25.6.13

bevezetés a szándék- és eredményetika...

Pantyelejev meséjében Belocska és Tamara egy rövid időre egyedül maradnak otthon. Üldögélnek rajzolgatnak csendesen, mint két szem meggy.
Ez a felnőttek számára minden drámaiságot nélkülöző mese emlékeim szerint nagyon is érdekfeszítő és feszültségekkel terhes volt, amit Győrffy Anna rajzai oldottak kezelhetővé. Az egyetlen, amit melléfogásnak éreztem annak idején, hogy az anyukának rövid haja van, mikor nyilvánvaló, hogy minden rendes anyuka hosszúhajú. Ellenben mutatom, hogy járhattunk volna, hogy járhattak kevésbé szerencsés orosz gyerekek.
Naugye.



Ahogyan Milnének Róbert Gida, Lewis Carrollnak Alice,  Pantyelejevnek is volt egy elsődleges ihletője és célközönsége, az unokahúga, Irina, akivel a háború előtt egy háztartásban laktak, s akinek Belocska és Tamarocska történeteit írta. (A Nagymosás előtt még három jelent meg egy kis kötetben, A tenger, A spanyol kalap és Az erdőben.) Ezeknek a meséknek visszatérő eleme, ahogy a gyerekek a felmerülő problémákat úgy akarják megoldani mint a felnőttek, de bizonyos dolgokat kihagynak a számításból, ami újabb problémákhoz és ezen keresztül tapasztalatszerzéshez vezet. Ennek az ismétlődő struktúrának a nagyon pontos és empatikus visszaadása teszi olyan találóvá és kedvessé a történeteket.

Drámai vétségnek elég, hogy a lányok elvesznek egy üveg tintát apa asztaláról, ezzel az események megállíthatatlan láncolata veszi kezdetét.

Kommentare:

Grimpix hat gesagt…

Elég kemény pszichothriller... véletlen lehet, hogy a két kisasszony fosott a lurkóság után? Vajon, mikor Pantyelejev úr nem volt jelen, akkor vastagon termett a taslifa is? Bár nem kell egy gyermeket verni, ahhoz, hogy rettegjen, abban a betépett állapotban, ami a gyerekkor, könnyen elcsúszhatnak a dolgok és csúnya badtripp lesz belőle.

Én egyszer belekardoztam a vonalzóval a Kis (Nagy) Lexikonba, ami akkor - bár román nyelvű volt - mégis a könyvek könyvének számított hatalmas volt, színes és MINDEN benne volt a strucctól a légvédelmi ágyúig, szóval minden ami egy fiúgyermeknek fontos lehet. Szóval igazi kincsesláda volt, alig bírtam megemelni. Két lap szakadt el, alig centis tépés lett a lapok szélén, amit nagy borzalommal megragasztottam, de valahogy olyanformán sikerült, mint Mr. Beannek a Whistler anyja...

Csodálkozok, mennyire elkopott az emlékezetemből, pedig akkor évekig (4-5) rettegtem, szinte nap nem volt, hogy ne gondoltam volna rá, mi lesz ha és mindig felkavarodott a gyomrom... és mindig valami eszelős rémület vett erőt rajtam, ahányszor valami fontos kérdés felmerült, és apám szertartásosan elővette a lexikont... semmi olyan kérdést nem tettem fel, ami a lexikon használatához vezethetett volna. Aztán ‘89 után lett még soksok szebb és nagyobb könyvünk. És ez a lexikon most nálam van, mert a családban a kutyának sem kellett. Kopott barna műbőr lexikon a szocializmusból. Néha virágokat préselek vele. Néha arra teszem a lábamat, ha gitározok. És ott vannak benne az elszakadt lapok, amiket egyszer eltéptem, és amikre sohasem derült fény...

Ma sem tudom, hogy van ez... két tasli abszolute megérte volna. De nem az a két tasli amitől fél a gyermek. De akkor mitől?

marguerite hat gesagt…

,D
Gyönyörű történet, köszi! Ne kallódtasd el kommentben, írd meg posztnak!
Elképzelem, ahogy óvatosan ragasztgatod titokban!

A taslikkal totálisan nem értek egyet, nekem az azt jelentené, hogy egy külső hatalomra van szükséged, aki megbüntet és feloldoz, éppen az látszik, hogy mindezeket okosan belül játszottad le, és ez jól is van így. Talán kissé kemény voltál magadhoz ,)

Amiben különbözik a lányok története, az a tagoltság, ahogyan egy apró probléma a jószándékú megoldási kísérletek következtében egyre nagyobb bajjá dagad, hát ez a borzasztó érzés nagyon is megvan. mindenkinek. Nekik jól jött anya, aki egy ponton rövidre zár, és szépen megmutatja a kiutat.