3.3.10

napfényhíd, semmi

csukott szemmel napozva egy megállót a villamoson hallgatom ezt:
...egy ilyen hidat is megépíteni mennyi okosság kell... legkisebb hibán milliók élete múlik. EGY kis hibán! .... a Pista is hegesztő lett, mosmár hegesztő az is ...ötösre vizsgázott! ...szebb ívet húz, mint az öreg mesterek! olyan ügyes. nem mindegy az, hogy hogyan hegesztenenek... hogy milyen egy hegesztés...
félszemmel kilesek jobbra, ki büszkélkedik itt ilyen aranyosan a Pistával, fáradt kis vörös nő leharcolt zöld sportdzsekiben.

ez a Csalog jutott eszembe róla:
Namost, hogy mér pont hajóépítő akartam lenni -hát lehet hogy volt ebbe egy kis romantika is. Szóval az hogy HAJÓ, egy NAGY VALAMI, úszik a vizén, és az ember lássa, hogy – hát igen, ezt ÉN csináltam, vagy hát ÉN IS csináltam – valahogy ez izgatott. Nem az hogy mennyit fizetnek, mit fogok majd keresni! Hanem ez a JÓ ÉRZÉS, hogy látom, hogy na ebbe az én kezem munkája is benne van, és más is lássa majd, mindenki, amerre csak elúszik az a hajó – ez nekem egy hallatlan örömöt ad! És ez nekem ér annyit mint a fizetés! Mer ez tulajdonképpen olyan, mint annak a művésznek az alkotása, hogy viszontlássa a téren a szobrát, vagy a festményeit a múzeumba vagy reprodukcióba az újságba, és akkor – mer nem hiszem hogy azok is úgy vennék, hogy na fizettek érte ötszáz forintot, vagy ezret, és kész, akkor már semmi közöm hozzá – nem hiszem el hogy ilyen van! Na: és nálam sincs ilyen. És talán ezer választottam ezt a szakmát is. Én még nem jártam külföldön, nem voltam soha tengerjáró hajón – de akkor is, hát a tévé is sokszor mutassa, külföldi kikötő, ott a magyar hajó, vagy magyar úszódaru – hát ez a mienké, ebbe én is benne vagyok! Még ha nem is pont én csináltam, de MAGYAR, NÁLUNK készült – és ez egy borzasztó nagy izét ad az embernek, nem tudom kifejezni szavakkal hogy micsodát! Hát ebből tudják mindenütt hogy vagyunk, hogy én is a világon vagyok! Na: szóval ez egy nagyon kellemes érzés.
Tulajdonképpen az van, hogy mi már hajóval nem foglalkozunk. Mikor én kezdtem, akkor még csináltunk vízibuszokat, csináltunk mentőcsónakot, főleg a Szovjetunió számára, még volt részem ebbe is egy kis ideig – de utána jött a termékváltás, és most már csak konténereket gyártunk. De tulajdonképpen nem esik ez se olyan nagyon messze a hajótól, hát azt lehet mondani hogy ugyan az – és ha megyek valahol vonaton, meglátom a konténereket: na, ezt én is csináltam!

meg a sok hülye bölcsész a Nyitott Műhelyben, akik összeültek egy Csalog-estre, és milyen vállveregetősen lesajnálták pont ezt  mesélőt, pont ennek a részletnek a kapcsán. a hülyék. Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törődöm vélük.

(a Csalog-részlet innet)

(bocs, néha, amikor fáradt a blogspot, akkor nem boldogulok a szövegformázással. nem könnyű, ha az ember robot.)

Kommentare:

ÉvaZsuzsanna hat gesagt…

A sok médiaszak,ilyen-olyan ...lógus képzés lassacskán visszaüt!

marguerite hat gesagt…

öö... ez nekem nem jutott eszembe. de akkor megnyugtatóan gyorsan megvan a felelős ;)

aliz hat gesagt…

az a Józsefattilás szabadötlet(ek) jól beleillett (-asszociálódott:)

marguerite hat gesagt…

igen, a vérrévált költő.
lélegzetvétellé.
sokan vagyunk így ővele, azt hiszem.