28.6.10

azt mondom, Budapest, Budapest

I.
elfeledkezve az olvasójegyemre már régebben bejegyzett két könyvről, óvatlanul túlléptem a kölcsönözhetőek keretét. ez úgy derül ki, hogy a zord könyvtárosfiú miközben beolvassa a vonalkódokat, az utolsó könyvet félresöpri: EZ ITT MARAD!
- ...hm, elnézést, lehetne, hogy én válasszam ki, hogy melyiket kölcsönzöm, és melyiket hagyom itt?!
megrándul a szája széle, de szó nélkül tolja vissza elém az egész halmot. igyekszem gyorsan dönteni, nehogy visszaéljek az uralkodói keggyel.

II.
gyűjtöd a pontokat? - kérdezi a rasztahajú srác a kasszánál, miközben elém dob valami kupongyűjtő füzetet, meg négy matricát. mondanám hogy nem, de aztán inkább csak elteszem, mert egyszerűbbnek látszik. ahogy szerencsétlenkedek a kocsival, szatyrokkal, táskával, apróval, blokkal, a szemem sarkából a biztonsági őrt látom közeledni, ez meg mit akar itt, nemár, mérgesen nézek fel, amikor már muszáj.
- Most kezdi gyűjteni? (és mutat a füzetre. MIVAN??)
- ...igen.
- Várjon egy kicsit.
térül fordul, kilakatol a hátam mögött valami fémdobozkát, egyszercsak visszajön, tartja a két markát összefogva:
- hova dugjam, hova dugjam?
és hullik maroknyi apró matrica, pilinckáznak lefelé a bevásárlókocsiba, a nyitott táskámba.

Keine Kommentare: