8.7.12

magánszféra, saját tér


 igazából a tizenkilencedik-huszadik századi magyarországi lakáskörülményekről, főleg munkáslakásokról olvasok, de talán pont ezért figyeltem fel erre az apró mozzanatra egy lengyel regényben:
"Csöndben érkeztek Pańcia háza elé. Grodzicki elgondolkodott, s ahelyett, hogy meghúzta volna a csöngőt, kivette saját kulcsait. ezzel az ösztönös gesztussal elárulta, milyen közelinek, barátinak, és szinte sajátjának érzi ezt a házat. Zofia asszony mindannyiszor jóleső érzéssel köszöntötte a ragyogóan tiszta serpenyőket, lábasokat,  üstöket, teleaggatott világos falakat, a makulátlan anilinsárga padlót, a szolgáló hófehér lepedővel áthúzott ágyát."
(Jan Parandowski: Pusztuló egek) 
A háztartási alkalmazott nem ritkán a pesti polgári lakásokban is a konyhában aludt, ahol nem volt cselédszoba, vagy volt, de két állandó alkalmazottat tartottak (cseléd és szakácsnő). Mégis váratlanul ért az a természetesség, ahogy itt előkerül.

Keine Kommentare: