22.5.11

nem vagyok itthon

a Népligethez hoz a busz, alvajáróként indulok hazafelé. az aluljárót egyenletesen teríti be a szemét, legnagyobbrészt szórólapok, sörödobozok, ingyenes újságok maradványai... valószínűleg a szurkolók vonultak el erre, jövök rá nagyon nagyon lassan. és tényleg, az utóhadnak is a vége, két zöld pólós kamaszlány, épp nevetve fotózgat. közelebbről már látom is, hogy mit. egy kövérkés fiúval vannak, aki a szegletben alvó hajléktalan fölött vágja magát különböző pózokba. úgymint: nevetve leguggolok, bicepsz befeszítve, forgolódok jobbra, forgolódok balra. mosolyogva, délcegen állok, mellkas kifeszítve, egyik láb győzelmesen emelve a zsákmány fején tapos, szinte. hiszen mindez csak móka. és remek móka, legalábbis a társaságban a lányoknak tetszik, kattogtatnak a telefonnal. mire odaérek, már nevetve mennek is tovább.
Bécs egyébként szép volt, gazdag, sokszínű és kultúrált.

Kommentare:

Studiolum hat gesagt…

rettenetes. ahol ennyire tartják az emberi méltóságot, ott már minden további csak díszletek és szereposztás kérdése

marguerite hat gesagt…

nekem az a legmegdöbbentőbb, hogy hol, milyen kontextusban értelmeződik ez úgy, hogy egy fotóznivaló menő performance része vagyok, amit később mutogatni lehet. hogy egy ellenállásra képtelen szerencsétlen bárkit bántani jópofa demonstráció. és persze, hogy mit lehet kezdeni azzal, aki ebből az elképzelhetetlen nézőpontból látja a dolgokat.