28.12.10

...

birom a Parti Nagyot, remek ez a pontosság, hogy aszondja
"fenyegetően kenetteljes retorika" (itten)
erről meg persze a PintérBéla jut eszembe, hogy ő is ezt milyen jól tudja.

...

vietnámfilmes régi beszámoló a prae-n

az volt hogy

az egyetem alagsorában cirregő neoncsövek meg hámló falak között egyszercsak szembejött egy tigris. tudtam, hogy nem kéne menekülni, mert akkor vérszemet kap, de nem volt elég önuralmam, és elkezdtem rohanni. és azóta is üldöz

eztolvasommost

mint regény pocsék, nem tudom ajánlani, de az adott körülmények között mégis érdekes volt. Tulajdonképpen a szerző is hangsúlyozza, hogy ez egy önéletrajzi történet, és az epilógusban is ezt a terápiás célú könyvírás momentumot domborítja ki. Enyhítő körülmény. de azt hiszem keresnem kell most már valami igazán jó vietnámi irodalmat. És nem a Kieu történetét, hanem valami kortársat.

meg az is hogy

jajmikor múlik már el ez a nyavaja, és mehetek a hóba a rádiós táskámmal (rédijobeg), és a vagány sapkámmal,  és a friss kedvemmel,  és a sok új ötletekkel amiket meg kell csinálni mielőtt hirtelen váratlan

27.12.10

...

arról ábrándozom, hogy öt-tíz év múlva minden iskolás gyerek egy readert kap majd a tanulmányai kezdetén, és nem egy kazal tankönyvet minden tanévben.

de most meg azt szeretném nagyongyorsan, hogy a bookline-on be lehessen ikszelni, hogy hagyományos könyv, vagy e-book formájában szeretném megrendelni amire szükségem van!

26.12.10

eztolvasommost

emigránsként élő bengáli családok sokféle történetét, amikben azonban vannak jellegzetes közös vonások. Az ambíció, hogy a gyerekek jóval többre vigyék, a tradíció, hogy a tanulás által kiemelkedjenek környezetükből, tehetség, öntudat, a birkózás a bonyolult identitással... a választások szépsége és súlya. Egy fiatal írónő erős novellái.
A kötet mottójának ezt a Hawthorne-idézetet választotta Jhumpa Lahiri:
"Az ember fejlődésének sem használ jobban, mint a krumpliénak, ha mindig újra meg újra ugyanabba a kiélt földbe plántálják nemzedékről nemzedékre. Az én gyermekeim másutt születtek, és amennyire sorsukat módomban lesz irányítani, gyökereiket nem a régi földbe fogják ereszteni."
kiírtam belőle innen-onnan mondatokat, de most nem találom.

ólmos ég alatt

egyik reggel a buszmegállóban odasomfordált egy mackónadrágos nő, valamit magyarázott olyan elnézést kérő hangsúllyal, de annyira kásás hangon, hogy nem értettem. lassan állt össze végül, hogy vett egy nagy üveg töményet, itt van a szatyorban, de nem tudja kinyitni. hogy csavarjam le neki a kupakot. Miközben nyitom, szégyenlősen motyogja: persze, ti még fiatalok vagytok.

...

nem gondoltam volna, hogy ennyire lenyűgöző a bogarászok munkája, amíg nem találtam meg Nikola Rahmé elképesztően szép makróit. mutatóba tettem csak ide ezt a néhányat, a flickr-en lévő képeket is érdemes megnézni!

23.12.10

...

egyszer szeretnék egy szóvivőtől olyat hallani, hogy rettenetesen kínos, hogy itt kell álljak és valahogy kimagyarázzam a cégemet, őszintén szólva teljesen védhetetlennek érzem a helyzetet és semmi más miatt nem ötölök-hatolok most itt, mint hogy ők adják a fizetésemet, de ég a pofám.

22.12.10

mi is itt vagyunk!

ez a rendkívül egyszerű, de nagyon is izgalmas mese arról szól, hogy a címlapon is alvást tettető két kis béka aggódik, hátha őket elfelejti a Mikulás. a többiről szólnom már spoyler lenne.

21.12.10

...

mennyire undorító ez a szó, hogy rendőrpalota. hogy bírták ezt összerakni. hogy bírják használni.

miféle karácsony

hetekig kísért, kitartott, de lassan mállik lefoszlik a máshollét képezte könnyed védőburok, és itt vagyok megint. hideg, piszkos, elgyötört városban.
tudhatom, hogy valahol most is ott van a tenger, az erdők, a hegyek, ugyanúgy, mint amikor néztem, és pont ugyanúgy, mint mielőtt néztem, de reggelente a passzív-agresszív arcát mutató tömeg sodor a városon át. ócska kommerszektől üveges tekintetek, foszló bélésű dzsekik, sómarta cipők, rég kiszolgált nejlonszatyrok. a hely, ahol élek. vagy tavaszt, vagy nagy-nagy tüzet. vagy legalább a biciklimet. innen el.

már alig várom a ROBOTSZENDERT

de addig átmenetileg egy maroknyi napelemes csótányrobot is megtenné

...

hm, tizenhét és fél fokot mutat a hőmérő a szobában. nem kedvelem a távfűtést.

20.12.10

Mester, mondd, mi a szépség?

gyerekkoromtól kezdve gyűjtögettem azokat a könyveket, amiket majd én szeretnék az én gyerekeimnek adnimutatni, lássák, milyen csudálatos világ. talán kár volt előreszaladni, minden szempontból.
aranyos fátyol a szemen.

mondtam, hogy a mondatok

"szóval azért te sem vagy komplett ezzel a jéghegymániáddal, meg hogy a jéghegyek olyanok, mint az emberek, és te valójában nem is jéghegyfotókat készítesz, hanem portrékat, hát miféle hibbant duma ez, egy jéghegy, az jéghegy, az jéghegy, ki is mondta ezt, na mindegy, képzeld, ha én is nekiállnék azt hajtogatni, hogy a pingvinek nem is pingvinek, hanem kis pingvin alakú filozófiák, szóval szerintem az a legjobb módszer az életben, ha az ember nem próbál úgy csinálni, mintha valami mást csinálna, mint amit csinál, ha érted mire gondolok."
(BÁN Zsófia, Amikor még csak az állatok éltek*, ebben)


*analógia

túlélési stratégiák I.

a kisboltban a bejárat mellett szürke grafittal s nagy műgonddal rajzolt lányfej A/4-es fénymásolata az üvegre ragasztva. rajta golyóstollal: portrérajzolás fénykép után. meg egy telefonszám.

16.12.10

fenyőpinty

innen
bárcsak hozzám is jönnének már. hiányoznak a madarak. verébnek is örülök, hé!

...

MONDTAM, hogy a Szender egy óriási és veszélyes lény, most már majd elhiszitek!

ilyen még nem történt velem

a fiú, akinek kezet nyújtottam, hirtelen elfelejtette a nevét, és csak dadogott.
csak aztán kiderült, hogy a gumicsizmám volt olyan fantasztikus, amitől elállt a szava.
metroszexuális banda.

várvédők + eztolvasommost

anyám, az öcsém és a hugom részt vett Eger várának a töröktől való védelmében. én is úgy terveztem,  de előtte elfogtak (a törökök, nem az anyám), és bezártak valami toronyba, így kimaradtam a buliból. Nagyon aggódtam értük, viszont addig is gúla alakú repülő lámpásokat készítettem, és amikor végre kijöttem, hogy most már aztán megkeressem őket, a repülő lámpások mutatták az utat.
(és nem az Egri csillagokat olvasom újra, hanem a Dzsungel a szívben című antológiát előszörre. a Fekete Ibolya írása a legklasszabb benne, majd idézek. de leginkább sok-sok jó mondat van elszórva az egész kötetben, ezek megkeresése az olvasás.)

15.12.10

valami rügyecske vagy ilyesmi

Békéscsabán fényképeztem nyáron egy hasonló kapudíszt, talán ezért is figyeltem fel erre a szép mázasra Mui Ne és Phan Thiet között egy pagoda kertkapujánál.
szeretem mikor megrepedezik a máz, szép. a szándékosan repesztett máz is szép. meg a repesztett üveg.

14.12.10

tél

az óvodából hazafelé L felhívja a figyelmemet, hogy a "római vízvezeték" mellett jövünk el, és rögtön meg is kér, hogy meséljek Rómáról. Pörgetem gyorsan, mit is oszthatnék meg így hirtelen egy négyévessel, végül azt emelem ki, hogy a cirkuszokban olykor vízi csatákat játszottak le igazi hajókkal, és hogy a házak belsejében kert volt, a kertben meg szökőkút. hitetlenkedik, de tetszik neki. aztán az oroszlánokra terelődik a szó.

7.12.10

...

egy rakás helyre szépen beírogattam hogy 2011 van, és a jövőre formulát is szépen feloldottam úgy, hogy 2012-ben.

5.12.10

...

egy partvisnyéllel lepiszkáltuk a kapu fölötti bokrokról a labdát, az utcában játszó kis pirosnyakkendősök nagy örömére. helóheló, verárjúfrom

Amikor lemorzsolódtam a vadászpilóta képzésről…

olyan hirtelen gyorsul a lift, hogy teljesen elötétül a világ, zúg a fülem, épp csak bele tudok zuhanni a legközelebbi fotelbe. Gyűrögetem a kezem, hogy újra érezzek vele, messze alattunk a szürkületben Saigon motorozik hazafelé.

2.12.10

mainap

ma született nálunk egy gyerek, egy apa, egy nagymama meg két nagynéni.
anya azért nem, mert az már volt. tkp mindezeket neki köszönhetjük.