3.7.11

eztolvasommost

a Wang folyó sodrását követve újra elővettem a Fahajas boltokat, és újra lenyűgöz a szinte egész életét magányosan, egy poros galíciai kisvárosban élő, életétől és halálától alig ötven évesen megfosztott Bruno Schulz tobzódó, gazdag világa.
Mivel a körülményekből adódóan terjedelmét tekintve Schulz írói életműve nem túl nagy, keresgéltem, hogy mit lehetne legalább róla:


Itt pedig ilyen furcsa, a novellák szövegével rokon, kissé hátborzongató levélrészleteket találok, amire felkapja a fejét a bennem rejlő voyeur:
Még mindig a Maga elbűvölő átváltozásainak hatása alatt állok. Azt hiszem azért hatottak meg annyira, mert annyira függetlenek a Maga akaratától, olyan önkéntelenek és ösztönösek. Mintha valaki alattomban mást csempészett volna a Maga helyére, kicserélte volna Magát valaki mással, és Maga sajátjának fogadná el ezt a másik személyt, és az új hangszeren tovább játszaná a szerepét, nem tudván, hogy már másvalaki mozog a színpadon. Természetesen most túlzok, és készakarva paradoxonná nagyítom a dolgot. Azért, kérem, ne tartson naivnak. Tudom, hogy az egész nem teljesen önkéntelen, de Maga nem veszi észre,, milyen mélyebb erők működnek itt, s hogy mennyi benne a metafizikus bábjáték. Azonkívül Maga hallatlanul érzékeny, azonnal a kiegészítő szerephez idomul, csodálatos a kísérőjátéka... Mindez látszólag az intellektuson kívül játszódik le, mintha a gondolaténál rövidebb és egyszerűbb utat járna be, akárcsak egy fizikai reakció. Életemben először találkoztam a természet ilyen gazdagságával, amely nem fér el egyetlen személyben, s ezért további segédszemélyiségeket improvizáló álszemélyiségeket is aktivizálnia kell, akiket egy Maga által éppen játszott rövid szerep idejére talál ki. Így értelmezem magamban a Maga Proteus-természetét. Lehet, hogy most azt gondolja, hogy hagyom magam az orromnál fogva vezetni, s hogy mély magyarázatot kerítek egy közönséges flörthöz. Biztosíthatom, hogy a flört nagyon mély, titokzatos dolog, és még a Maga számára is felfoghatatlan. Az persze természetes, hogy Maga ezt a rejtélyességet nem látja, és a Maga szemével nézve ez egyszerű, nagyon is hétköznapi dolog. De ez csak a látszat.
(Bruno Schulz levele Anna Płockier-Zwillichnek)
Rácz I. Péter kritikája Ficowski könyvéről.
A Krokodilusok utcája, a Quay-fivérek konzseniális rendezésében (méltatlanul gyenge felbontásban sajnos):


Keine Kommentare: