30.10.11

...

amint

túl leszek az egyre nagyszabásúbbá váló szekrényfelújításon, csinálok egy ilyen lámpát. (amúgy, én azt hittem, az alapozó - akrilfesték alá - az valami színtelen felületkiegyenlítő anyag, és ebben a hiszemben hazahoztam három liter, később feketének bizonyuló alapozót a fehér festék alá. aki kéri, viheti.)

tiszta udvar, rendes ház

ja, az előző bejegyzésben írtat nem a konzulens mondta nekem, hanem Lackfi János egy Hajnal Anna-versre, csak azért vettem ki, mert olyan gyakran szoktam valami ilyesmit gondolni a túlszépre csinált dolgokat látva, és olyan jól formába öntötte L.

23.10.11

emelkednek a tétek

juppijjjééé, egy olyan konzulenst sikerült kapnom, aki válaszol a mailre!
most ha még meg is jelenik a leegyeztetett időpontban a megbeszélt helyen, akkor hinni kezdek a jövőben  az egyetemi ügymenet pozitív változásaiban a férfiak ígéreteiben magamban
na, meglátjuk mindenesetre.

21.10.11

...

ahányszor azt hallom az öregek rádiójának pozicionált Kossuthon, hogy villanypostacímünk ezésez, mindig eszembe jut a tíz évvel ezelőtt készült Monsoon wedding, ahogy az indiai rendezvényszervező a konyhai kisegítő szolgálólánynak magyaráz, lekezelő modorban hogy tudod ugye, a villanyposta...
azt az elnéző választ kapja, hogy aha, nyilván az ímélre gondolsz.

18.10.11

az idő oké, illetve

két hete minden este reménykedve néztem az időjárás-előrejelzésben ígért esőt, míg ma rájöttem, hogy épp két hete átállítottam Torontóra a köpönyeg pont hu-t

...

Istenem, én csodálkozom, hogy nevetve továbbsétálnak amikor átrepülök a bicikli fölött és lefejelem a betont. de mire föl. mikor a kétéves gyereket is otthagyják az út közepén vérbefagyva. asszem ennél iszonyúbbat nem tudok elképzelni.
de gyártsatok nyugodtan csoportpszichológiai magyarázatokat.

(igen, tudom, hogy jó az, ha a blog egy biztonságos szép sziget, és  elnézést mindenkitől.)

történeti megalapozottsággal


vanília-esszenciát készítettem a napokban, így jutottam el
a firenzei kódexen keresztül a nahuatl nyelvig és Sahagúnig meg az aztékok nevelési elveihez.

14.10.11

szaladgálás, lapulás, élet, halál, élet

múlt pénteken a szürkületben egy szembejövő autót megállítottam egy óbudai utcán egy pillanatra, mert épp kettőnk között szaladt át az úton egy sün. hétfőn pedig ugyanott láttam kilapítva. gondolom vacsora után ment ugyanazon az úton visszafelé.
Azán ma este megint találkoztam egy egészen apró kis sünkutyával, kisebb volt mint az öklöm, és igyekezett úgy tenni, mint aki ott sincs voltaképp. Ő az, a képen ez a kis Schwarzkopf. Látszott, hogy azt gondolja, ha nagyon halkan lélegzik, akkor minden oké lesz. Az ilyen kis naiv hülyék miatt szeretnék csinálni egy avargyűjtő fakeretet, amiben át lehet telelni + éléskamraként is működik, finom hibernált rovarokkal.


...

a nagy vérbusz járt itt tegnap. egy nagyon kedves kollegám azt mesélte, amíg a véradásra vártunk, hogy tizenöt éve, még egyetemistaként, volt egy nagyon csúnya autóbalesetük. meg is halt valaki, őt is sok munkával rakták össze. utána határozta el, hogy ezentúl ő is ad. nem tudtam történettel válaszolni, hogy én meg miért, de utána gondolkoztam a dolgon. azt hiszem, én azért állok ott a sorban, mert vannak, akiket nagyon szeretek, és féltem is őket, és amikor arról hallok, hogy mások segítségre szorulnak, akkor mindig eszembe jut, mi lenne, ha azok lennének bajban, és szorulnának idegenek segítségre, akiket nagyon szeretek. és ezzel a mágiával próbálom megoldani. hogy minden rendben menjen.

10.10.11

...

határozottan nevet
(a facebookbányában talált kép)

...

etno még.
elismerem, ez már a giccshatár, ha hasonlót magyar motívumokból kotyvasztanának, lehet hogy tiltakoznék. van ez így, az ismeretlen egzotikumnál az ember kevésbé érzékeny, megengedőbb. azt hiszem más műfajban is így működik ez, nem?


derhy

I Can Do It

ismeretlen eredetű, agresszív idegen életforma jelent meg a hűtőgép csepegtetőtálcájában. az inváziót előkészületi szakaszában sikerült meghiúsítani. nagyon kemény küzdelem volt, de megmenekültetek.