31.3.11

üvegmozaik :)

székely deszkások, szevasztok

rovásírással és himnusz-idézettel díszített, kézzel faragott, napelemmel működő egyedi autót hájpolnak a duna tévében.  lelki szemeim előtt megjelenik, ahogy a nagy összeomlás után rovásírásos, gazdagon faragott, attilakoporsója formájú járgányokkal közlekedő csoportok veszik át az uralmat az utakon. bár a napelem koncepcionális hiba, valszeg akkor nem fog már igazán látszani a nap. és a gyártás-utánpótlás is kérdéses.

30.3.11

...

napkelte előtti derengés egy hatalmas teremben, amelynek mennyezete olyan magas, hogy bizonytalan homályba vész, a bútorok csoportjai mint az asztalra kiszóródott mákszemek

28.3.11

mai félreolvasás

110 millió éves dinoszauruszcsontváz
egy kanadai bányában
helyett:
110 millió éves dinoszauruszcsontváz
egy kanadai bárányban

már alig lepődök meg valamin

A tévé gyöngyszemei - Tizenkét kőmíves: Nagy Bálint

kézzel rótt sufni a traktornak -
 
 

 
 

27.3.11

mitmiért

miért jelöl be közösségi oldalon az a lány, akiről az összes emlékem, hogy megfenyegetett a gimnáziumban, ha nem ülök el arról a helyről, amit ő kinézett magának, akkor megveret a szkinhed barátaival?! a szív útjai kifürkészhetetlenek.

szövegcentrikusan

e-book: igen, furcsa módon kevés ismerősöm osztja a lelkesedésemet az új technológia iránt.
nézz meg egy kindlet, ha van a közelben valakinek olvass rajta végig egy könyvet. nem olyan, mint egy netbook! nagyon jó a szövegmegjelenítő felület! az enyém leginkább olyan, mint egy kis notesz, a bőr tokjával. szép, és egyszerű. de írok pár objektív előnyt:

1
- írtad a környezetbarát szempontot, ez nem elhanyagolható. persze ezeknek a gépeknek az előállítása is környezeti terhet jelent, vannak rá összahasonlító tanulmányok, amit én láttam, aszerint mondjuk 20-30 papíralapú könyv előállítása egyenértékű egy e-book readerével. ha minden jól megy, ennél én várhatóan minimum egy nagyságrenddel többet fogok elolvasni a kindle segítségével, amíg lecserélem.
2
- ebből következik a másik előnye, egyszerűen anyagilag nem bírok lépést tartani az olvasási igényemmel, és bárhogy alakul, úgy néz ki olcsóbban jutok elektronikus tartalomhoz, mint papíralapúhoz. (egy részét szabadon letölthetőként, más részét meg kisebb-nagyobb mértékben olcsóbban szerezhetem meg mint papíron. csak remélhetjük, hogy jelentősen olcsóbb lesz, ez még elég bizonytalan)
erősen úgy tűnik, hogy a családi könyvtárak képzésére a Kádár-korszak vége jóval alkalmasabb volt a dotált könyváraival, hát most úgy látszik, sok minden visszajött, de az olcsó könyv az nem fog.
3
- lehetne a válasz a könyvtár, de a néhány nagy kivételével, ahova épp a legtöbb támogatást pumpálják, a könyvtárak nem tudnak olyan tempóban és mennyiségben beszerezni, hogy mindig találjak példányt abból, amire szükségem van. (illetve pl a FSZEKben is gyakran van, hogy látszólag van hét példány a könyvből, de egy kötészeten, kettő törölve, három kikölcsönözve, ezekre öten már várnak előjegyzéssel, egy pedig csak olvasótermi. ebből a legutolsóból valaki pengével kivágta a kedvenc oldalait.)
4
- viszont most is sok internetes tartalmat olvasok monitoron, és az tényleg nem a legkomfortosabb dolog. ha ezek egy részét rátölthetem a kindle-re, és magammal viszem az ágyba, a fürdőkádba vagy a vonatra, annak örülök.
5
- akinek úgy alakul az élete, hogy nagy lakása van, kevésbé találkozik a problémával, de engem lassan az apró lakásomból kiszorítanak a könyvek, ha így folytatom a felhalmozást. Teljesen értelmetlennek tűnik arra venni fel következő hitelt, hogy az életemben felhalmozott holmikat legyen hol tárolnom.
6
- esztétikai szempontból is jobban tetszik már kevés cuccal élni, mint sokkal.
de ezt lehet, hogy egy régifajta polgári nívón élve máshogy látnám, nem tudom. lehet, hogy tovább tudna virágozni a gyerekkori gyűjtőszenvedélyem, és halmoznám halálomig a szép könyveket, ruhákat, szőnyegeket, fotókat, szép konyhai dizájnholmikat egyre kifinomultabb módon, de igazából nem bánom, hogy nem így van. sok fiatal a munka miatt is jóval mobilabban él most, mint az azonos korosztály néhány évtizeddel korábban, ez lehet kényszer is, lehetőség is, de mindenesetre nem kedvez a házi könyvtárak felhalmozásának. ha egy kindle-lel a bőröndömben kétszáz könyvet tudok magammal vinni, az elég praktikus.
7
- egyre inkább a tartalom válik fontossá, amit elolvasok, és kevésbé a fizikai birtoklásuk. de ezzel együtt továbbra is nagyon szeretem a könyveket, és vennék továbbra is egy-egy különösen szépen sikerült darabot. illusztrált mesekönyvet, szép verseskötetet, a magyar könyvtervezés virágkorából származó antikvár darabokat, szívesen. de a mostanában kiadott könyvek nagy része - még a tartalmilag okésak is -  ízléstelen tipóval, aránytalan margókkal, így-úgy ragasztgatva, silány, rosszul összerakott holmi, nem feltétlen akarom otthon tárolni.
8
- eszközhasználat: nagyon ergonomikus egy e-olvasó személyre szabható felülete, pl a növelhető betűméretet én szeretem. ha anyámnak kölcsönadnám, ő biztos nagyobb betűkkel olvasná már. tipográfiai szempontokat is lehet benne érvényesíteni, bár nem ugyanúgy, mint az offline könyvekben.
9
- még nem jutottam hozzá hogy megjegyzeteljek a kindle-ön szövegeket, de hasonlóan a többi digitális tartalomhoz, erre is jobb lehetőségek vannak , mint egy papírkönyvet összefirkálni. keresni is sokkal gyorsabban és hatékonyabban lehet benne.
10
- és szép is, mint tárgy. ezt írtam az elején, de ideírom megint, csak hogy tíz egység legyen. mondjuk ha megnézed a sony olvasóját, az egy szép tárgy. vagy ha megnézed a a kindle korábbi verzióit, meg az épp aktuálisat(1, 2, 3), akkor látod, hogy halad a letisztultabb, egyre szebb arányú, egyszerűbb, funkcionálisan jobb forma felé a tervezés.

itt pedig egy jó kis kreatív szemléletű kindle-blog
na? :)

tavasz

a távhőszámla-kézbesítő, akivel összefutottam a lépcsőházban, meglátva a kezemben az ásót, azonnal rögtönzött egy lelkes hangú előadást a zöldségek újrafelfedezéséről és a városi kertekről. még a hagymalekvár-készítés is benne volt.

26.3.11

...

meglepetéshalmaz

néhány napja írtam két sort GYP-nek, hogy szívesen elolvasnám az új könyvét, de e-book formában, de nem találom a neten, elképzelhető, hogy csak papíralapú kiadása van, hogy van ez?
meglepetés1: egy órán belül választ kaptam.
meglepetés2: a nagy megmondónak fogalma sincs, lesz-e digitális kiadás.
meglepetés3: de megkérdezi a kiadót.
meglepetés4: a kiadó ígérete szerint néhány napon belül elérhető lesz e-book formában.
(lehet, hogy ezt csak akkor kellett volna ideírnom, ha már valóban látom, állítólag itt lesz.)
részlet a szövegből.

