10.9.12

...

az a fajta vagyok, aki fejben is egyfolytában beszélget azokkal, akiket szeret. sőt, talán úgy többet, mert nem olyan macerás. és lehet kövezni, de igenis nagyon szeretem, hogy sok memoritert kellett tanulnunk a nyolcvanas, kilencvenes években (ez relatív, mert mi a sok). például azért, hogy ezt közvetíthette a fejemben működő rádió, miközben jöttem át az Árpád-hídon
 Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.


(de Isten ments, hogy Latinovits Zoltán mondja el)

Keine Kommentare: