29.6.11

a mai szó

a kórház folyosóján egy néni mesélt az unokájának. nem mesét, valami hétköznapi történetet. és egyszercsak a mondat váratlanul úgy kanyarodott, hogy fiókszarvas.


Kinek volt nagyobb öröme, mint a mi molnárunknak, ugrott, táncolt egyre, mint a fiókszarvas.
Fürge mint a fiókszarvas, mokány, mint a hegyi ló - Ford Fiesta.
Fekete, könnyű csipkeruhába volt öltözve, hasonló színű szalmakalappal a fején, melyet két picinyke napraforgó díszített. Csak most tűnt fel a doktornak, milyen disztingvált alak! Nyúlánk, magas, egyenes, mint egy fiókszarvas.

21.6.11

...

mikor pár éve volt  a Centrális Galériában egy cigányos fotókiállítás, akkor némileg csalódottan nyitotta meg a Kállai Ernő, mert mint mondta, a kiírás is az volt, és a reményeik is azok voltak, hogy egy olyan kiállítást csinálnának, ami nem a mégoly jóindulatú kulturális sztereotípiák mentén jeleníti meg a cigányokat, hanem ezektől el tud szakadni. Úgy tűnik, ez nagyon nehéz feladat. Persze azóta még sokat romlott a cigányok helyzete, és itt van összefüggés szerintem. Egyre nehezebb olyan képeket csinálni, amik nem ezeket a sztereotípiákat jelenítik meg, és a boldogulást nem kivételként tudják csak felmutatni.
Mindezzel együtt csak ajánlani tudom Schild Tamás fotóit. A kiállítás három nap múlva zár Salgótarjánban.

14.6.11

...

tegnap volt a véradók világnapja, erre gyorsan újra megcsípett egy nyomorult kullancs

11.6.11

az utóbbi időben háromszor is meghallgathattam, hogy

én is ilyen voltam régen, mint most te
ebből a különböző kontextusokban egy darab melankolikus dícséret, egy darab nyílt szemrehányás, egy darab bíztató ígéretként értelmezhető. furcsa érzés magamat mások emlékkivetülésének érzékelni hirtelen. lehet, hogy mindenki úgy emlékszik, hogy bizonyos (különböző) szempontokból (m)ilyen volt. lehet, hogy mostmár megkérdezem anyámat is, ő még soha nem mondta, hogy na, pont ilyen voltam én is.

10.6.11

egy csodaszép könyvet kaptam könyvtárközileg, gyönyörű!
majd mutatom.

9.6.11

szép nyári nap, a nép a külvárosban

Columbusplatz, Bécs










szép nyári nap, a nép a Burg kertjében

élnijó

egy csillogó éjhajú iráni vagy török kislány, mint egy kis fekete manó,
épp csak akkora, hogy az apja kezét feléri, ahogy állnak a zöldre várva.
ezt a kivételezett helyzetet arra használja fel, hogy titkos puszikat ad az apai kézre,
és mikor apa odafordul, akkor ő nevetve másfelé néz, mint aki ott sincs. aztán előről.

ezt láttam ma a zebránál.

7.6.11

...

A kor rohanó gyorsasággal változtatja át az életet, elmaradnunk nem szabad, nem lehet! - mondta a forradalmárnő. lánglelkű kor lánglelkű gyermeke, még azt is hozzátette: Előre, hazám leányai, fejlődjünk, szilárduljunk, hadd legyen valóság a három szent szó: egyenlőség, testvériség, szabadság!
gyerekkoromban az ilyen mondatokat piros dekorkartonból vágott betűkkel preparáltuk az osztálytermekbe. ki is szenvedtek gombostűk hegyén mind egy szálig. pedig

4.6.11

Na putu (Jasmila Žbanić, 2009)


:) igen, bocs tehát utólag beírva egy icipici ismertető:
Luna és Amar Szarajevóban élő szerelmesek, szerelmük egyszerre szenvedélyes és bejáratott kapcsolatnak is tűnik, és egy ideje gyereket szeretnének. Azonban ahogy errefelé a legfiatalabbakat kivéve mindenki, ők is hordozzák a maguk gyászát, a háború okozta mély sebeket. Egy véletlen folytán Amar újra találkozik régi katonatársával, a háború után egy vahabita csoporthoz csatlakozott Bahriával.

Szép a nyelv, azért nem kerestem német v angol trailert.