22.11.12

boldogtalan napok


csavarosan sűrűsödik az ártékony gonoszság, egyre csomósodik, hiába próbálom oldani, egyre új szálakat növeszt. megyünk a télbe bele mezítláb, kisingben.
valaki szóljon már a rendezőnek, hogy én nem a Király Kis Miklós vagyok, hanem a lány.

aztán ráadásul csak hasonlatokkal tudom leírni azt az elveszett érzést, amibe a néhány nap sodort, mióta nem biciklivel járok a városon át. megvan az, az érzés, ha békalábbal úszol a tengerben pár napot, és aztán egyszercsak valamiért anélkül próbálod meg? vagy az a rémálom, amikor menekülnöd kellene, de mintha sűrű mézben próbálnál futni? vagy amikor előző életedben egy normális gyík voltál, de a következőben kuszmaként születsz? na, úgyhogy most előkeresem a régi orkánnadrágot, amiben szánkózni szoktam.


Keine Kommentare: