1.3.10

lomi

ahogy az öreg halottak átadják a helyüket a fiatal halottaknak, az öreg halottak lomja átadja a helyét a fiatal halottak lomjának.
az öreg halottak lomját gyerekkorunkban gyűjtöttük hugommal, öntöttvas varrógépállványt, tejes- meg joghurtosüveget a domborított felirattal (yogurt), a régi utazó- meg katonaládákat, amiben most a szerszámok vannak, kisiskolás fogalmazásfüzeteket lila papírba kötve, akkurátus kis dolgozatokkal, hogy mi a teendő légitámadás idején, illetve mit tehetünk nyolcéves honleányként nagymagyarországért. aztán volt még fadobozos soktubusos festékkészlet ecsetekkel, terpentinnel, nyolcvan évet átfogó teljes családi fényképanyag levelezéssel, mindenféle könyvek, háromforintos klasszikusok (az olvasó népért), cirillbetűs albumok, elfakult tükrök, bicegő olcsó thonet-utánzatok, óriás üvegek (házi bornak?), elvásott lószerszám, vastag szódásüveg, szép kalitka fából.
A fiatal halottak lomja műanyag ipari hulladék öt-tíz évvel ezelőttről, azt hinném, már nem villanyoz fel senkit, talán csak a hajléktalanokat a majdnemúj matracok.

a profi lomtalanítók kisteherautóval, a középosztályi hobbi-lomtalanítók thule tetőbox-szal portyáznak. errefelé.

középkorúnál kicsit idősebb nő, meghallja, hogy a lomtalanításról beszélgetünk, odajön a buszmegállóban, olyan szinténzenész-féle felismeréssel (ahogy írom, látom, hogy ez itt stilisztikalag nincs a helyén), mutatja büszkén, hogy mennyi könyvet szerzett. udvarias érdeklődésünket látva azt is elmeséli, hogy a a cigányokkal szemben a nemmészinnen-énfehérembervagyok-éljenajobbik hármas csatakiáltását alkalmazza, így ér el szép sikereket. a pillanatnyi áramszünetet fogva még hozzáteszi, hogy dehát nem ért ő a politikához. nem avattuk be.

Keine Kommentare: