19.10.10

kontakt

néha van, hogy nem akarod elhinni, hogy éppen az történik, ami történik. Rohan egyenesen felém egy nagydarab kopasz srác, karvastagságú, jó kétméteres leszakadt ágat lóbálva a feje fölött. Valami furcsa sportra asszociálok, annyi mindenfélét hall az ember... amíg nem hallom, hogy messzebb a sötétből röhögve biztatják többen, hogy verje le a biciklist. Már hogy a biciklist, aki én vagyok. Biztatják, jön. Hát mit csinálhatna. én meg, szarvas a reflektorfényben, próbálom kitalálni, hogy most gyorsítani, vagy lassítani kéne, hogy ne találjuk egymást. Aztán összeakad a pillantásunk, nézzük egymás szemét, barna, zöld, ettől elbizonytalanodik, csak egy pillanatra, hogy végül nem üt, nem is dobja (gerely), csak ordít egyet, konkrétan hogy hííí te fasszopó kurva, és még néhányat lóbál a levegőbe.
Egy nagy sárga levél vág pofon lehulltában, de az már a vigasztalás, simogatás akart lenni biztos, a tó mellett jövök és hazafelé fejben blogolok.

a csicsóka, ami nyersen fantasztikus friss és ropogós volt, párolva olyan ízű lett mint a zsírkréta. sok lesz ez már.

Keine Kommentare: