10.10.12

...

"...mondtam, én nem akarok ganyéhányó lenni! ...apám azt mondta, ha nem tanulsz, suszterinasnak adlak. nagyon féltem a suszterinasságtú, hát tudtam, hogy a szíjostor az hozzájár az inassághoz. hát próbáltam tanúlni..."
bár jöttek még vargabetűk, a dolog tanulás része végül be is jött Ferencz Ervin ferences szerzetesnek.


Szolgabarát

Kommentare:

vajdapeterutca hat gesagt…

Nagyapám, Szilágyi Imre (1896 Hajdúsámson - 1972 Monor) nem úszta meg a suszterinasságot, és ami vele járt.

A szembeszállás a főnökkel viszont később is kísérte az életét: ennek "köszönhette" az első háborúban, hogy a katonaság alól mentesített vasutas mégiscsak az Isonzonál géppuskásként találta magát.

(Betűhű írással, a szöveg nincs tagolva, a bekezdések az oldalakat jelzik.)

"Szegény nagy mamának volt egy kis szőlöje engem nagyon szeretet én is őtet mindig vit magával a szőlöbe ha nem kelet meni az iskolába utközbe mindig mondogata kis fiam ne légy paraszt eregy valami mesterségre mit tudtuk mi milyen ipar is van erígy csizmadiainasnak volt Debrecenbe egy ösmerös csizd csizmadia mester Kiss János nevü fel is vet 5 évre

aban az idöben 4-5 év volt a inas idő ha a szűlö ruhászta 4 év ha a mester ruházta 5 év engem 5 re adtak ne legyen rám gondjok kissé haragutak rám hogy ot hagytam a szülei házat Kiss János vad iszákos ember volt nem csak mi hozánk családjához is mi azt nem tudtuk elore csak mikor már ot voltam én ot akartam hagyni de a szűlők nem engeték minek mentél el aszt mondták de én az onét [azért?] 2 szer meglógtam joban mondva megszöktem egy ösmerősömhöz Hajdu böszörménybe csendörök vitek vissza ilyen törvény volt aba a időbe amit a mester mondot az volt a igaz 3 man voltunk inasok én voltam a legfiatalab köztünk aba a jó világba regel csupán csak kenyeret kaptunk regelire deha a mester nem volt oda haza az aszonyságtól igy kelet hivni a mesternét mindig kaptunk

a kenyér melé 1 bögre kávét vagy szalonát a mester urnak nem volt tudomása róla nagyon sokat kaptunk töle a lábzíjal ha érdemeltük ha nem a töbek közöt haza jöt jön a mühelybe 2 povon a első inasnak 2 ik nak gondoltam rajtam a sor egye ugyan adol gondoltam magamba de töbet nem bele szúron a ugynevezet dikicset egy pofont adot is én fel ugrotam bele vágom ha még egyet adni akar az aszonyság figyelte a ablakon át ami történt láta a kést a kezembe fel kiáltot Imre mit akarsz ugy meg lepődtem kieset a kés a kezemből ekor voltam 16 éves etöl kezdve mig csak felnem szabadultam a munkát ugyan ki adta de nem szólt hozám egy szót se a töbi inasokat se bántota soha mégis csak felszabadultam munka

könyvem mai napon is megvan összintén mondva nem szeretetem a mesterséget aba hagytam a gyomrom is nem birta elmentem ismét Hajdu böszörménybe Vaga Sándor nevü ösmerősömhöz el is helyezkedtem laboránsnak egy gyógyszertárba"

vajdapeterutca hat gesagt…

Aztán ugyanebben az 1965-ben írt emlékezésben a nagyapám még egyszer nekifutott a történetnek, hogyan lett csizmadia, és hogyan szabadult meg tőle:

"12 éves koromig iskolába jártam akor még 6 osztály volt elő irva szeretem iskolába járni 6 osztályt ki is jártam nem dicsekvés képen hiszen akor nem is tudtam mit is jelent a iskola minden osztályba aszt lehet mondanom elsö voltam a mai észel tanultam volna továb ha let volna tamogatóm apám - anyám ugyan volt aban a idöben mit tudtak mit jelent a magasab iskola amint már irtam a nagymama beszélt rá fiam ne legy paraszt egy eregy inasnak el is mentem nem bántam meg én is igy tanultam joban értve csiszolódtam az akori világot látam amit már irtam 5évi inaskodásom utána nem soká dolgoztam a csizmadia

mesterségben 1ször nem is nagyon kedveltem 2 szor aba az időbe uj segédeket nem nagyon vetek fel munkára a mesterek csak jó begyakorolt segédeket én azért elhelyezkedtem csak bizony keveset értünk rá keresni ha töbet akartunk keresni reggel 4 órától este 10 óráig kelet dolgozni ez is ment valamedig gondolhatjátok nem sokáig aba hagytam hogy honan vetem aszt a bátorságot magam se tudom fel mentem Pestre képzeljétek el éjjel ültem Debrecenbe vonatra regel érkeztem Pestre korán volt minden zárva visza mentem az állomásba nálam levő nagy kofert beadtam a vasút állomási csomag megőrzőbe meg vártam a míg kivirad elindultam igaz keleti p.u-ra érkeztünk későb tudtam meg hol is jártam a Rákóci utcán végig szebnél szeb fényes üzletek be sem mertem meni a cipész üzletbe olyan fényes volt

minden Debrecen is elég szép a fö utca de Budapesthez hasonlitva nagyon - de nagyon mesze jár megyek továb ki van irva cseléd kifutó magam se tudom már mi volt ki irva ez volt 1914 év elején ide bementem jó regelt kivánok egy jó derék ember jön elébem fogadja mondom mit akarok közbe szol maga Debrecenböl jöt igaz feleltem igaz kérdem honan tudja felel táj szólás ismert mondom mit akarok soha Pesten nem voltam nem ösmerek senkit még a napon szeretnek elhelyezkedni bár milyen álásba, üljön le le ültem közben jötek aszonyok lányok fiuk - férfiak nem telik bele jó óra cseng a telefon utána aszt mondja a fö úr na fiam magank meg van a helye biztos jó helye fogadja el a fö herceg Sándor téren volt egy nagyon szép füszer üzlet ide kerültem nagyon jó helyem volt"