22.11.11

kis történetek

a kiadáskori ára 30 forint
az antikvárius által beleírt ceruzás ár 50 forint
a bookline 450 forintra taksálta

szedték és nyomták Gyomán
a Kner Nyomdában
1979-ben
9000 példányban
(ez akkor nem számított nagy példányszámnak)
a borító és a kötésterv Gyulai Líviusz munkája

állományba vette, majd onnan törölte a Békés Városi Könyvtár
a közben eltelt időben a beragasztott kölcsönzési lap szerint
senki nem olvasta

a szöveg egy impozáns ún "vörös farokkal" nyit

Kommentare:

vajdapeterutca hat gesagt…

Hát, lehet, hogy a könyvtárban néhányan beleolvastak abba a szerzői előszóba, és aztán úgy gondolták, ennyi pont elég is lesz...

Nekem akkoriban sok mindent könnyű volt eladni, de az az igazság, hogy ez a cím azért akkor bennem is gyanakvást keltett volna.

Azóta óvatos vagyok, sőt időnként hajlok a cinizmusra. Így a címről már sejtem, hogy ez érdekes lesz. A vörös farkak karaktere önmagában érdekes lehet, és persze feltétlenül továbbolvasásra ösztönöz.

1934-ben könyvkéziratot beadni erről a témáról nem kizárt, hogy bátor döntés volt.

Külön meghat, hogy Békés városában vigyáztak a könyvre 10-30 évig.

Studiolum hat gesagt…

Giljarovszkij élvezettel olvasta volna könyve történetének ezeket a fordulatait…

A két könyvet elolvasva az az érzésem, hogy az előszó nem puszta vörös farok, mégpedig három okból sem.

Az egyik, hogy a szerző, aki szó szerint mélyen ismerte Moszkvát, valóban megkönnyebbült az általa jól ismert nyomornegyedek és bűntanyák eltűntén.

A másik, hogy 1934-ben még éppen csak elkezdődött a régi Moszkva Sztálin által elrendelt elpusztítása, és Giljarovszkij még nem láthatta, mennyi érték is el fog tűnni rövidesen.

A harmadik, legfurcsább pedig az, hogy a két könyv azt sugallja, hogy Giljarovszkij annyira autonóm volt, annyira a maga külön világában élt, és annyira csak az érdekelte szenvedélyesen, amit megérinthetett, hogy a politika egyszerűen kívül maradt az érdeklődésén. Úgy írta meg az ilyen előszót, meg másutt egy-egy hasonló rövid méltatást a szovjet rendszerről, mint ahogy mondjuk mi mondunk véleményt, ha muszáj, valami távoli országról, amelyik nem izgat különösebben.

marguerite hat gesagt…

elfogadom, nekem még hátra van az elolvasás