22.1.10

eztolvasommost

az úgy kezdődött, hogy több helyen, olvastam a friss 303 magyar regényről, és persze hogy mozdultam a listára, sőt végül a könyvet is megvettem.
Daniellához hasonlóan én is úgy saccoltam, hogy talán olyan negyvenet ha kipipálhatok belőle, és aztán kicsit büszke lettem magamra, hogy összejött a 86 (még úgy is, hogy az elsőre sunyin hozzászámolt két filmadaptációt levontam).

Szóval az én listám kicsit máshogy nézne ki, de lekiismeretesen elkezdtem a felzárkózást (utána majd reklamálok)

és egyáltalán nem vagyok az a fajta olvasó, aki kitalált fiurákon az élelmességet, vagy boldogulni tudást kéri számon, nem utáltam gyerekként se a kis pechvogel Nyilas Misit, Nemecseket se, a Kincskereső kisködmönös Gergőt meg meg a bicebóca barátját végképp nem, de ez a Monpti kihozta belőlem az állatot.
A hónapokon át Párizsban tengődő, épp csak hogy éhen nem haló magyar fiatalember szeretne egy jót enni, meg egy jót szeretkezni (ez utóbbiért akár még szerelembe esni is hajlandó). Ennyi. Na, egyik sem sikerül neki. egy mondatra előkerül, felidéződik a nagymama, amint azt mondja, higgyétek el nekem, ez a fiú még a tiszta vízre valót sem fogja megkeresni soha, ez tetszett. :)) Jó, nem ez a baj, hallottuk már, hogy az élet célja a küzdés maga, meg pl Willy Lomannek se sikerült semmi. De azért, hogy ezt a kis papírkutyát végül még csak nem is a saját hülyeségeivel, hanem egy autóbalesettel csapja agyon a szerző, na az sok.
ez az éhenhalás-motívum egyébként olyan erős, hogy még a fél századdal korábbi Knut Hamsun-regényre is utalgatás történik, dehát ez az egész túl frivol, meg ezek itt nem a koldusszegény svédek izé, bocs, norvégok, hanem a gazdag franciák (válság ide vagy oda.)
Keresem, hogy mi volt az, amitől a harmincas években olyan nagy karriert csinált ez felemás kis regény, hogy még a nyugatosok is helyeslően bólogattak, talán, hogy nekünk Párizs volt a kék virág.

Az illusztrációk minden kiadásban Vaszary Gábor saját rajzai, és nagyon rendben vannak, szerintem ő plakátokat is csinált, mingyár utánanézek.

Keine Kommentare: