9.7.13

park

nyár van, nyárközép.

Újlipócia szívében tüdejében a Szent István parkban kisfiúk fürdenek szökőkútban. Hétvégén a helyi családok nagy tömegben lepik el a parkot, de most nincs itt olyan, aki rájuk szólna. Lukács menne is, maradna is, aztán inkább csak áll. Kulcsosgyerekek, mintha a hetvenes évekből. Onnan érzékelem, hogy milyen kicsik még, hogy nem szégyellnek segítséget kérni a játékukhoz, tessék befogni nekünk a csövet. Befogom, hogy jusson nekik a másik kettőn nagyobb víznyomás. Ezzel jól elvannak. Strandon nem vakációztatja őket senki, úgyhogy itt imitálnak úszást a térdig érő, algás vízben.


Fényes barna hajfonat, repkedő kezek. Egy oroszul beszélő kislány a bátyját noszogatja játszani, egy olyan egyszerű játékot, amit a hétévesek szeretnek. Mondjál szavakat a betűvel. Akvarium, avtomobil, astronaut. Kedvcsináló legelső nyelvlecke, olyan. A báty kedvesen játszik, hagyja  a kicsit érvényesülni, a barátnőjére vár. Néha lehullik a fűbe egy-egy szó. rabotnyik. krakagyil.


A forró délutánban árnyékot és levegőt talált egy öregasszony a szomszéd ház előtti padon. Kínai pamuthálóingben üldögél, elesett fogatlanmámihangon nyammogja az életét, nem látom, kinek. Így volt meg úgy volt, hogy lehetett volna, és hogy nem lett. És ahogy leugrok a bicikliről, a talpam alatt halk pattanással nyílnak szét zsenge zöld lampionocskák. nyárközép.

Keine Kommentare: