3.7.11

eztolvasommost

az élethazugság sziklaerődje


igazából már a hátam mögött van ez a könyv, néhány hete olvastam. Riefenstahl ezzel a memoárral egyértelmű szándékai szerint tisztára mossa magát az utókor előtt - és ez egyébként a megítélés különböző tendenciáit nézve, elég jól sikerült is neki. Ami azért megdöbbentő, mert egy elképesztően öntömjénező, nárcisztikus, s főként a tényekkel néhol köszönőviszonyban sem lévő szövegről van szó.
ez a címlapra emelt szuggesztív tekintetű portré, valójában önreprezentáció, nagyon árulkodó és nagyon félrevezető is egyszerre. Semmi sem jellemzi jobban Riefenstahlt, mint a szembenézésre való képtelenség. Ez a pillantás, még ha látszólag külső tárgyra szegeződik is, csak önmagát látja, a személyiség saját sugárzó, piedesztálra emelt alakját. semmi mást.

Kotroczó Róbert elemző írása a könyvről a Médiakutató 2006-os számában.
Susan Sontag 1974-es Fascinating Fascism című tanulmánya.
Leni Riefenstahl Medianarchiv oldala, ahol egyébként valóban nagyon szép afrikai fotóiból is látható válogatás.

Kommentare:

Peter hat gesagt…

Te biztos tudod, hiszen láthatóan sokat foglalkoztál a témával, de talán nem közismert, hogy Riefenstahl híres síelős fotóit a magyar Munkácsi Márton, a kor egyik legmeghatározóbb fotográfusa készítette 1930 körül.

marguerite hat gesagt…

én sem tudtam, köszi! :)
vagy lehet, hogy csak nem emlékeztem, hiszen volt nemrég elég nagy Munkácsi-kiállítás, mintha rémlene is valami, ahogy most mondod.
A szeretők hosszú sora alapján tagadhatatlan a nő személyes vonzereje. És a másik magyar vonatkozás? :) A kommunista Balázs Béla is a szeretője volt egy rövidebb ideig, sőt egy filmjének (társ)forgatókönyvírója.

nem foglalkoztam sokat vele, csak előtte nagyon érdekelt és aztán nagyon dühített a szöveg.