20.3.12

Angyalok és viaszbabák

szerepelnek Molnár Ferenc rendkívül sziruposra hangolt kis meséjében, amelyet apám és anyám is megkapott gyerekként, így a mi gyerekkorunkba már rögtön két példányban érkezett. (Jellemző, hogy apám könyvei gyönyörű állapotban, úgyszólván érintetlenül hajóztak át az éveken, míg anyáméi ajánlásokkal ellátva, kis rajzokkal díszítve, az előzéklapokon egy hat-nyolcéves kislány kedvenc matricáival, agyonszeretgetve kerültek a kezünkbe.) Egyébként Molnár Ferencben az a jó, hogy a mennyországban az angyalok feltűnően úgy beszélgetnek egymással, mint egy finomabb pesti ruhaüzletben az eladókisasszonyok meg a jólelkű, megértő főnökasszony. És akkor az ember egyszercsak felfedezi ennek a szépségét,  és a negédes történet már nem irritál, hanem szórakoztat. Az ötvenes évekről alkotott általános képünkből meg eléggé kilóg, és éppen ezért érdekes, hogy a Magvető negyvenezer-százötven példányban adta ki az aranyruhás aranycipős csipkés-tüllös-szaténos kirakatbabákról, felhők közül lefelé nézdegélő aranyszárnyú angyalokról, csodák által üzenő édesanyákról szóló mesét.
A Reich Károly rajzai az ötvenes években még sokkal finomabb színezésűek mint a későbbi munkáiban, nem az árvagyerekek története a fő attrakció, ezek a rajzok varázslatosak, és ezek miatt kerül most ide.
A történet itt.

































Keine Kommentare: