16.5.12

...

...
Dícsérd hát e világot az Angyalnak, s ne a mondhatatlant,
néki te nem nagyzolhatsz pompás érzésekkel, mert a
Mindenségben, ahol ő érzőbben érez, jövevény vagy.
Éppen ezért azt tárd ki elébe, mi nemzedékeken át alakulva
kézügyünkbe esik, a miénk s ott él a szemünkben.
Mondd a dolgokat el. S Ő úgy áll meg elámultan majd,
mint ahogyan te álltál Rómában a kötelest nézvén és
azt a fazekast ott messze, a nílusi parton.
Tárd ki elé: mily ártatlan, boldog s a miénk egy tárgy is,
és hogy a sírás is, panaszunk, tisztára válik, alak lesz,
szolgai tárgy, vagy tárgyba hal át - és odaát, túl,
boldogan száll el, hegedűhang. - És ez a sok tárgy,
mind a múlásból élve megérti, hogy te dicséred őket;
ők, a mulandók, a legmúlóbbra: ránk a mentendőt bízzák.
És akaratuk ez: a szivünkben - a láthatatlanban -
formáljuk őket át mibelénk - ó, végtelenül! - akárkik
volnánk is mi a végén.
...


Rainer Maria Rilke - Kilencedik elégia

Szabó Ede fordítása

Keine Kommentare: