14.11.11

eztolvasommost

a mindennapi nyomasztás végett
ugye már egy ideje, szünetekkel, a Mollináry Gizella végtelenné írt önsorsát... közbevetőleg meg, mert a kezembe akadt, Pásztor Árpád újságírónak szintén a huszadik század elején megírt, vengerkákról szóló regényét (ha a Lengyel Péter Macskakő megvan, akkor nem kell magyarázni őket, a vengerkákat) és akkor még belebotlottam a Csáth-napló hantázásába, hogy ugye a legyet is röptében, és így, meg amúgy... ami tudva, hogy egy durva morfinistáról van szó, hát, hogy is mondjam... így utólag már másról árulkodik. - ezek különböző szempontokból, de elég közepes rossz szövegek, viszont egymással összeolvasva lehengerlő korlenyomatok.
Csak ha nagyon belemerülnél abba tévhitbe, hogy a világ az utóbbi évtizedekben elrosszúlt. Ilyen volt a.

Kommentare:

Studiolum hat gesagt…

Giljarovszkij Moszkva és a moszkvaiakjában a cári idők utolsó évtizedeinek éttermeit bemutatva kerülnek elő többször a vengerka-kórusok – ez az egyetlen hely, ahol a másik oldalról nézve találkoztam velük.

marguerite hat gesagt…

és jó? érdekelni kezdett.

Studiolum hat gesagt…

nagyon jó

marguerite hat gesagt…

már közben meg is rendeltem, mert annyira potom áron volt, a könyvtárakból meg úgy tűnik szinte kikopott.

Studiolum hat gesagt…

valamikor minden könyvtárban megvolt, de nemrég, mikor kellett, már csak a kőbányai könyvtárból volt kivehető, ki is vettem, be is fotóztam, itt van pdfben, meg itt a párja a moszkvai alvilágról. Talán az utóbbival érdemes kezdeni, mert abból látni lehet a szerző varázslatos életútját is. Lenyűgözően autonómak voltak ezek a doni kozák gazdálkodóból lett értelmiségiek, mint a fotós Ivan Boldirev is.

A Moszkva egyes fejezeteihez összegyűjtöttem már egy csomó régi képet meg rajzot, majd egyenként szeretném publikálni őket.

vajdapeterutca hat gesagt…

Megvan, MEGVAN! Jól emlékeztem! Bár nem olvastam, mint annyi mindent... Ráéreztem viszont, hogy irodalmi riport, kultúrtörténet, régi Moszkva, ez nem lehet rossz.

A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Központi Könyvtárából vettem a rendszerváltás környékén, a Dózsa György úton volt. Hatalmas, kihalt szobákra emlékszem, raktárszerű körülmények között láthatóan senki által nem érintett könyvek ezrei... Akkoriban sok helyen árulták a könyvtárakból a könyveket, darabját 10-30 forintokért, pláne ha oroszokról vagy munkásokról volt benne szó, az ember után dobták szinte. Ha azt mondtam, hogy sokat viszek az egyetemre, akkor a raktárakba is beengedtek.

És lenyűgöző, hogy beszkennelted. Vajon kire, kikre gondoltál? Palackposta? Az emberiség magyar nyelvű kultúrkincsének ilyen módon való átmentése? Nem lehet olyan gyors szkennered, hogy ne lett volna sok munka...

Nos, most még kevésbé bánom, hogy a múltkor egy beszkennelt ritka szakszótárat eljuttattam oda, ahol a leginkább hasznát veszik (és örültek is neki). Azt hiszem, ezt jó csinálni.

Te hogy kezeled magadban, hogy a jogok ezúton is vannak valakinél? Nyilván soha (vagy majdnem) fogják újra kiadni.

És ezt tényleg lehet tableten is olvasni kényelmesen? Akkor ha lesz, mit csináljak majd ezzel a könyvvel...?

marguerite hat gesagt…

köszi! látszik, hogy munkás volt, ott a fotós keze nyoma :)

egyébként a Pásztor Árpád-regényben is megjelenik a másik oldal, ahol az elbeszélő szépen, empátiával ír egy orosz birtokosról, és az is egyértelmű, hogy a szexuális és egyéb kizsákmányolás bármilyen köntösbe bújtatják óvatosan, hogyan teszi tönkre mindkét felet.

és tkp Pásztor a másik oldalról (felől nézve) ír azáltal is, hogy erőteljesen férfiszempontú szöveget csinált

Studiolum hat gesagt…

Nem szkenneltem, fotóztam, az gyorsabb, már ha nem repró minőségben, csak így, az olvasás végett csinálom, hogy az oldalakat is, mint jól látszik, kézzel szorítom le, és némi beíveléssel nem törődöm… Rendszeresen így gyártok munkapéldányt a könyvtárból kivett könyvekről, meg a magam könyveiről is, amelyeket utána igyekszem megfelelő könyvtárnak vagy személynek ajándékozni: sok hagyaték-könyvtárat láttam már szétszóródni, szeretném, ha az enyém még életemben kerülne jó kezekbe. És persze a befotózott változatokat is terjesztem, akinek kell és lehet. A jogokkal tisztában vagyok, de nem tartom jogosnak őket, s azt remélem, rövidesen megváltoznak, amihez a magam erejéből telhetően igyekszem én is hozzájárulni.

Remélem, tableten is lehet olvasni, legalábbis olyan paraméterekkel csináltam, de majd Marguerite megmondja (nekem csak Mallorcán van tabletem, itthon gépen olvasok). Nagyon helyeslem a szakszótár eljuttatását, és ha úgy érzed (igen helyesen), hogy ezt jó csinálni, akkor az emberiség boldogítása végett javaslom számos további könyv fotózását/beszkennelését és terjesztését.

A Pásztor-szöveggel kapcsolatban nagyon érdekes ez a századfordulós szimpátia az oroszok, és az oroszoknál is a magyarok iránt. Irodalom- és politikatörténetben nem szokták ezt hangsúlyozni, hanem csak az ellenkező vonulatot a szabadságharc leverésétől kezdve, de a korabeli szövegekben mindkét oldalon megvan egyfajta romantikus távoli rajongás.

marguerite hat gesagt…

állványról fényképezel?

marguerite hat gesagt…

nekem se Pesten, se Mallorcán :) csak egy Kindle segítségével indultam a papírkönyvek itthoni halmozódása ellen, de bőven van még hova fejlődnie a dolgonak. A széles szövegtükörrel rendelkező pdf-ek (papírra tervezett könyv v újságcikkek nagy része) csak soronként jobbra-balra scrollozva olvashatóak, ami elég abszurd.

és ahogy hallom általában a könyvkiadókat nyilatkozni, a konzervativizmus, a kockázatkerülés és a mellébeszélés egyszerre jellemzi őket. részben értem is őket, csak ezt a legutóbbit nem tudom könnyen megbocsájtani.

Studiolum hat gesagt…

igen, otthon fotóállványról (egy kicsi kompakt Nikonnal), hogy minden oldalnál jó legyen a beállított mélységélesség. Könyvtárban szoktam kézből is, de olyankor minden oldalon külön kell élességet állítanom, ami nagyon hosszú, és nem is minden oldalnál sikerül teljesen. Azért olvasható lesz úgy is.

Nem tudtam, hogy a Kindle még ilyen rosszul kezeli a pdf-eket. Ennek ellenére én akkor is pdf-en vinném be a könyveket, ha lenne Kindle-em, mert valódi e-könyvvé átalakítani rettentő munkaigényes lenne, és pont a gyorsmásolásnak ez a varázsa veszne el. Valószínű, hogy idővel az olvasógépeknek is alkalmazkodniuk kell majd a széles pdf-ekhez.

Igen, én is ezt tapasztalom. Ami a mellébeszélést illeti, hadd mondjam el mentségükre (legalábbis annak az egynek a mentségére, akiről egyszer már teljes joggal lesújtóan nyilatkoztál), hogy azt hiszem, technikailag egyszerűen nem fogja fel, miről van szó, s ha egyszer már a másik két említett tényező jelen van, akkor könnyű úgy mellébeszélni, ha az ember nem ösmeri a valóságot. Én legalábbis többször győzködtem már, de valahol mindig beleütközöm ebbe a megismerhetetlenség falába. De majd jót nevetünk rajtuk, ha néhány száz év múlva ott látjuk őket a történelem szemétdombján! ;)