és ma megint elültettünk néhány fát, és tök sokan kifejezték örömüket a környéken lakók közül,
és a legjobb: holnap már este hétkor is világos lesz, juppijéééé!

kik azok: mi vagyunk

mintha az Idegen testünk meg a Magyar ünnep háttéranyagába keveredtem volna Sárközi Márta írását olvasva:

"A mi családunkban nem lehetett politikai állásfoglalás nélkül létezni. Újságíró volt a nagypapa, az apám, két nagybátyám, a második férjem is időnkint, az első is, idővel. Így már 6 éves koromban próbáltam valamiféle képet alkotni az emberekről. Hamarosan rájöttem, hogy vannak rossz emberek, és jó emberek. Először úgy gondoltam, hogy mindenki jó ember, kivéve a betörőket, a tolvajokat és a cigányokat. Mikor kitört a 14-es háború, hét éves voltam. Akkor rájöttem, hogy a rossz emberek azok, akik mindenféle palotákban és minisztériumokban háborúkat üzennek, a jó emberek azok, akik a fronton egymásra lövöldöznek és meggyilkolják egymást. A kommün alatt ez a világnézet oda módosult, hogy rossz emberek azok, akik nagy piros autókon járnak, vagy piros zászlók alatt felvonulnak. jó emberek, akik fűtetlen szobában gerslit ebédelnek és mezítláb járnak. Később a Horthy-korszak kezdetén úgy véltem, hogy rossz emberek akik a zsidókat gyilkolják, és jó emberek a zsidók, akiket gyilkolnak. A második világháborúban felfedeztem, hogy rossz emberek a németek, az összes többi jó ember. A Szálasi érában úgy gondoltam, érdekes, hogy a rossz emberek és a jó emberek vegyesen elgázosítanak több százezer rossz és jó embert vegyesen. A felszabadulás meghozta számomra is a szellemi felszabadulást: rájöttem, hogy az összes emberek hol jók, hol rosszak. 
Persze, mindezt magamnak kellett kialakítanom, mert a családban nem lehetett eligazodni. Ott volt a szélsőjobboldaltól a szélsőbaloldalig mindenféle világnézet, időnkint ugyanabban az emberben megtestesülve. A nagypapa például sajtófőnök volt a darabont-kormány idején, azután Bethlen alatt a kormány félhivatalos lapjának, a Lloydnak volt a főszerkesztője. A nők mindenért lelkesedtek, amiért lelkesedni lehetett, hol erre, hol arra. A nagymama hol azért süttette bodrosra a haját a Martinné nevű fodrásznővel, mert jótékony célú ebédre ment a legyilkolt zsidó mártírok árváinak javára, hol meg azért öltött fenékig kivágott estélyi ruhát, mert garden partyra ment Horthy kormányzó úr őfőméltóságához. A család férfi tagjai hol emigráltak, hol immigráltak, hol az volt a baj, hogy zsidók, hol az, hogy keresztények, hol az, hogy kitértek, hol az, hogy visszatértek. A nagypapa mindenünnen kapott kitüntetést, plecsnit, emlékérmet, oklevelet és babérkoszorút. A nagybácsik hol börtönt, hol amnesztiát kaptak. 1943-ra már teljesen megzavarodtam magam is, bújtattam kommunistát a hátsószobában, harmadikutast a cselédszobában, nyilast a vécében, zsidót a padláson, keresztényt a pincében. Ennek megfelelően boldogult férjemről is hol emlékbényeget nyomtattak, mint baloldali mártírról, hol emlékcikket, mint jobboldali elhajlóról. Minden pár évben fel kellett kapni a hálóinget, papucsot és slafrokot, és a hátsó kapun kimenekülni hol a kommunisták, hol a nyilasok elől. Nekem speciel 1944 tetszett legjobban ebből a szempontból, mert a társaságunk minden tagja bujkált, ki ezért, ki azért, a németek elől, az oroszok elől, egymás elől, de főképpen azért, mert bujkálni érdekes és romantikus dolog volt. Különben is lehet mondani ránk akármit, de bujkálni mi tudunk a legjobban Európában. 
Ennek megfelelően alakult a filozófiám is. Apám, anyám, a nagynénik és nagyszülők felváltva magyarázták, hogy van Isten, nincs Isten, van túlvilág, vagy még innenső világ sincs, böjtöltek, gyóntak, keresztelkedtek, bróchékat mormoltak, bérmálkoztak, misére és zsidó imaházba jártak, éjszaka háromig vitatkoztak túlvilági kérdéseken, egy százas Miriám cigarettás doboz körül, ezután hajnalban kivették a kottaszekrényből a mákos beiglit és ettek. Ebből következett, hogy én máig is tudom héberül a kézmosás előtt mondandó imát, viszont Rómában litániára jártam a kék apácákhoz, Jagerndorfban hajszál híján megbérmáltak, szenvedéllyel megyek karácsonykor éjféli misére, ma is szeretem a Batthyány téren az Anna templomot, mert ott kereszteltek, és újabban buddhistának készülök."


S így tovább, hasonló pittoreszk stílusban.

22.3.11

tavasz

már nem vagyok annyira lenyűgözve a Derhy ruháktól, a 2008-as nyári kollekciójukat nem tudják felülmúlni, közelíteni is alig, de még mindig szívesen vennék néhány darabot, és főleg inspirálnak, hogy megvarrjam végre az évek óta a szekrényben várakozó anyagokat.

eztolvasommost

Sárközi Márta

nagyon szép, izgalmas portréfilmet találtam Sárközi Mártáról, ha ismétlik, érdemes figyelni rá
Aki szétosztotta önmagát címmel, Mérei Anna rendezése, Lázár Kati remek benne. (azért az mintegy mellékesen kiderül, hogy aki szétosztotta önmagát, az a saját gyerekeinek elég keveset tudott juttatni magából, gyakorlatilag mások nevelték fel őket. Meglett emberként Sárközi Márta fia, Horváth Ádám messzemenőkig megértőnek mutatkozik; én egy kicsit kevésbé.) A csodaszép fényképanyagot szupernyolcas amatőrfelvételek egészítik ki.
ITT meg egy emlékező beszélgetés az Európai utasból.

21.3.11

kéne egy

olyan kis mosógép, ami kb akkora mint egy műanyag lavór, és nem elektromos energiát használ, hanem mechanikusat. olyan kicsi volna, amivel ki lehet mosni kb egy pulóvert, vagy egy-két váltás fehérneműt, volna benne egy keverőlapát, és kurblival kellene felhúzni, és mondjuk húsz percig kevergetne, amíg lejár. azokra az esetekre lenne jó, amikor egy-két holmira van szükség gyorsan, és nem kell megvárni, hogy összejöjjön egy mosógépnyi adag. (ez pl a kíméletes bánásmódot igénylő pasztell kékeszöld mohairkardigán kategóriában elég lassan gyűlik össze.) aztán tovább fejleszteni hogy legyen nagyobb is, és az elektromos hálózat használata nélkül lehessen gépileg mosni.

Emerson és a katarzis

gondolom már mindenki látta, de ha valaki mégsem, vagy újra szeretné:

a rövid emlékezet előnye, hogy ezt a felszabadító folyamatot tetszőleges sokszor meg lehet ismételni, és a hatás újra meg újra frenetikus.

...

tök tipikusnak találom, hogy az MTV március 15-i híradójába a Föltámadott a  tenger című 1953-ban készült rosszemlékű filmből tesznek be vágóképeket, és ezzel illusztrálják a forradalmat. ez egy legendásan elfogult történelemszemléletű propaganda-tákolmány, és a korszak nagy színészegyéniségei ellenére rendkívül gyenge film, talán a legrosszabb amit a forradalomról készítettek. erről véletlenül pont erős konszenzus van, épp ezt a filmet beválogatni vágóképnek minimum nagyfokú tájékozatlanság egy médiamunkás részéről. + nemcsak Görbe János ágál, de még reflektál is rá a hírolvasó, kb hogy ilyen lehetett Petőfi Sándor stb.

határozó

egy megdöbbentően szelíd, hatalmas, ragyogó tollú dolmányos varjú nézdegél a szigeti bejáró korlátján, alig egy-két lépésre a sziget felé trappoló álmélkodó óvodáscsoporttól. milyen madár ez? - kiabál előre a sort záró óvónő. a válasz kórusban(!) jön: fecskee!

...

miért hiszem, hogy ha minden más fronton derekasan helytállok, akkor majd erre való tekintettel magától megíródik a szakdolgozatom? veszély, veszély

19.3.11

elsősök első napja egy elfelejtett városban


forrás

aria

azt hittem ásít, de B szerint egyértelmű, hogy operát énekel.
mindenki magából indul ki.

éjszakai főzőtanfolyam

répát, zellert feldarabolva megpárolni
datolyát mazsolát megmosni, lecsepegtetni
ezeket össszekeverni
negyed citromot ráfacsarni

egy bögre rizst megmosni, lecsepegtetni
egy bögre hideg vízben só nélkül fedő nélkül feltenni
egy perc forralás után lefedni, legkisebb lángon fedő alatt kb negyed órát főzni
egy bögrényi forrásban lévő vízben fél zöldségleveskockát feloldani
a rizshez adni, szépen lassan azt is elfőzni.
a fazék rizst lefedve bebugyolálva még pihentetni

serpenyőben kevés vajon curryt megpirítani,
az egész mindent szépen belekevergetni
(a rizs és a zöldséges misung aránya 1:1 legyen)

tessék, itt van ez a doboz
benne van a datolyás rizs, amire mindig is vágytál.


elképesztően süvít kinn a szél,
megyek vissza huszadik századi a diktatúrák mozijához.

18.3.11

...

agitálom édsanyámat, szedne nekem medvehagymát.
nyugdíjasok ugye ráérnek úgyis, friss energikus kalandvágyó asszony, hegyet-völgyet bejár,
lába elé medvehagymák hajolnak.
szeretem.

17.3.11

...

A nyelést egyes esetekben a szemfenék segítheti. A békák szeme, amikor becsukják, benyomul a szájüregbe.

16.3.11

mainap

ma találkoztam egy lánnyal a könyvtárban, aki elválasztási kérdésekben kikérte a tanácsomat, és elmesélte, hogy ő ugyan sose szokott könyvtárba járni, de most ajándékba csinál valakinek egy kézzel írott könyvet, amibe okos meg vicces mondásokat ír, meg rajzol hozzájuk, és már három hete emiatt könyvtárba jár, és nagyon megszerette.

14.3.11

...

Elia Suleiman (1960-) és Buster Keaton (1895-1966)
(volt egy furcsa homályos deja vu érzésem, és kiderült, hogy ezúttal nem tévedés, ezt a hasonlóságot egyszer már beblogoltam.)

13.3.11

Retek utca-Fény utca sarok 1959

ültetmény

vágott virág helyett filléres kis mindenfélék az obiból.


(úgymint kövirózsa, rózsaszínvirágú kőtörőfű, fehér varjúháj, hamvas törpe margitvirág, sárga délvirág)

a mozi már megint

van az a furcsa jelenség, amikor elkezdesz valamivel foglalkozni, és az egyszercsak mindenhonnan visszaköszön.
a NOL képmentő rovatában csak futnak utánunk a témával :)
kép innen
mozikról még itt is

12.3.11

...

ma rajzoltam egy csomó házat kertekkel
és holnap az egészet ujra kezdem

a kevés gyönyörű

Réka említi ebben az interjúban azt a tárgykultúrára vonatkozó megfigyelést, amit az elkacatosodás jelenségének nevez: míg nem is olyan régen egy paraszti háztartásban körülbelül ötszáz tárgy volt megtalálható, amelyek nagy részét a mindennapi tevékenységek során használták, addig egy indusztrializált kultúrában ennek akár két nagyságrenddel többszöröse vesz körül bennünket háztartásonként.
tetszik az az ironikus reflektálás, amit csinál, én ugyanezt időről időre purista akciókkal kezelem, megpróbálok gátat vetni a tárgyak burjánzásának: tízszer is meggondolom már, hogy mit viszek haza, időről időre el- továbbajándékozom a dolgokat. a padra vagy a buszmegállóba kitett akármi fél napon belül gazdára talál. és még így is, költözésről költözésre több a holmi. ezért tetszenek egyre jobban a tiny house projektek. és a kindle a jövőben megoldhatja az eddigi legnagyobb problámát is. :)

másik nemzeti izé

Magyar ünnepet néztük. Az Idegen testünk nyomán készült. A Závada-regény nekem problémásnak tűnt a regénytechnika szempontjából, de nagyon érdekelt, hogy mit hoznak ki belőle. Voltak jó pillanatok, de távolról sem állt össze az egész. A szereposztás sincs igazán eltalálva, pedig kedvelem Nagy Marit, de a viruló, kívánatos harmincegynéhány éves Weiner Janka szerepét nem neki találták ki.
olyan volt, mintha elirigyelték volna a Pintér Béláék sikereit, és az Alföldi megpróbált volna valami hasonlót csinálni ebből az anyagból. Csakhogy ami a Béla színházában zseniális, ahhoz ő kell. A brutalitása, az a hátborzongató agresszivitás és humor elegy, ami többé-kevésbé minden darabjukban benne van, ami annyira működteti az erősebbeket, és elviszi még a gyengébbeket is. Na, ezek itt hiányoztak, bár volt benne mindenféle, ami miatt politikai csoportok hörögve kaparják a színház kapuját. kevés, kevés. de a nézők azért nem mentek haza a szünetben.

10.3.11

nemzeti izé, keresem

vajon hol lehet az ovi óta őrizgetett, patinásra fakult kis kokárdám,
amit emlékeim szerint egy borosüvegről levett szalagból csinált az anyám.
volt az a keménypapír díszdoboz, két flaskának való hellyel, tokaji aszú,
közértekben mindig megtaláltad a felső polcon, tudod,
így visszagondolva rém ronda, de azt hiszem még most is abban tartogat iratokat.
születési anyakönyvi kivonatok, lejárt igazolványok, ilyesmi.

8.3.11

...

mi lesz az e-könyvekkel cikk a bitportról

kompenzáció

arról olvastam, hogy a hallás az az érzékeléstípus, ami csecsemőkortól kezdve folyamatosan romlik amíg csak élünk. Ez tehát azt jelenti, hogy ha meglett emberként végre eléggé megszilárdul a helyem a világban ahhoz, hogy vásároljak egy igazán jó hifit, az érzékelhető frekvenciatartomány beszűkülése miatt már nem tudom annyira élvezni, mint mondjuk az ötéves gyerekem. 1. mindig a második generáció jár jól, a kis mocsok. 2. ez sok minden egyébbel is így van, az ún. beérkezettség arra van, hogy úgy-ahogy kárpótoljon mindazért, amit a fiatalsággal elveszítesz. 3. hogy ezt a kárpótlást milyennek ítéljük meg, történetileg és kulturálisan változó lehet.

7.3.11

az új jelszó a Rend

ehhez minden vezető a maga képességei és elképzelései szerint fejleszt.
amikor az ostobaság, az érzéketelen taplóság és a hivatali szellem találkozik, akkor pl ilyenek születenek.

6.3.11

...

Marc Fitoussi - Copacabana (2010) - Isabelle Huppert


ez volt a frankofónián elcsípett három filmből a legjobb.

nehari

szia, ne haragudj, hogy itt így megszólítalak, kérdezhetek egy furcsát? téged érdekelnek ilyesmik, hogy a versek, az élet értelme és a boldogság?
mert én éppen ezekről írok az interneten, tudod, és megmondom a címét, jó?
de megjegyezted, nem felejted el?
és kérdezhetek még valamit? te most fáradt vagy? ugye nem aludtál sokat? van pár mínusz órád, ugye? na, megmondom, miért kérdezem, mert mikor így elmentem melletted, akkor éreztem, hogy te leszívol tőlem energiát, éppen itt mentem, és éreztem, hogy jaj, így fogy. hát, én is csak egy háromnegyed órát aludtam most, de nem baj, mert én szívesen adok energiát, és te most biztos jobban vagy ugye?
na, most érzem, hogy jön vissza. most már kaptam energiát föntről.
na, így most már jó.

3.3.11

Chinatown, San Francisco, cca 1900

a nagy földrengés előtt



Arnold Genthe fotói
more and more

a sokféle lelőhely miatt látványosan eltérő minőségben vannak digitalizálva és retusálva