16.11.10

a circa hatmillió robogóban

ahogy megállás nélkul cikáznak az utakon, az a jó, hogy amikor már épp elbizonytalanodnál, hogy hogy fogsz átjutni egy átláthatatlan és ijesztő közlekedési helyzeten, hirtelen melletted terem nyolcvan másik, aki szintén ugyanarra tervezi átmenni.
meg ami még jó: a mind a pirosnál, mind a zöldnél másodpercszámlálós lámpák, amik sokkal egyenletesebb tempójúvá teszik a haladást.
meg ami még jó: hogy ugyan mindenki dudál, de látnivalóan senki sem ideges.
meg ami még jó: az egymásra mosolygó meg szóba elegyedő emberek, ahogy összeverődik egy nagyobb boly a lámpáknál.
meg ami még jó: gyerekek, gyerekek, gyerekek. két-három évesek, ahogy jönnek mennek egy-egy kis elégedettség-buborékban, intézve mindennapi tennivalóikat. meg hogy már nem azok a szivfájditóan sovány kiskölykök, hanem kerek kis vasgyúrók, pedig az emberek messze nem gazdagok.
erről a közlekedés dolgoról biztos irok még.

Keine Kommentare: