6.10.12

családi kör


         Umut Dag: Kuma (A második feleség) 2012

Ez a film, olyan, történetet mesélt el, amiről máskor is beszélgettünk


hogy egy hagyományosan patriarchálisnak tekintett rendszerben (muszlim nagycsalád), mennyire gyakran fordulhat elő, hogy rejtett vagy kevésbé rejtett formában, de egy erős központi nő birtokolja az irányítást. Ennek a felállásnak egy meglehetősen vad változatává fajul Fatma és családjának története.

Az ötvenöt év körüli Fatma hat gyerek anyja, és súlyos rákbeteg. Noha a gyerekek közül többen már felnőttek, Fatma mégis úgy gondolja, hogy a család széthullását a jövőben is egy gondoskodó anya tudja csak megakadályozni. Annyira erős benne a szorongás és a családért érzett felelősség, hogy ráveszi Musztafát, a férjét, hozzon a családba második feleséget, egy törökországi, falusi lányt. Az új feleség, Ajse, nem beszél németül, és Fatma és Mustafa több gyerekénél is fiatalabb.



De az igazán vad csavar még ezen kívül kerül a történetbe, a menyasszony törökországi rokonait és a család teljes bécsi ismeretségi körét abban a hiszemben tartják, hogy Ajsét felnőtt fiuk számára hozták feleségnek. Ezzel a hosszú távon fenntarthatatlan élethazugsággal megvan tehát a felállás egy vígjátéki vagy drámai eseménysorhoz.

Dramaturgiai hiba, hogy éppen ezt a szürreálisnak tűnő kiinduló helyzetet sokkal nagyobb homályban hagyja a film, hogysem hihetővé váljanak a szereplők indítóokai. Miért gondolja úgy az asszony, hogy a halála esetén kialakuló családi krízishelyzetben egy újabb, idegen  szereplő bevonása lehet a megoldás, akit látnivalóan - és érthető módon - rajta kívül senki sem akar a családba? Miért egyezik bele ebbe a hatvan körüli férj, aki legkevésbé sem tűnik egy mohó szoknyapecérnek? Hogyan mehet bele a fiuk, Hasszán abba, hogy eljátssza ezt a hazug és kínos szerepet?

Ha ezen a skiccben hagyott alaphelyzeten túl tudjuk tenni magunkat, koncentrálhatunk arra, ami a rendezőt is leginkább érdekelte, a létrejött közegben kialakuló érzelmi kapcsolatokra.



A néző számára megdöbbentő módon a fiatal második feleség nagyon csöndesen és rugalmasan fogadja a helyzetet, mindenben engedelmes és odaadó segítője, igazi támogatója lesz az idősebb asszonynak. Aki boldogan és megnyugvással fogadja, de tulajdonképpen természetesnek is veszi, hogy minden olyan jól alakul, ahogy elrendezte.

Apró jelekből, lassú tempóban, fokozatosan válik nyilvánvalóvá, hogy az áldozatos Fatma tulajdonképpen egy szörnyeteg.
Talán a súlyos és baljóslatú betegség okozta beszűkült tudatállapot, de még inkább saját meglévő korlátai az oka, hogy a nehéz helyzetben egy ilyen regresszív utat választ. Nem csak azt tartja természetesnek, hogy a gyönyörű, virágzó, tizennyolc éves Ajse egész életét a befogadó család szolgálatában fogja cselédként eltölteni. Meg sem fordul a fejében, hogy mit vár, és mit fogad el a lánytól. Ebben mögötte áll egy archaikus kulturális tradíció, amely a család érdekét magasan az individuális érdekek (pláne a vágyak) fölé helyezi. De miközben ilyen mértékben kontrollálni akarja jövendő életüket is, Fatma a saját gyerekeinek sem tud, nem akar segíteni az életük valóban alapvető problémáiban. Nem hallja meg bátortalan kamasz lányát, aki nem akar kendőt hordani, mert csúfolják érte az iskolában. Elutasítóan viselkedik legidősebb lányával, akit brutálisan ver a férje. Fel sem merül, hogy érzelmi támaszt nyújthatna vonzó és látszólag erős, de meleg identitását ebben a közegben felvállalni képtelen, belül teljesen összetört, mindenhonnan menekülő fiának. Nem hederít gyerekei tiltakozására, akik nem akarnak egy idegen mostohaanyát látni az otthonukban. És hát úgy tűnik a tutyimutyi férj sem sokat nyom a latban. Hová vezetnek Fatma tervei?

Vasárnap még vetítik a Művészben.

Keine Kommentare: