4.11.12

...

olyan üres kihalt utcákon hasítok a belvárosban vasárnap délután, hogy ez a letargikus csehtamás-dal jutott eszembe. szerencsére nem merülök bele, mert közben nagyon jó is, a szélsöpörte utcákon gurulni, megállni, fényképezni, figyelni. az épített város lesz a főszereplő. kicsit mintha egy filmforgatásra készülve lezárták volna a környéket, ahogy utcahosszokon keresztül nem találkozom mozgó autóval, gyalogosokkal is alig. pedig ez még nem is a tél, hideg sincs, késő sincs, enyhe őszi délután, finom raszteres szürkület. szép is ilyenkor a város, de ha az ázsiai nyüzsgésre gondolok vissza, akkor mégiscsak az a melankolikus érzés áll össze belőle, hogy egy elöregedő, bezárkózó, erősen lefelé tartó régiójában élek a világnak.

Keine Kommentare: