1.5.10

medvehangya of course



hobbiháziasszonyi tevékenykedésem bizonysága. magára valamit is adó nagyvárosi nő mindenképp készít valamit ilyen kis erdei vackokból a 2010-es trendeknek megfelően. főleg ha a gyűjtögető életmódot folytató anyukája ragyogó arccal meglepi egy nejlonzacskónyi zöld levéllel, amit az erdőben szedegetett.

(medvehagyma, olaj, pirított mandula, parmezán)

Kommentare:

Studiolum hat gesagt…

hogy rakod el? nálunk is terem, nagyon szeretem, és jó lenne meghosszabbítani az idényt

Studiolum hat gesagt…

és most jut eszembe, Obama is valószínűleg így értette a „Yes we can”-t: hogy nehéz idők jönnek, jó lesz raktározni

marguerite hat gesagt…

nagyon egyszerű, a bazsalikompestóhoz hasonló módot választottam.
a mandulát szárazon megpirítom, és összevagdosom egészen apró morzsányi darabkákra (fenyőmag még jobb lett volna) a leveleket is egészen apróra összevágom. valami jó olaj kell még hozzá, oliva is lehet, egy kis dió-, meg mogyoróolajjal is kísérleteztem (kontrollcsoportos vizsgálatok), de azokból kevés volt, a dióval nagyon jóízű lett. kevertem még bele reszelt parmezánt. akinek különböző konyhai aprítógépei is vannak, az jóval gyorsabban és valszeg homogénebbre tudja csinálni, igazából én szeretek jó késsel játszani, meg az illatok miatt is nem bánom, hogy több idő.

marguerite hat gesagt…

igen, az Obama-kampányban tudatosan éptettek erre az áthallásra vagy inkább kettősségre, mert ott benne vannak a köztudatban a háborús időszak alatt készült victory garden plakátok meg az az egész victory garden kampány. készítgetek arról egy bejegyzést, nagyon érdekes, és most óriási reneszánszát éli a zöld mozgalmakon keresztül, úgy tűnik.

Studiolum hat gesagt…

Nagyon köszönöm, kipróbálom! Olajjal az egészet feltöltöd, vagy csak egy keveset keversz hozzá? Ha csak az utóbbi, akkor meddig áll el a can?

Kíváncsian várom a bejegyzést a Victory gardenről. Érdekes, hogy a leginkább rászorult Oroszországban nem volt ilyen (amit ott „a győzelem kertjeinek” neveznek, azt nem a háború alatt, hanem utána hozták létre országszerte). Orosz barátom szerint azért nem, mert az állam nem merte ilyen tömeges méretekben rákapatni az embereket a magántermelés és önellátás autonómiájának az ízére. Meg is látszik az eredménye: az orosz falvakban gyakorlatilag máig nincs zöldségeskert-kultúra (a forradalom előtt volt).

marguerite hat gesagt…

kis olajakat öntögettem hozzá a tálba, és addig dolgoztam rajta, hogy minél inkább kenhető legyen a pép, de nem akartam hogy ússzon az olajban. szóval érzéssel :)
szerintem az olaj tartósít, egy-két hónapig biztos, de azt hiszem az enyém sokkal előbb el fog fogyni.
(egy zacskónyi nagy kazalból lett ez a három kis üveg)