, via

...igen, és én csodálok sok pályatársat, köztük Jérome Belt. De idővel, mint mindig, az inga visszaleng. A kortárs tánc sok esetben felületessé vált, és kevéssé talált utat a közönséghez. Toni Morrison, az írónő mondta egyszer, ha az ember vágyik egy könyvre, ami nem létezik, akkor neki magának kell megírnia. Pontosan ez indított engem is olyan tánc létrehozására, amit magam is szívesen látnék. Én visszahozom az érzelmeket. [...]

6.12.14

.


Ingrid Vang Nyman dán illusztrátor 1916-ban született, a koppenhágai művészeti akadémián tanult, és leginkább a Harisnyás Pippi eredeti kiadásához készített rajzai által ismert. Gyerekkönyvekhez készített munkái lenyűgözőek. Egy oldal a Människornas Landból.

5.12.14

.

Regen, Schatten, Nebel
Heute hab ich eine Postkarte auf der Hermannstrasse vor dem türkischen Café gefunden


und dann noch was...
Ich mag den Apokalyptik-Kitsch.


michalzak.net

3.12.14

.

Mindenkinek lelkesen és leállíthatatlanul mesélek arról, amit épp olvasok és fordítok, álmodni is szoktam róla, annyira izgalmas és szép és katartikus, és hogy tényleg így van, most már a kollégáim nagy része is ezt olvassa. Elönt a szeretet irántuk, félidegen ismerősök iránt is, ez olyan flow. Büszke pedagógus vagyok ilyenkor. Hátrasandítok az árnyékomra, és igen, tényleg, könyvvel a kezében vadul gesztikulál. Afféle szociolingvisztikai ismeretterjesztő irodalom amúgy, mutatok majd belőle.

28.11.14

.


Found. Katie (13) und Angeline (11) machen Ärmelbesätze, Irische Spitze, für 1 Dollar in der Woche. Oben an der Wand rodelt das glückliche Kind. New York, 1912.
via