29.12.11

Le Havre (Aki Kaurismäki, 2011)

az öreg Európa szépen búcsúzik. A mesében.

foxi

...

régebben azt hittem, hogy a Kóró és a kismadár szimplán csak unalmas mese, de most már értem, hogy egy megőrüléstörténet, amikor a teljesületlen előfeltételek között szaladgál a szerencsétlen szereplő, és a legutolsó pillanatban fordul minden jóra. de hát az egy mese.

26.12.11

legelső találkozás József Attilával és Würtz Ádámmal

meghatározó volt.
hároméves koromban kaptam ezt az egyszerű és csodaszép, leporellókartonra nyomott könyvet. Le voltam nyűgözve. (Anyám adott egy rejtélyes plusz információt is: "ha fiúnak születtél volna, akkor Balázsnak neveztünk volna el" ??? hogyhogy ha fiúnak születek??? most akkor ez már eldőlt, vagy mi van? azt hiszem, nem mérte fel, hogy ez a kérdés milyen kemény diónak fog bizonyulni a számomra. Mindenesetre tovább erősítette a szöveg általi megszólítottságomat egy ilyen furcsa titokzatos módon.)
Az első kiadásból nincs példányom, de az 1974-es második, és az 1980-as harmadik kiadás példányszámai alapján - 57 800, ill 70 000 - rengeteg más gyerek is forgathatta. Furcsa, hogy ez után a jól sikerült könyv után milyen sokféle ronda kiadást élt meg az Altató. Pedig gyerekkönyvet csinálni nagy felelősség, és óriási lehetőség is. Sajnos most hiába van több cím, sokkal szűkebb rétegekhez jut el jó könyv, mint harminc éve.
Mostanában időnként veszek belőle egy-egy ajándékozni való példányt, ha antikváriumban látom.











20.12.11

...

Ai Weiwei

Goodbye Again - Amiez Vous Brahms? (1961)


Ebben a filmben Ingrid Bergman egy negyven éves nőt alakít, én azt hittem, hogy kb öt évvel fiatalabb volt ekkor, mint a filmbeli szerepe, de nem, hanem hattal idősebb, és még sokkal gyönyörűbb és sugárzóbb, mint a korábbi szerepeiben (már olyan filmek vannak mögötte, mint a Casablanca, a Gázláng, a Forgószél, a Stromboli), szóval csodás.
A film persze jóval egyszerűbb, leegyszerűsítőbb és kevésbé felnőtt, mint Francoise Sagan regénye, az meg, hogy egy ilyen nő mi a fenét talált valaha is egy olyan önelégült, tenyérbemászó és szimpla fazonban, mint akit Yves Montand hoz, az felfoghatatlan.
Párizs, ahogy az elbűvölt amerikai mozi látta, az egykori Párizs, ahogy mi most látjuk, hatvan év távlatából és az Elbűvölt Amerika nézőpontján keresztül pillantva rá, bájos, nosztalgikus, hívogató és fájdalmasan örökre elveszett.

19.12.11

a kő marad

"Én elég régóta, kb. 2800 éve gyűjtök kőtáblákat. Mondhatni a hobbim.
Amikor felbukkantak az első olcsó papirusztekercsek, csak legyintettem, hogy az nem igazán maradandó, sosem fog helyettesíteni egy ilyen 1-200 év alatt elporló izé egy jó kis masszív kőtáblát. Annak nincs súlya, textúrája, kevés benne az anyag.
Utána egy ideig nem követtem a fejlődést, és egyszer csak azt vettem észre, hogy pl. a Biblia már ki se jött kőtáblára, pedig a 10 parancsolat még úgy volt elérhető (korlátozott ideig), meg Hermész Triszmegisztosz smaragdtáblái is nagy sikert arattak.
Azóta csak a nagy csend van és egyik kiadó se jelentet meg semmit kőtáblára, mert az a pernahajder kalóz Guttenberg teljesen eltérített mindenkit. Pedig a víz szalad, a kő marad."

Bodó Balázs cikke jókat hoz ki  kommentelőkből is.

A leggyönyörűbb modern könyvtár, amit valaha láttam

sajnos csak képen. gyorsan megnéztem, milyen messze van Stuttgart. nekem most elérthetetlenül. Eun Young Yi terve.

egy furcsa momentum azonban, hogy a könyvtárlátogatók magukkal cipelik a hátizsákjukat, kabátjukat, de gondolom ez csak azzal függhet össze valami módon, hogy a fotók a megnyitó estéjén/éjszakáján készültek.

15.12.11

red













via retronaut

Cateye SL-LD110

új villogó, tapasztalatokkal:
a piros gumis a piros ledes hátsó, a fehér az első villogó


előny:
- egyszerű
- jól néz ki, mondhatni szép
- oldalról is remekül látszik
- nappal alig észrevehető a vázon
- este viszont jó a fényereje, feltűnő
- nem kell hozzá konzolt szerelni a vázra
- megbízható márka
- olcsó-közepes ár

hátrány:
- gombelem, nem környezetbarát

14.12.11

Kertelj

Another Year, Mike Leigh, 2010
Mi a boldogság, és mitől boldogok egyesek, míg mások meg mitől boldogtalanok, és hogyan csinálják, akiknek jól megy. valamint meg lehet-e változtatni a rossz forgatókönyveket. Van valami titkos képesség, genetika, mágia, gondviselés, szerencse? Az a nagyon jó ebben a filmben, hogy egy olyan kérdéshalmazt feszeget, amiről minden életszakaszban gondolkodik az ember. mindig kicsit máshogy.
Gerri és Tom egy látszólag nagyon egyszerű elvet követnek: művelgetik kertjeiket a szó átvitt, és egészen konkrét értelmében is. (kitérő, bocs: mások recenzióinak olvastán az derül ki, hogy a magyar nézőnek a kert kapcsán nem esett le, mit lát éppen. Hatalmas konyhakertről, hétvégi telekről, tehetősségről, meg hasonlókról tesznek említést. Valójában egy közösségi kert bérelt parcellájáról van szó, amiből gondos munkával a lehető legtöbbet hozzák ki a bérlők. Hobbinál kicsit több, folyamatos élelmiszer-forrásnál jóval kevesebb, és ezzel együtt az egyik legígéretesebb mozgalom Európa- és Amerika-szerte.)
A színészek fantasztikusak, az események hétköznapiak, a kontrasztok erősek. Ha valami hibáját lehetne említeni mégis, hogy elég didaktikus, vizuálisan is, pl azért azt már túlzásnak éreztem, hogy szegény Ronnie lakásában még a falak is foltos középszürkék legyenek, így nem fair elbánni valakivel.


Spoiler, avagy majdnem 42: a világra fordított figyelem, törődés, józanság, mértéktartás, önismeret, tudatosság - mondja a rendező, a rendező élettapasztalatával. Lehet, hogy nem ez az egyedüli recept, viszont a többi szereplő olyan mértékben boldogtalan, amennyivel kevésbé rendelkezik a fenti tulajdonságokkal.

mások hosszabban is írtak ezt-azt, itt is, meg pl itt
(A kerten kívül felbukkant még több, az értelmezési kereteket zavaró furcsa félreértés: Gerri nem pszichoanalitikus, jól menő praxissal és Mary nem a saját asszisztense, hanem egy körzeti egészségügyi rendelő pszichológus munkatársa, és Mary itt az adminisztratív munkakörben dolgozó asszisztens. Az is valószínű, hogy saját vonatkoztatási rendszerükben nem igazán gazdagok, inkább nálunk számít ritkábbnak ez a szolid középosztályi biztonság.)

egy kicsinyke mulatsag

Jahna Vashti, etsy

főként hogy a bagoly!!
de meg a róka!
és ki figyel az odúból?
akarki is, szerintem az én vagyok
a peremen

...

"...a soproni népszavazásra [gyerekként] engem is levittek Budapestről a különvonaton, egész éjszaka utaztunk. A soproni népszavazásról, aminek én mint gyerek szemtanúja voltam... nem akarom kétségbe vonni az urbs fidelissimát ugye, de azért meg kell mondanom, hogy amikor oda telepítenek egy olyan főiskolát, aminek a hallgatói akkor jöttek vissza, mint magyar katonák és tisztek a világháborúból, annak azért elég nagy nyomása volt ott. Azt tudom, hogy egy egész különvonat ment le Pestről, a Keleti-pályaudvarról Sopronba, én is ott voltam rajta, és az egész társaság, mindenki szavazott. Talán még én is (K.D. 1913-ban született). Hát mi sose voltunk soproniak. Illetve csak tizenkilenc tavaszától.* Nem azt akarom mondani, hogy ez a népszavazás egy hamisítás volt, de ennek az iskolának a jelenléte kétségkívül belejátszott, természetesen."
(A chilloni fogoly: Kosáry Domokos olvasónaplója - 3. rész)

 délutáni szavazók egy csoportja a Deák téren

olasz antant-járőrök a szavazás ideje alatt a Rákóczi utcában

kiürített és elhagyott szavazóterem 1921. december 18-án
képek még

egy 2001-ben született kormányrendelet a hűség napjává nyilvánította december 14-ét, az 1921. december 14-16-án Sopronban és nyolc környező településen tartott népszavazás emlékére.
Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopronbánfalva.

*A selmeci Bányászati Főiskola áttelepítésétől, amelynek Kosáry Domokos anyai nagyapja a rektora volt; a főiskola Sopronba való áttelepítése az ő vezetésével zajlott)

...

via retronaut

12.12.11

Marti, dupa craciun (2010)



(már unalmas erről beszélni, de persze, mindig eszembe jut az összehasonlítás, hogy a magyar filmekhez mennyire elvétve tudnak párbeszédet írni, és hogy szoktak csikorogni.)
a Kedd, karácsony után olyan, amiről azt szokták a recenzensek írni kicsit lekezelően, hogy olyan családi körös. Persze, igen, családi konfliktusok, mindennapi pszichológia, érzelmi zűrök és egyszerű szerkezet. Viszont egyszerűen annyira él az egész, a színészek, a párbeszédek, a legapróbb részletekig jól összerakott belsők az ismerősség és közeliség olyan atmoszféráját teremtik meg, + olyan feszesen jól van összerakva, mindettől annyira működik, hogy szinte színházi az élmény. a következő a Nader és Simin lesz, már látom .)

11.12.11

Hangya férjhez megy

kerek egy éve készülök Mrówka váratlan fordulatokban bővelkedő életének ismertetésére, Studiolum közreműködésének köszönhetően most a magyar fordítással együtt tudom megosztani. A magyar szöveg rejtett buborékban jelenik meg a lengyel fölött alatt fölött. hm. Azoknak, akik esetleg - hozzám hasonlóan - valami mulasztás miatt nem tudnak lengyelül, lehetőségük van először magukban összerakni a történetet, és utána olvasni el a szerzői változatot.
A grafikus a már hivatkozott Aleksandra Woldańska-Płocińska.





















A lengyel vízvezetékszerelő

(A lengyel vízvezetékszerelő egyéb sikereiről magyarul itt. A vízvezetékszerelő-motívum feltárása szintén Studiolum érdeme)

És egy korábbi gyönyörű mese a párkapcsolatok rejtelmeiről itt.