29.10.10

MIREJÓ

(avagy a bennem elveszett pedagógus kétségbeesve keresi a kiutat)
ezt a mirejó-játékot az egyik Janikovszky Éva-könyvben játsszák a gyerekek. Sokszor eszembe jut, hogy játszhatnánk ezt mi is, mindig újra- meg újragondolni a dolgainkat. Mielőtt végképp elfelejtjük, hogy miért is csinálunk valamit. Mire jó (mire lehetne jó) az archívum, ahol dolgozom. Kedvezőbb csillagállás mellett csinálnék egy ilyen munkahelyi blogot, ahová mindenki bedobálhatná az efféle ötleteit. Még akkor is mentálhigiénés szerepű lehetne, ha soha senki nem használná fel később.

Most például erről a hírről jutott eszembe:
Tizenhárom éhező gyerekének hurkolta a vemhes ürgéket
hogy ez a hír kicsit másként, bővebben, nem oly rég lefutott valamelyik tévéhíradóban. A pár perces kis összeállítás tökéletes órai vitatéma lehetne középiskolai vagy egyetemi akultntropológia-oktatásban (vagy környezetvédelem. vagy etika. vagy társadalomismeret. vagy szociális segítés. vagy média. vagy retorika)  Lehetne rá kérdéseket, óravázlatokat, feladatokat írni, ezerféle módon feldolgozni, kiajánlani hogy megtalálható legyen.

Keine Kommentare: