3.1.12

Eva Zeisel


arról, hogy miért lett (inkább) tárgytervező: "nem helyes dolog éhezni a festészetért"

105 évet élt és majdnem ugyanennyit töltött alkotással, azért ez már közelít ahhoz, amit jónak mondanék, bár magam háromszázra tervezek. Kalandos, fantasztikus élete volt.
Jómódú magyar zsidó polgári családba születve gyerekkorában minden adott, hogy az elérhető legjobb mesterektől tanulhassa, amihez csak kedve van. Kezdetben Magyarországon festőnek, majd Berlinben formatervezőnek készült, egy német majolikagyár számára tervezett tárgyakat, nem sokkal később élve a hatalmas lehetőséggel részt vett a Szovjetunió porcelániparának fellendítésében, majd megjárta a sztálini időszak börtöneit (tapasztalatai megjelennek gyerekkori barátjának, későbbi szerelmének, Arthur Koestlernek Sötétség délben című regényében). Anyja szívós közbenjárására, és szovjet értelmiségiek kérésére végül szabadon bocsájtották. Furcsa, de van néhány hasonló sztori, amikor a szörny egyszercsak kienged valakit a markából. Németországból a nácik elől kellett menekülnie, előbb Svájcba, majd Londonba ment, végül New Yorkban telepedett le, és itteni munkássága alapján lett végül világhírű.
A háború után a friss, barátságos design és a tömeggyártás ötvözésével hatalmas népszerűséget ért el, harmonikus, gömbölyű, játékos formájú, személyes hangulatú tárgyait megfizethető áron tudták árulni. Az egyedi vagy kis szériás darabokat a gyűjtők őrizgetik hét lakat alatt, de a sorozatgyártott tárgyaihoz jóval olcsóbban hozzá lehet jutni. Nekem nagyon tetszik ez a tendencia, ami Eva fiatal korában a Bauhaussal kezdődött, és az Ikeával virágzik ma.
ezt a kis videót a TED-en találtam, ott van magyar felirat is.


 
 

A Times nekrológja

Keine Kommentare: