27.7.12

és most

melltartó nélkül nyári felhőszakadásban, dunnás felhő alá valahonnan besüt a nap, ragyog a minden irányból egyszerre támadó csapkodó fergeteg, és a szembejövő biciklis mind nevet. én is nevetek, most végre nem látszik, hogy sírok.

zölcségesmerci

mostanában annyit okosodtam a témában


26.7.12

...

mennyire gyűlölöm az emlékezésnek ezt az álszent nyálas formáját, amit egyre többször hallani, ha nagy ritkán rádiót hallgatok onnan is, meg úgy általában: hogy emlegetik a halottakat, hogy onnan fentről most biztos... meg valahonnan néz..., meg ha most lát, akkor biztos ígymegúgy... a legroszabb esetben még a felhőket is belekeverik. pedig nem szoktam gyűlölni ilyen értelmetlen hülyeségeket, de ez undorító.
Biztos vannak, akik észe sem veszik, úgy élnek ilyen fordulatokkal, de nem hiszem, hogy ez enyhítő körülmény.

a Harangi Andrea emlékezése a Csalogra nem ilyen, az szép, nem maszatos

25.7.12

a velünk élő történelem

két beszélgető néni mellett zártam le ma a biciklit, közben ezt a töredéket hallottam: nem kell eljárkálni, tanulni kell. majd kinézi magának egy jóképű rendes fiú...
lehet, hogy valami téridő-zavar volt, nem tudom

nagyon kell figyelni

Peti cipőt köt

- korhatáros

az élet kemény

de az élők maguk kis puha igyekvő szerencsétlenségek
szép jó reggelt!

19.7.12

keletésnyugat ruha

az Amerikában élő izraeli származású dizájner, Neri Oxman. Amiket formatervezésről mond, azok jóval kevésbé meggyőzőek nekem, lehet, hogy nem sok közük van a jövőhöz, inkább egy elitista sci-fi. Szóval a fantasztikus ruha, és a saját lenyűgöző és győzelmes szépsége miatt van itt.


a tévé gyöngyszemei - keresztelői emléklapok Bácskából

Az első, madaras kép alapján akár egy Heinzelmann Emma-féle akvarell is lehetne.

Keresztelői emléklapok, amelyek a huszadik század tizes éveiben kerültek a budapesti Néprajzi Múzeum anyagába. A hasonló, temperával festett emléklapok Európában, elsősorban német nyelvterületen voltak elterjedtek a 16. század óta, és egyszerre szolgáltak személyi okmányként és jókívánságként is.

Ezek a lapok Bácsfeketehegyről, Cservenkáról, Feketicsről származnak az ezernyolcszázhatvanas-hetvenes évekből, a települések akkori magyar és német lakosságát a 18. században telepítették le itt. Az emléklapok elkészíttetése a keresztszülő feladata volt, rajzolóik általában az ebben mellékes módon járatosak, jegyzők, papok, tanítómesterek voltak. Katolikus és protestáns közegben egyaránt ismert műfaj. Olykor nemcsak a megmaradt, de az elhalt gyermekek után is készítettek emléklapot, amely bekeretezve szintén a tisztaszoba reprezentatív díszévé vált, a többi keresztelői és házassági emléklaphoz hasonlóan.

Biedermeier virágok, csokrok, vázák, madárkák, gyermekded angyal. Meg egy népies magyar címer, a Kossuth-félére és a koronásra is hajaz kicsit.













...

még sok thai triangle pillow. de lehet, hogy csak a háromszög része kéne az ágyhoz.




Csalog, kis fiatal

Azt kérdezi Nyáry Krisztián, hogy vajon ki olvas ma Csalogot. Gondolom kevesen. De aki olvas, az jobban ismeri, és érti ezt az országot, nem csak az akkorit, de a mait is. Ahogy ő ismerte és értette sok vonatkozásában. És amiből nagyon nagy hiány van most.

néhány:
- Kilenc cigány (1976)
- Parasztregény (1978)
- A tengert akartam látni (1981)
- M. Lajos 42 éves (1989)
- Egy téglát én is letettem (1989)

18.7.12

...

olyan rendszer kellene filmnézésre, hogy saját hordozóra egyszeri kétszeri v háromszori nézésre alkalmas filmeket lehessen letölteni, gyorsan, nagyon nagy választékban, utcai automatákból, mondjuk olyan 2-300ft körüli induló áron. és ugyanez e-bookban, csak ott időhatárral, 1, 6 hónap, vagy örökre árfekvésekkel. mint a bicikliszerelő-automata ,)

11.7.12

...

a tanuló nővérke ügyködése következtében még egy héttel később is olyan a kezem, mintha csuklóban elkezdett volna üszkösödni. csak a társadalmi közöny jele, hogy senki nem hívott rám családvédelmi szakembereket, mert simán elmennék egy NANE-reklámfilmbe. ettől eltekintve kedves és angyali lány volt, kis törékeny alkat, kerek alma arcocska, súlyos mézszőke haj, dióbarna szemek. na, erről megint a flódni jut eszembe.

9.7.12

eztnézemépp


A könyv németül 1959-ben jelent meg először. Nagy botrányt kavart érthető módon, még az eredetiségét is vitatták, túl friss, túlságosan fájó volt akkor még valószínűleg. Egyáltalán nem azt a képet mutatta a Berlinben rekedt lakosságról, elsősorban az erőszakot elszenvedett nőkről, amit akkor látni  és láttatni akartak. Emlékezni nehéz. Részben épp ezért jó és fontos szöveg egyébként.
Max Färberböck rendezett belőle borzasztóan snassz üres filmet, most néztem meg. Itt van a teljes, magyar felirattal: Anonyma - eine Frau in Berlin

Közben beugrottak részek a könyvből, intelligens volt, komplex, és szörnyű, a legkevésbé sem szentimentális, megmutatta a civil oldal szenvedését és kiszolgáltatottságát, meg azt is, hogy hogyan deformálja általában is az áldozatokat az, amit elszenvednek, és hogyan próbálnak valamit megőrizni az integritásukból a legnehezebb körülmények között is. Na, kb ezeket szalasztotta el a film.
Beugrik a kézenfekvő párhuzam is, Polcz Alaine megrázó emlékei.




ÚJ ÚJ

új élet van! és fantasztikus új billentyűzet is van. ha hosszan nyomom az i-t, akkor előjön egy csomó mellékjeles dolog, amiből lehet válaszatni i í î ï ī ī most kipróbálgatom a többit is a á à â ä æ ã å ā haha és még e é ê ë ę ė ē es már megint az történik, hogy nem találok napokig megoldast, dolgokra, de ahogy rászánom magam, hogy megkérdezem a SZAKEMBERT, azonnal rájövök magamtól!!?!

8.7.12

magánszféra, saját tér


 igazából a tizenkilencedik-huszadik századi magyarországi lakáskörülményekről, főleg munkáslakásokról olvasok, de talán pont ezért figyeltem fel erre az apró mozzanatra egy lengyel regényben:
"Csöndben érkeztek Pańcia háza elé. Grodzicki elgondolkodott, s ahelyett, hogy meghúzta volna a csöngőt, kivette saját kulcsait. ezzel az ösztönös gesztussal elárulta, milyen közelinek, barátinak, és szinte sajátjának érzi ezt a házat. Zofia asszony mindannyiszor jóleső érzéssel köszöntötte a ragyogóan tiszta serpenyőket, lábasokat,  üstöket, teleaggatott világos falakat, a makulátlan anilinsárga padlót, a szolgáló hófehér lepedővel áthúzott ágyát."
(Jan Parandowski: Pusztuló egek) 
A háztartási alkalmazott nem ritkán a pesti polgári lakásokban is a konyhában aludt, ahol nem volt cselédszoba, vagy volt, de két állandó alkalmazottat tartottak (cseléd és szakácsnő). Mégis váratlanul ért az a természetesség, ahogy itt előkerül.