30.11.11

mediterrán skócia

Zs-vel beszélgetve heverésztünk az ágyon már órák óta, az egyetlen szobában,  amikor felkeltem és elhúztam a kétszárnyú ajtó elől a földig érő fehér függönyt.  A felhők alacsonyra ereszkedve fedték be az eget, de alájuk vadul besütött a délutáni nap. 
szemben kilométer hosszú homokos lapály fűcsomókkal, azon túl csillámló sávban a tenger. 
néhány színes felhő embermagasságig ereszkedve jött  egészen az ajtóig, de határozott formájukat közel érve sem veszítették el, sőt, örvénylő-forgó gömbökké váltak, a felületükön bonyolult szimmetriák szerint kiemelkedő mintákkal. és közben mégis egyértelműen felhők maradtak, és felhőnevük volt.
a befedettség és a réseken áttörő, irányokba szorított ragyogás fantasztikus térérzetet adott. félelmetes is volt, de annyira vonzó is, hogy kinyitottuk az ajtót, és kifutottunk a nedves homokra.
a völgyben egy sűrűn épült kis falu háztetői kápráztak a furcsa fényben. emberek tömegei jöttek fölfelé a domboldalon, óriási kiránduló társaságnak tűntek, férfiak, nők, gyerekek vegyesen. Sok kis közeli szilánkra tördelve láttuk a képet, ahogy a köves úton közelednek. mert a felhőkkel akarnak játszani ők is.
hát, ez történt az imént.

Keine Kommentare: