30.5.11

este van

ha nincs pénzem, iszom hitelbe, enyém a legszebb lány szerelme énekli szétcsúszott hangon valaki a téren a Bob herceget. énképünk romjait az operett kulimászával tapasztgatjuk össze. olykor. aztán elvackolódik ki-ki a hálózsákjában

...

gyalog is jöjjek meg ne is, hozzak is ajándekot meg ne is, legyen is rajtam ruha, meg ne is

25.5.11

gondok


elfogadták a klímabarát kisközösségek műhelykonferenciára a jelentkezésemet, és az erről tájékoztató levélbe a következő mondatot is betették :
Kérnénk a résztvevőket, hogy ha tudnak, délutánra hozzanak valamilyen nassolni valót, lehetőleg valamilyen házilag termesztett, készített vagy helyi finomságot, ne fagyasztott/sütött pékárut.
most nem tudom mit termesszek gyorsan két nap alatt.

23.5.11

nézem néha ezeket a partylimuzinokat,

de hát nem tudják, milyen az elég nagy autó. foggalmuk sincs. valami ilyesmi:


innen. kicsit fura, de úgy látszik, a szocdemek tudták.

22.5.11

nem vagyok itthon

a Népligethez hoz a busz, alvajáróként indulok hazafelé. az aluljárót egyenletesen teríti be a szemét, legnagyobbrészt szórólapok, sörödobozok, ingyenes újságok maradványai... valószínűleg a szurkolók vonultak el erre, jövök rá nagyon nagyon lassan. és tényleg, az utóhadnak is a vége, két zöld pólós kamaszlány, épp nevetve fotózgat. közelebbről már látom is, hogy mit. egy kövérkés fiúval vannak, aki a szegletben alvó hajléktalan fölött vágja magát különböző pózokba. úgymint: nevetve leguggolok, bicepsz befeszítve, forgolódok jobbra, forgolódok balra. mosolyogva, délcegen állok, mellkas kifeszítve, egyik láb győzelmesen emelve a zsákmány fején tapos, szinte. hiszen mindez csak móka. és remek móka, legalábbis a társaságban a lányoknak tetszik, kattogtatnak a telefonnal. mire odaérek, már nevetve mennek is tovább.
Bécs egyébként szép volt, gazdag, sokszínű és kultúrált.

15.5.11

golden pheasant



little India

a kókusztej dobozán véletlen olvasott receptet főzöm már harmadszor a héten különböző variációkban. krumpli, cukkini, hagyma - ezeket feldarabolva vajon meg kell pirítani.
fokhagyma, gyömbér, curryaztán ezekkel is, tovább (római kömény meg chili is mehetett volna bele, ha van a háznál).
sűrített paradicsom, kókusztej ezekkel meg a végén összefőzni készre.
végül lehet beletenni konzerv őszibarackot a recept szerint, de ezt a fejlesztésekből kihagytam.

10.5.11

ulti

Kosztolányi Dezső tér
(a jobb szélen meghúzódó szakállas öreg volt a legérdekesebb arc, kár, hogy nem kértem meg, hogy csinálhatnék-e külön fotót róla.)

5.5.11

kép kanyarodás közben

levegőben repkedő kezekkel, alig hallhatóan magyaráz a férfi a nőnek valamit. az egymásra teregetett régifajta hálózsákokon ágyat vetve pont ugyanolyan nagypipacsos ágyneműben fekszenek, mint amilyenben a szüleim aludtak a nyolcvanas évek elején. a nappaliban, mert a hálószobából kiszorították őket a gyerekek. bocs, anya. fölöttük a beton hídláb, afölött vékony holdsarló billeg.
hihetetlenül bárgyú, idegesítő, giccses, totálisan értelmetlen hiteltelen ömlengést (Ne engedj el! - Mark Romanek) sikerült választanom tegnap normális film helyett. rég nyúltam ennyire mellé mozival (na jó, a metamorfózisos horror erős versenyben van, az sem volt egy jó ötlet). talán amiatt, hogy gyönyörűen volt fényképezve, és a neten a képek vezettek félre. meg hogy oda volt írva a Charlotte Rampling neve. és a legborzasztóbb így, hogy már túl vagyunk rajta, hogy a forgalmazó kiállt a színpadra, és a felolvasott felvezetőben az Iskola a határonhoz hasonlította a filmet! most komolyan, mi történik itt?!?!
a Művész moziba meg betettek egy új büfépultot, a nyolcvanas évekből ittragadt monstrum helyére annak méltó utódát, és újradekorálták a belsőt. Szemléletes példája, hogy ha már valamennyit költünk ilyesmire, mennyire megérné egy jó ízlésű, határozott koncepcióval rendelkező szakembert megbízni. Viszont az átalakítást ajándék pezsgővel ünnepelték meg, azt bezzeg elfogadtuk. mer ilyenek ezek.