6.8.13

A múltat végképp fotosoppolni


Sokfelé fotóztuk a KuK monarchia ilyesféle nyomait, egy egykorvolt gazdasági és kulturális közösség apró tanúit, a Dunai Szigetek elkötelezett és mindig szemfüles bloggere pedig nemrég a Dunakeszi-gyártelep vasúti várójában fényképezett le egy régi öntöttvas cégjelet amit megosztott a várostipográfia iránt érdeklődőkkel:

kép a Budapest tipo fb-csoportból, Szávoszt-Vass Dánielé

Az első pillantásra rendben lévőnek tűnő táblácskát jobban megnézve a bútor történetének furcsa kis mozzanata bontakozik ki. Gondos kezek levésték a név alatti sort, ahol a császári és királyi udvari szállító titulus büszkélkedett. Hogy a táblát egészében ott hagyták a helyén, az egy meglepően finom differenciálásra utalhat. A múltat ily módon hamisítónak valószínűleg nem a tisztes iparosból sikeres cégtulajdonossá növő Buchwalddal, hanem az egykori államformával volt konfliktusa.
A történet részletei homályba burkolóznak, holott éppen a rejtőzködő motivációkban azok összetettségében jelenik meg a szépség. Csak néhány táblát érintő kisebb hatókörű, vagy szélesebb körű, központi döntésről volt szó? Az biztos, hogy általánosságban nem maradhattak a helyükön a megelőző korszak hivatalos jelvényei, címerei. Vajon barbár kézzel megcsonkították a a táblát, ahogy elsőre gondolnánk (és ahogy mellette egy másikat valóban kettétört valaki), vagy éppen ezzel mentették meg a döntéstől, amely végképp eltávolításra ítélte volna, az összes hordozott információval együtt.
Az eltörölt információ – mivel az eltörlés gesztusát láthatóan hagyták –, mondja a legtöbbet a közben eltelt időről, többet az örökre eltűnt, és többet a sértetlenül maradt tábláknál is.

Pedig az 1837-ben a Sáros megyei Kurimán született Buchwald saját jogán sem lehetett népszerű a baloldali érzelmű, vagy egyszerűen csak szegényebb lakosság, és a konkurens cégek körében Pesten, ahol cigánykovácsokkal alapított fémbútorgyártó műhelyével komoly sikereket ért el. Valóban szép, kecses vonalú szecessziós bútoraival az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Az elősodródott történet másik szála pedig a közterületekről való gondolkodás változására mutat rá.


Itt biztos nagyon hideg volt és esett az eső, mert más fotókon a padok mind tele vannak, viszont akkor nem nagyon látszanak

Mert Buchwald a székesfővárossal kötött szerződés értelmében évtizedekre monopoljogot kapott arra, hogy utcabútorait közparkokban helyezze el.  A Budapest frekventált közterületein, a Dunakorzón vagy a Stefánián elhelyezett karosszékeire csak bérleti díj fejében lehetett leülni. Hogy ez így legyen, arról a "Buchwald-nénik" gondoskodtak, akik a pénzt szedték. Kétféle parkjegyet lehetett venni a tőlük, az egy helyre szólót, és az „átszállót", ami a Dunapartra és a Stefánia útra is érvényes volt aznap. Noha a huszadik század elején Buchwald Sándor már elég idős volt, maga ellenőrizte, hogy a nénik valóban ne engedjék ingyen foglalni a helyet. Sokan űztek viszont sportot abból, hogy a szegény öregasszony közeledtére futásnak eredtek.

kép: Budapest anno

Noha pontos adatok nem kerültek nyilvánosságra, becslések szerint igen szép summához jutott rendszeresen ezzel az üzlettel. Buchwald gyümölcsöző vállalkozásával szeretett volna továbbterjeszkedni a Városliget irányába, de ez a terve már nem valósult meg.
1919-ben a kommün alatt Buchwald Sándor fiának a monopolszerződés meghosszabbítására vonatkozó igénylését elutasították, sőt úgy döntöttek, a kihelyezett székeken  – a Margit-szigetre való díjmentes belépéshez hasonlóan – ezentúl ingyen üldögélhet a közönség. Azonban, a fenti filmkockákból sejthetően a rendelkezés a győzelemhez hasonlóan ideiglenes jellegű volt.


Az elhíresült karosszékeken kívül Buchwaldnak sok szép bútora lehet még Magyarországon, ezek szerint akár vasúti várókban, különböző középületekben, ahogy például a debreceni klinikán, érdekes volna tudni, még merre.


 

Keine Kommentare: