30.8.10

estejó

vajon igaz-e - biztos nem - és honnan jön a fejembe a kép, a kubai  szivargyári munkásnők, akik munka közben tizenkilecedik századi orosz nagyregényeket hallgatnak a pulpitusról. valszeg inkább agitkákat nem? pedig de lennék én ott dohányleveleket sodorgatva és Tolsztoj. Turgenyev pláne. meg az a farkasos Puskin-elbeszélés, a szánkó a násznéppel.
gondolom mindezeket, miközben a falat festem, véletlen lefröcsköléstől biztonságos távolságban a laptop, Réz Pál-memoárt hallgatunk Parti Nagy Lajossal. aki néha kérdéseket vet közbe. igazán jól. én meg váltogatom az ecseteket. kéne még egy ecsetmosó apród és más semmi. na, elkalandoztam, vissza a Réz Pál komenista ifjúkori éveihez. jóról és rosszról így gondolkozunk együtt, ők beszélnek, én meg dolgozom.
azért a falat természetes fénynél újra meg kellenék vizsgálni.

(meg fogom kérdezni a Károlyt, nem tanítana-e meg villanyt szerelni, és akkor már lenne két ilyen jó csöndes szakmám.)

nem csak az atombombát, a gyufát meg a golyóstollat

a rendőrpalotánál bicikliztem épp, amikor leelőzött egy hetven körüli férfi egy villanymotoros görkorcsolyával. utolértem (a pirosnál), és elmondta, hogy saját fejlesztés, de jövőre higgyem el, már kapható lesz. egyelőre a szigetelőszalagos verziót teszteli. mutatta a pólójára nyomott webhelycímet is.

25.8.10

...

na ugye, hogy a lengyel alkalmazott grafika

Rafal Olbinski

mainap

amikor reggel elbicikliztem mellette, épp egy sovány fekete macska olvasgatta a Würtz Ádám emléktábláját

24.8.10

figyelget

Normális kollegiális viszony helyett a munkahelyen egymás fúrása, lejáratása, könyöklés, a vállalatok közötti versenyben trükközés, feljelentgetés, pereskedés, bizalomhiány – van mit változtatni a munka-illetve üzleti kultúrán Magyarországon. Nem lehet mindent a politikai kultúra kezdetleges voltára fogni, véli Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője.
...tovább

így volt

A három vitéz csak állt, és gyönyörködött az emberek boldog álmában.
Hátuk mögött pirosan hasadt a hajnal - új napra ébredt a Föld.

(csuvas mese utolsó mondatai in Nyuszikönnyek)

16.8.10

Nagyszénás



eztolvasommost - Abdelkader Benali: Menyegző a tengernél

már nem is tudom hogy jött a képbe ez a fiatal, marokkói származású hollandul író szerző, de csináltam egy jegyzetet valamikor, hogy el kéne olvasni. Závada írt hozzá előszót, nagyon dícséri, meg ez a sorozat is jó amiben megjelent.

még mindig nem győzök csodálkozni olyanokon, hogy rákeresek a FB-on a, és követhetem is, hogy épp mivel foglalkozik, ír-olvas, vagy már hallgatom is a kedvenc zenéit, miközben írom ezt a kis emlékeztetőt. (és van is közös kedvencünk)

13.8.10

az ítéletidő lágyult vagy hogyis

sok vicces kis momentumot olvasok az EX Symposion Rendszerváltás gyerekszemmel számában. Pl az egyik ilyen, amikor a Kőszeg-család közös írásában (ami egyébként családterápiás célú szövegnek is tűnik) arról ír Kőszeg Ferenc, hogy a nyolcvanas években a lakásukban úgy oldották meg a három gyerek saját kuckó iránti igényét, hogy a nagy belmagasságot kihasználva mindenkinek saját galériát terveztek és készítettek. S ami belső átalakítás annyira jól sikerült, hogy az akkor elég népszerű - kategóriájában egyedüli - Lakáskultúra magazin is bemutatta a demokratikus ellenzék egyik, a rendszer által folyamatosan zaklatott tagjának otthonát. Bár gondolom nem pont így interpretálták a cikkben.
lehet elemezgetni.

a mai szó

LIBATOP! :)

(náluk leginkább mint kozmopolita gyomot ismerik, de a gyomnövények többségéhez hasonlóan gyógyászati felhasználása is jelentős, és hogy a különböző kultúrkörökben hányféle módon hasznosították, arról én is a wikipédiából művelődtem ki)

12.8.10

a legnagyobb találmányok születése

a holtponton túl. éjszakai rétessütés melléktermékeként véletlenül felfedeztem a meggyzselét
szavamra mondom, csodálatos

10.8.10

eztolvasommost

de mutatom az angol borítót, mert az sokkal jobb

(persze jó bornak is kell cégér, de úgy látom az a különbség, hogy a magyar borító a vásárlóval, míg az angol a szöveggel alakít ki kapcsolatot)

a tévé gyöngyszemei

az a szemöldök, meg a haj ahogy körülglóriázza az arcot, annyira gyönyörűen és meghatóan örmény
Ex libris Tóth Rózsa

5.8.10

van

ahogy nézem a kezem, az valami regresszív dolog, valamikor így történhetett az első rácsodálkozás arra, hogy vagyok, még inkább, hogy én én vagyok, ez vagyok. ha mozdul, én mozdulok, szándékkal irányítom. eltelt egy kis idő, de még mindig rá tudok csodálkozni általa a létezésre. szándéktalan meditáció. aztán később kicsit bonyolultabban, hogy változik, hogy milyen sebezhető, és milyen múlékony. valószínűleg addig lesz, amíg én is vagyok, és lesz idő, amikor nem lesz, és akkor az úgy lesz nem, hogy én nem leszek.

bal kéz: írás, rajzolás, sniccerrel vágás, dobás, kanál, villa, krumplihámozás, nehezebben nyíló csavaros tetők, kártyavár
jobb kéz: egér, ollóval vágás, étkezőkés, műanyag flakon nyitás
a többi munka (meg játék is) nagyjából közös
összesítve tehát a bal az kicsit jobb, de azért igyekeznek a képességeikhez mérten egyenlően osztozkodni.

keskeny, de mégsem igazán bájos, túl vékony, szerkezetes - rajzolni jó az ilyet -, fáradtan kidomborodnak rajta az erek. ha fölfelé tartom, a nyomáscsökkenéstől szépen visszasimulnak, eltűnnek, ezzel lehet játszogatni, nézni az árnyékokat, jelentésváltozásokat. hosszú finom ujjak, de az első ujjperc széles, parasztos, apai nagyanyám kezét is látom benne, ha leszek öreg, biztos fájni fognak az ízületek.
a körmökön mintha kicsi űrhajósok néznének ki a szkafander átlátszó védőburája mögül. közben család is, papa, mama, gyerekek, vagy még inkább testvérek, önálló karakterekkel.
a kisujjköröm a leghosszúkásabb, így a legelegánsabb, de nem nézi le a többieket, ő a kis arisztokrata. azok meg igyekeznek tehermentesíteni, tekintettel vannak a legkisebbre. a kis Benjámin.

a semmi kéz.
a tört, a gyűrt, a szaggatott.

4.8.10

...

Sanyi erre a történetre asszociált az előző bejegyzésről, engedélyével megosztom ahogy emlékezetből írta, aztán ha megvan a pontos forrás, akkor mutatom.

...nemrég egy cigányasszonyt hallgattam egy műsorban, árvíz vitte el az apósékkal közös házukat. Kérdezi a riporter, és milyen élete volt Marika, elégedett?  "Nekem nagyon boldog életem volt. Az uram szeretett, hét gyerekem van, három lányom, férjnél van kettő, és én mindent szeretek. "  és mennyi idő jutott magára?  " Hát gyerekek voltak, meg eljártam a téeszbe,   - mit .. ?  - Ami volt, tollat fosztani,  nem jutott idő magamra, de én mindennek tudok annyira örülni."  végig mosolyog  - És mit szeretne? "Egy házat."  Most az anyósékkal együtt él, igaz? "Igen, amikor anyámat megölte a nevelőapám férjhez mentem és itt éltünk ebbe a házban. "

Móriczot kék újraolvasni, hol lehet

így kell boldogan élni (a tévé gyöngyszemei sorozat)

Minden jaó itten! Minden jaó! A víz jaó, a sör jaó, az emberek…
Romániából érkező turista, a battonyai strandon

függő kertek

itt meg itt meg

3.8.10

ez is van

úszógumik, felfújható delfinek, kacsák, krokodilok, meg egy csapat kis ázsiai hétéves, ahogyan a strandról kiszűrődő zene ütemére nevetgélve utánozzák a palatinus előtt nyújtózkodó robosztus szoborasszonyt.

olfa

irtás

általában csak nevetek, amikor a környéken lakó munkanélkülieket immár világítósárga közmunkásmellényben látom naphosszat flakonos bort iszogatva a padon ücsörögni. gereblyék a támlának támasztva.
de amikor látom, hogy feltápászkodva milyen hatalmas pusztítást tudnak véghezvinni a hatalmas dús, madárfészkes bokrok közt nyár közepén, akkor kinyílik a bicska a zsebemben.
ezek a szerencsétlen csonkok voltak azok az óriás sűrű bokrok, amiktől alig lehetett az úton elférni. gondolom valaki szólhatott, hogy nem igazítanák-e meg egy kicsit. rosszkor, rossz helyen.
Ahogy egy környéken lakó nyolcvan körüli bácsi mesélte, régebben hasonlóan járt pórul a betongerendákra felfuttatott futórózsabokor. Az éveken át ápolgatott nevelgetett rózsa szépen növekedett, míg egyszer arra járó munkások - dühből vagy érzéketlenségből, butaságból, ki tudja - levágták az egészet.