22.11.10

...

tengeri szel

Idanak aranyszinu szeme van

My Son ezer eves romvaros a dzsungelben
most leginkabb olyan kameleonfele gyikok szaladgalnak benne

18.11.10

...


ágy denevérekkel, ikeával




elmaradt képek

minden elkészült fényképre jut húsz másik pillanat, amiről fájdalmasan lemaradtam.
fejben exponáltam csak, nem jutott rá idő, nem voltam elég ügyes, odébbsodródtam térben vagy időben.
motorról nem egyszerű.

Ahogy a tömegben kanyarodó robogón legelöl egy év körüli gyerek ül, kerek kis arca elott rozsaszin tullfátyol. Mogotte apa fogja a kormanyt, leghatul anya, de kettojuk kozott meg egy hat ev koruli masik kislany, aki zavartalanul eszegeti a muanyagpoharbol a gyumolcssalatat, palcikaval.

a garazsnyi meretu kis varromuhely, gyakorlatilag egy negyszer ot meternyi elol nyitott doboz, hatul lepcso visz fel a lakasba. kint már a kora esti sotetseg, bent két varrogep, a felaggatott kesz munkak, és a padlon ulve a varrono, fiatal anyuka, járni tanulo kisfiuval jatszik.

szintén az elozo meretu sztenderd doboz, a keramia padlolapokra teritett pokrocon, oregember fekszik, felkonyokolve nezi a tevet, mellette foldre tett ventillator, egy fiatabb ferfi gazrezson foz, no a sarokban dolgozik valamin, egy masik pokrocon ket gyerek jatszik.

a gyerekméretu muanyag szekek az etkezdek ele kirakva, amiken a vacsorajukat koltik el epp az emberek. egy hároméves kislány ül az egyikben, mellette a nagymamája egy ugyanolyanban, a nagyi épp átadja a telefont a gyereknek, aki a szoknyája szélét gyűrögetve telefonál.

icipici kis öregasszonyok, ahogy fűkalapban tolják a kétkerekű zöldségeskocsikat.

kislány a fodrászműhely padlójára teritett rózsaszin törölközőn játszik, körülötte pezseg az üzlet.

a város

félálomban azt hittem, hogy fecskék kiáltoznak, szkviik, szkviik, de aztán lehet, hogy inkább patkányok harconak. fecskék nem szkviiikelnek éjszaka.
nappal őrületes a hangzavar, de éjféltől fél hatig csak egy kutya kaffog néha, mint egy faluban.
az asztalon egy apró gekkó megpróbálta levadászni B villogóját, többször vadul beleharapott.
folyamatosan kiabálnak az utcai ételárusok, szólnak a dudák, gajdolnak az épp beszélni tanuló gyerekek, épitkeznek, fúrnak-faragnak, berregnek a motorok, a közeli iskolában hajnalban és délután hangosbemondón keresztül egzeciroztatják a gyerekeket.
az otthoni értelemben vett csukható terek hiánya miatt mindig mindenkivel egy térben, egy áramlásban vagy, külső és belső tér mindenhol egymásba hajlik, türemkedik, nyomul.
mindenhol árulják a friss kókuszt szivószállal, semmiben nem hasonlit az otthon kaphatóhoz.
az ablak előtt álló fán csillaggyümölcs terem.

...

iskolai egyenruhát (részeként piros nyakkendőt) hordó kisfiúk fociznak a ház előtt egy üres félliteres vizesflakonnal.

tegnap hasonló focizást láttunk már esti lámpafényben egy forgalmas, többsávos autóút csendes kivezető szakaszán az úttesten. ha jön egy motor, a gyerekek félreállnak.

eső


16.11.10

eztolvasommost

de most már tényleg a Mr Biswas háza kell jöjjön.
(mármeg hogy alulmaradt a magyar boritó)

a saigoni orosz teázóban

Misa, ahogy azt mondja, igen, ő is emlékszik: csitir tankisztki i szabaka.
hogy ez hogy került szóba, nem tudom, de talán szerepe volt benne a körbekinált unicumnak.

a circa hatmillió robogóban

ahogy megállás nélkul cikáznak az utakon, az a jó, hogy amikor már épp elbizonytalanodnál, hogy hogy fogsz átjutni egy átláthatatlan és ijesztő közlekedési helyzeten, hirtelen melletted terem nyolcvan másik, aki szintén ugyanarra tervezi átmenni.
meg ami még jó: a mind a pirosnál, mind a zöldnél másodpercszámlálós lámpák, amik sokkal egyenletesebb tempójúvá teszik a haladást.
meg ami még jó: hogy ugyan mindenki dudál, de látnivalóan senki sem ideges.
meg ami még jó: az egymásra mosolygó meg szóba elegyedő emberek, ahogy összeverődik egy nagyobb boly a lámpáknál.
meg ami még jó: gyerekek, gyerekek, gyerekek. két-három évesek, ahogy jönnek mennek egy-egy kis elégedettség-buborékban, intézve mindennapi tennivalóikat. meg hogy már nem azok a szivfájditóan sovány kiskölykök, hanem kerek kis vasgyúrók, pedig az emberek messze nem gazdagok.
erről a közlekedés dolgoról biztos irok még.

ami a leghatékonyabban szorithat rá a konyhai rend megtartására

az az, ha két macskányi patkányt látsz egymáson átvetődve iszkolni a sarkon

14.11.10

szomorújátékok

a város

tegnap egy napon át rómaibbak voltunk a rómaiaknál (saigonibbak a saigoniaknál), a közlekedés többi résztvevőjének nagy tetszésére. B a maga majdnem két méteres magasságával tejfelszőke hajával amúgy is feltűnő jelenség a filigrán városlakók közt, ezt azzal tetéztük, hogy a bicikli csomagtartóján mint női nyeregben féloldalasan üldögélek, lógatom a lábam (egy fenét, ez a láblógatás is komoly munka a rázós utakon) miközben ő pedálozik. igaz, hogy körülöttünk még vagy nyolcmillióan közlekednek két keréken, csakhogy néhány évtizede már fokozatosan robogóra cserélték a régen komoly vagyontárgynak számitó kerékpárokat. Biciklist alig-alig látni a hömpölygő tömegben. Ezért miközben én szégyellős vagyok ahhoz, hogy fényképezgessem az egzotikusnak tűnő hétköznapiságokat, mireánk már messziről mutogatnak, nevetnek, fényképeznek. Szóval idejöttünk népszórakoztatni úgy látszik.
Ma egy hosszabb kiránduláshoz azért kölcsönkértünk egy robogót, ekképp álcázva, ha hozzáadjuk a szintén újitott maszkot, kendőt, napszemüveget már majdnem terepszinűek vagyunk.

eddig csak menetelés közben elalvó katonákról olvastam beszámolókat, de ma láttam robogón állva alvó hároméveseket is. A robogó Ázsiában való használatának végtelen változatairól nem irok külön, arról rengeteg fotót találni a neten, és mind pont úgy igaz, meg még egyel annál is több!

(P, bocs, nincs hosszú i!)

9.11.10

...

persze jólesik, ha sokan jelzik négyszemközt, hogy szerintük ebben vagy abban igazam volt egy vita során. de akkor nyilvánosan miért maradok látványosan egyedül? hova vezet ez az egész?

...

valahogy mikor nagyon éhes vagyok, és ez okból kezdek főzni, akkor mindig akkora adag lesz, hogy egy tízfős család jóllakna belőle. nem szeretek egyedül enni. esetleg támaszkodhatok arra a vézna kis alibire, hogy Orsi meg Kriszta is fognak neki örülni holnap. nem jó egyedül enni.

3.11.10

...

- szia
- ne beszélj mellé

marokkói sárgarépakrémet

szerettem volna,  végül ez lett, gyorsan elkészült, nagyon finom. kb fél kiló karikákra vágott répát megpároltam, botmixerrel többé-kevésbé simára dolgoztam. hozzá 2-3 gerezd fokhagyma, apróra vagdosott friss gyömbér, őrölt fahéj, kanálnyi méz, kis olivaolaj, egy citrom leve. jól összekeverni.
készen vett tortillát vagy arab kenyeret jó hozzá melegíteni, és szépen feltörölgetni vele, mint a humuszt.
apróra vágott lilahagyma is illik hozzá.
(ilyenkor mindig eszembe jut az Alaine is)

...

egy ismeretlen házban jártam, tágas üres terek voltak és átlátszó sötétborostyán csaptelepek meg szerelvények

2.11.10

eztolvasommost

a mai nap mérlege: -14e

lelopták a nyergemet a Blahán, amíg vásároltam.

levél

Nagyméltóságu Miniszter Úr!
Alázattal kérem, hogy Julianna nevű gyermekemet ingyenes helyre az állami gyógypedagógiai nevelő intézetbe felvenni kegyeskedjék.

Szegény napszámos ember vagyok, aki a legnagyobb szorgalom és takarékoskodás mellett sem tudok beteg gyermekem jövőjéről gondoskodni soktagu családom eltartása mellett.
Alázatos kérésem megismétlése mellett maradtam Nagyméltóságodnak
hazafias tisztelettel

Pálinkás Ferencz

Bana, 1937. jul. 14.

(A San Marco utcában láttuk)

tornacipők a metrón

rapid de lux

ilyen ágyra én is sokszor gondoltam, mikor iskolába rohanva
hogy mit veszkődni a  bevetésével, bezippzárazom és szeva
innen

Astoria, reményhal

az aluljáróban egy hétfős zenekar muzsikálta össze a pénzt az iszapkatasztrófa károsultjainak, vöröskeresztes pólókban. De olyan igazán igazi jó zenét, csináltak, nem olyan aluljáróbaelmegy kategóriában, úh nem is csak ez az egy pár perdült táncra, hanem többen is.

Palotás utca 3.

bolhapiac

én Darth Vaderre alkudtam sikertelenül

ez alsó iránt pedig a kép szélén álló bácsi érdeklődött