13.9.10

Mademoiselle Chambon

a legtöbb filmmel ami a szerelemről szól, nem nagyon tudok mit kezdeni abból a szempontból, hogy nem érzem, miért is fontos épp ez két ember egymásnak. én ugyan egyikért se ejtenék egy könnyet. ettől viszont kicsit kényelmetlenül marslakónak tűnök a magam számára. na de emez végre teljesen átélhető módon egybevágott a tapasztalataimmal, hogy hogyan is bolygat meg egészen mélyen sorsokat valami.
Sandrine Kiberlain
meg úgy billeg végig a szép és nemszép határán, hogy végül egészen gyönyörűvé válik.
Ezt is jó volna megnézni, amiben Sylvie Testuddal játszanak.

(azt tudtátok, hogy a némafilmes korszakban, a film igazi internacionális korában ugyan kevésbé voltak nyelvi akadályai a forgalmazásnak, de akkor is problémát jelentett a kulturális karakter különbözősége? ezért bevett szokás volt kétféle befejezést leforgatni a szerelmi történeteknek, egy szomorút az európai közönség, és egy vidámat az amerikai számára. Így készült például hepiendes Anna Karenina is)

Keine Kommentare: