29.9.10

ajtók

via dezeen

onnan gondolom

hogy vannak bizonyos problémák, hogy egy hónapokkal korábbi balul sikerült szerelési kísérlet óta nem működik a villany a fürdőszobában, a sütő gombját meg kombinált fogóval kapcsolom ki
azt hiszem most hazamegyek és átvezetésül csinálok egy kókuszos sütőtöklevest. pestóval!

vágyakozás a Föld után

ahogy hallgatom éjszaka a nyárfa vékonyodó leveleinek susogását, mindig eszembe jut a Solaris, ahol a ventillátorra ragasztgatott papírcsíkokkal próbálják felidézni.

27.9.10

masina

nézem ezt a filmet

 Alice Sommer Herz

ügy

az apeh kerületi irodájának telefonszámán egy nagyon kedves és együttérző nő arról tájékoztatott, hogy bizony, az illetékes osztályt elérni nagyon nehéz, szinte lehetetlen, illetve hogy a szükséges nyomtatványt kitölteni szintén nagyon nehéz, neki egyszer kellett ilyet a saját ügyében, de szerencsére volt, aki segítsen benne.

17.9.10

Nők férfiak nélkül - Shirin Neshat (2009)

ezt láttuk tegnap.
Tóth Orsi és a rendezőnő Shirin Neshat jelenléte ellenére meglepően kevesen voltak a vetítésen. Az első három sor, ahova nem adtak el jegyet, mert az ugye a sajtónak van fenntartva, teljesen üresen maradt.
Érdekes volt, bonyolult, metaforikus, és szép. és nagyon jó hallgatni, perzsául ahogy beszélnek.

Sharnush Parsipur

kutyából nem lesz szalonna (- jelentésmódosulás)

iko javaslatára, íme az első:
 "Gyerekként aztán olyasmiket is megettünk, amit később, és különösen ma már senki sem enne meg. Abban az időben még szokás volt kint a tanyán, leginkább télen, a kutyáknak külön korpakenyeret adni. Anyám is sokszor sütött ilyet. A spórolás végett ebbe csak kevés liszt került. A kutyából nem eszünk szalonnát, mondták, tehát neki jó a korpakenyér is. A kutyák reggel és este ettek. Ilyenkor aztán könnyebb volt, ha én is ehettem néhány falat korpakenyeret. Jól is esett. Persze, ha mindennap azt kellett volna ennem, nyilván félreállt volna az orrom."

Csonka Mihály élete és világképe

13.9.10

rég volt bicikli

méregdrága retródizájn japánoknak a guccitól.
de szép darab

...

a festői kis faluban, ahol 44 telén a nyilasok húzták meg magukat, most ősmagyar kemp van, a nagymagyarországos-kettőskereszt két oldalán elhelyezett hangfalakból harsog a Kárpátia. a Kőszegi-hegység mellé a Kárpátokat is akarják, értem én.
Kicsit följebb a hegyoldalban bronzkori lakóteraszok nyomai. már hogy ezek a nyomok leginkább tájékoztató táblák formájában jelennek meg a laikus számára. mindenesetre kelták is éltek haltak itt. Fölötte Szent Vid kápolnája. de már a keresztények se nagyon másznak fel a hegyoldalban, nagy néha egy-egy esküvőre, meg a védőszent ünnepére talán-talán. így most nem zargatja senki az őzcsaládokat.

bontani meg összerakni a fényt

bontani meg összerakni a világot
játék

volt ez már? persze, ősz

egész nap vissza-visszatérő deja vu; agyvillongás
és még. Kőszegen az Iskola lehengerlően komor rideg épülete
volt hadapródok nyomát keressük
végül pezsgő egyetemi campust képzelünk inkább a helyére
valszeg jobb volna annak, mint esenis gyerekek bentlakó intézetének, ami
így elég szorongató. a lift rongálás miatt nem működik. úgyis
csak a felnőttek használhatják, rá van írva
a kerti úton lábatlangyík próbál úgy tenni mint aki ott sincs
a horhosokban megülő köd, párás, fénypászmás reggelek
kemény emelkedők után hosszú suhanások a szerpentinen
mintha kévékben, olyan sűrűn nő az aranyvessző a réten
a fák között meg felriasztott őzek villanó barna háta (őzbarna, na hát ez az)
szegény békák szerte az úton, időtök lejárt, ernyedt kezéből
kiejt az élet, már nem kelletek
most a szarvasok lépnek színre imponáló magabízással
halljuk éjszaka a hangolást az erdőből
szomorú koronás madonnák minden lehető és lehetetlen helyen
ez a szelíd-fájdalmas mosoly milyen nehéz kulturális teher
(anya az, aki hétfájdalmú)
tétova bóklászás a lomizó-udvarokon, szemerkélő eső
az esőben messzire cirregő elektromos vezetékek
a búcsújáróhelyen csúnya kis ketrecben Bernadette meg a Szűz
suta panoptikum. de a fák közül apró résen ragyog át a nap
sugaras csíkokat káprázik. apró, zamatos szilva, friss fehér dió
aranyos levelek kavarognak rózsásvizü őszi tavon
tartós, nem kopó barátságok. ez kérem még az a jó békebeli szövet
meg az erős varrások. tea, bergamott
malomkeréknyi gombák az illatos avarban, viháncoló kajla kutya
és egy délután kéttalpú, teljes ívű szivárvány a vonatablakból
talán mindezektől együtt van: egész nap vissza-visszatérő deja vu; agyvillongás.

Mademoiselle Chambon

a legtöbb filmmel ami a szerelemről szól, nem nagyon tudok mit kezdeni abból a szempontból, hogy nem érzem, miért is fontos épp ez két ember egymásnak. én ugyan egyikért se ejtenék egy könnyet. ettől viszont kicsit kényelmetlenül marslakónak tűnök a magam számára. na de emez végre teljesen átélhető módon egybevágott a tapasztalataimmal, hogy hogyan is bolygat meg egészen mélyen sorsokat valami.
Sandrine Kiberlain
meg úgy billeg végig a szép és nemszép határán, hogy végül egészen gyönyörűvé válik.
Ezt is jó volna megnézni, amiben Sylvie Testuddal játszanak.

(azt tudtátok, hogy a némafilmes korszakban, a film igazi internacionális korában ugyan kevésbé voltak nyelvi akadályai a forgalmazásnak, de akkor is problémát jelentett a kulturális karakter különbözősége? ezért bevett szokás volt kétféle befejezést leforgatni a szerelmi történeteknek, egy szomorút az európai közönség, és egy vidámat az amerikai számára. Így készült például hepiendes Anna Karenina is)

white gothic

6.9.10

...

hajnalban azt álmodtam, hogy Afrikában élek afrikaiként, nagyon nagy baj van, és nincsen hová menekülni, iszonyú volt
aztán felébredve rájöttem, csak annyi a különbség, hogy mindez másokkal történik