4.10.10

...

A táj kezd megváltozni. Kezdetben csak egy-egy jel utal rá, és az sem mindig egyértelmű. A hőmérséklet ugyanolyan, de időnként friss fuvallatok járják át a levegőt, egyébként pedig áll a tűző hőség, mint egy makacs állat, amely nem hajlandó tovább menni az úton. Ezekről a más éghajlatot idéző fuvallatokról a márvány erezete jut eszembe, ahogy színében, tónusában és textúrájában is elüt az őt körülvevő anyagtól. Lassan a mocsaras részek is elmaradnak, dús, törpe növényzet váltja fel őket, amelynek olyan az illata, mint a virágporé, ha üvegbe gyűjtik; a mézre emlékeztet, de még megvan az a nagyon jellegzetes növényi aromája. A folyómeder közben keskenyebbé és mélyebbé válik. A part itt iszaposabb, agyagosabb. A víz áttetsző, de vasas a színezete. Ezek a változások mindannyiunk lelkiállapotára hatással vannak. Enyhül a feszültség, mindenkinek megoldódik a nyelve, és csillogósabbá válik a tekintete, mintha éreznénk, hogy hamarosan eljön, amire régóta vártunk.

 (Alvaro Mutis: Maqroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai)

Keine Kommentare: