28.12.10

...

birom a Parti Nagyot, remek ez a pontosság, hogy aszondja
"fenyegetően kenetteljes retorika" (itten)
erről meg persze a PintérBéla jut eszembe, hogy ő is ezt milyen jól tudja.

...

vietnámfilmes régi beszámoló a prae-n

az volt hogy

az egyetem alagsorában cirregő neoncsövek meg hámló falak között egyszercsak szembejött egy tigris. tudtam, hogy nem kéne menekülni, mert akkor vérszemet kap, de nem volt elég önuralmam, és elkezdtem rohanni. és azóta is üldöz

eztolvasommost

mint regény pocsék, nem tudom ajánlani, de az adott körülmények között mégis érdekes volt. Tulajdonképpen a szerző is hangsúlyozza, hogy ez egy önéletrajzi történet, és az epilógusban is ezt a terápiás célú könyvírás momentumot domborítja ki. Enyhítő körülmény. de azt hiszem keresnem kell most már valami igazán jó vietnámi irodalmat. És nem a Kieu történetét, hanem valami kortársat.

meg az is hogy

jajmikor múlik már el ez a nyavaja, és mehetek a hóba a rádiós táskámmal (rédijobeg), és a vagány sapkámmal,  és a friss kedvemmel,  és a sok új ötletekkel amiket meg kell csinálni mielőtt hirtelen váratlan

27.12.10

...

arról ábrándozom, hogy öt-tíz év múlva minden iskolás gyerek egy readert kap majd a tanulmányai kezdetén, és nem egy kazal tankönyvet minden tanévben.

de most meg azt szeretném nagyongyorsan, hogy a bookline-on be lehessen ikszelni, hogy hagyományos könyv, vagy e-book formájában szeretném megrendelni amire szükségem van!

26.12.10

eztolvasommost

emigránsként élő bengáli családok sokféle történetét, amikben azonban vannak jellegzetes közös vonások. Az ambíció, hogy a gyerekek jóval többre vigyék, a tradíció, hogy a tanulás által kiemelkedjenek környezetükből, tehetség, öntudat, a birkózás a bonyolult identitással... a választások szépsége és súlya. Egy fiatal írónő erős novellái.
A kötet mottójának ezt a Hawthorne-idézetet választotta Jhumpa Lahiri:
"Az ember fejlődésének sem használ jobban, mint a krumpliénak, ha mindig újra meg újra ugyanabba a kiélt földbe plántálják nemzedékről nemzedékre. Az én gyermekeim másutt születtek, és amennyire sorsukat módomban lesz irányítani, gyökereiket nem a régi földbe fogják ereszteni."
kiírtam belőle innen-onnan mondatokat, de most nem találom.

ólmos ég alatt

egyik reggel a buszmegállóban odasomfordált egy mackónadrágos nő, valamit magyarázott olyan elnézést kérő hangsúllyal, de annyira kásás hangon, hogy nem értettem. lassan állt össze végül, hogy vett egy nagy üveg töményet, itt van a szatyorban, de nem tudja kinyitni. hogy csavarjam le neki a kupakot. Miközben nyitom, szégyenlősen motyogja: persze, ti még fiatalok vagytok.

...

nem gondoltam volna, hogy ennyire lenyűgöző a bogarászok munkája, amíg nem találtam meg Nikola Rahmé elképesztően szép makróit. mutatóba tettem csak ide ezt a néhányat, a flickr-en lévő képeket is érdemes megnézni!

23.12.10

...

egyszer szeretnék egy szóvivőtől olyat hallani, hogy rettenetesen kínos, hogy itt kell álljak és valahogy kimagyarázzam a cégemet, őszintén szólva teljesen védhetetlennek érzem a helyzetet és semmi más miatt nem ötölök-hatolok most itt, mint hogy ők adják a fizetésemet, de ég a pofám.

22.12.10

mi is itt vagyunk!

ez a rendkívül egyszerű, de nagyon is izgalmas mese arról szól, hogy a címlapon is alvást tettető két kis béka aggódik, hátha őket elfelejti a Mikulás. a többiről szólnom már spoyler lenne.

21.12.10

...

mennyire undorító ez a szó, hogy rendőrpalota. hogy bírták ezt összerakni. hogy bírják használni.

miféle karácsony

hetekig kísért, kitartott, de lassan mállik lefoszlik a máshollét képezte könnyed védőburok, és itt vagyok megint. hideg, piszkos, elgyötört városban.
tudhatom, hogy valahol most is ott van a tenger, az erdők, a hegyek, ugyanúgy, mint amikor néztem, és pont ugyanúgy, mint mielőtt néztem, de reggelente a passzív-agresszív arcát mutató tömeg sodor a városon át. ócska kommerszektől üveges tekintetek, foszló bélésű dzsekik, sómarta cipők, rég kiszolgált nejlonszatyrok. a hely, ahol élek. vagy tavaszt, vagy nagy-nagy tüzet. vagy legalább a biciklimet. innen el.

már alig várom a ROBOTSZENDERT

de addig átmenetileg egy maroknyi napelemes csótányrobot is megtenné

...

hm, tizenhét és fél fokot mutat a hőmérő a szobában. nem kedvelem a távfűtést.

20.12.10

Mester, mondd, mi a szépség?

gyerekkoromtól kezdve gyűjtögettem azokat a könyveket, amiket majd én szeretnék az én gyerekeimnek adnimutatni, lássák, milyen csudálatos világ. talán kár volt előreszaladni, minden szempontból.
aranyos fátyol a szemen.

mondtam, hogy a mondatok

"szóval azért te sem vagy komplett ezzel a jéghegymániáddal, meg hogy a jéghegyek olyanok, mint az emberek, és te valójában nem is jéghegyfotókat készítesz, hanem portrékat, hát miféle hibbant duma ez, egy jéghegy, az jéghegy, az jéghegy, ki is mondta ezt, na mindegy, képzeld, ha én is nekiállnék azt hajtogatni, hogy a pingvinek nem is pingvinek, hanem kis pingvin alakú filozófiák, szóval szerintem az a legjobb módszer az életben, ha az ember nem próbál úgy csinálni, mintha valami mást csinálna, mint amit csinál, ha érted mire gondolok."
(BÁN Zsófia, Amikor még csak az állatok éltek*, ebben)


*analógia

túlélési stratégiák I.

a kisboltban a bejárat mellett szürke grafittal s nagy műgonddal rajzolt lányfej A/4-es fénymásolata az üvegre ragasztva. rajta golyóstollal: portrérajzolás fénykép után. meg egy telefonszám.

16.12.10

fenyőpinty

innen
bárcsak hozzám is jönnének már. hiányoznak a madarak. verébnek is örülök, hé!

...

MONDTAM, hogy a Szender egy óriási és veszélyes lény, most már majd elhiszitek!

ilyen még nem történt velem

a fiú, akinek kezet nyújtottam, hirtelen elfelejtette a nevét, és csak dadogott.
csak aztán kiderült, hogy a gumicsizmám volt olyan fantasztikus, amitől elállt a szava.
metroszexuális banda.

várvédők + eztolvasommost

anyám, az öcsém és a hugom részt vett Eger várának a töröktől való védelmében. én is úgy terveztem,  de előtte elfogtak (a törökök, nem az anyám), és bezártak valami toronyba, így kimaradtam a buliból. Nagyon aggódtam értük, viszont addig is gúla alakú repülő lámpásokat készítettem, és amikor végre kijöttem, hogy most már aztán megkeressem őket, a repülő lámpások mutatták az utat.
(és nem az Egri csillagokat olvasom újra, hanem a Dzsungel a szívben című antológiát előszörre. a Fekete Ibolya írása a legklasszabb benne, majd idézek. de leginkább sok-sok jó mondat van elszórva az egész kötetben, ezek megkeresése az olvasás.)

15.12.10

valami rügyecske vagy ilyesmi

Békéscsabán fényképeztem nyáron egy hasonló kapudíszt, talán ezért is figyeltem fel erre a szép mázasra Mui Ne és Phan Thiet között egy pagoda kertkapujánál.
szeretem mikor megrepedezik a máz, szép. a szándékosan repesztett máz is szép. meg a repesztett üveg.

14.12.10

tél

az óvodából hazafelé L felhívja a figyelmemet, hogy a "római vízvezeték" mellett jövünk el, és rögtön meg is kér, hogy meséljek Rómáról. Pörgetem gyorsan, mit is oszthatnék meg így hirtelen egy négyévessel, végül azt emelem ki, hogy a cirkuszokban olykor vízi csatákat játszottak le igazi hajókkal, és hogy a házak belsejében kert volt, a kertben meg szökőkút. hitetlenkedik, de tetszik neki. aztán az oroszlánokra terelődik a szó.

7.12.10

...

egy rakás helyre szépen beírogattam hogy 2011 van, és a jövőre formulát is szépen feloldottam úgy, hogy 2012-ben.

5.12.10

...

egy partvisnyéllel lepiszkáltuk a kapu fölötti bokrokról a labdát, az utcában játszó kis pirosnyakkendősök nagy örömére. helóheló, verárjúfrom

Amikor lemorzsolódtam a vadászpilóta képzésről…

olyan hirtelen gyorsul a lift, hogy teljesen elötétül a világ, zúg a fülem, épp csak bele tudok zuhanni a legközelebbi fotelbe. Gyűrögetem a kezem, hogy újra érezzek vele, messze alattunk a szürkületben Saigon motorozik hazafelé.

2.12.10

mainap

ma született nálunk egy gyerek, egy apa, egy nagymama meg két nagynéni.
anya azért nem, mert az már volt. tkp mindezeket neki köszönhetjük.

22.11.10

...

tengeri szel

Idanak aranyszinu szeme van

My Son ezer eves romvaros a dzsungelben
most leginkabb olyan kameleonfele gyikok szaladgalnak benne

18.11.10

...


ágy denevérekkel, ikeával




elmaradt képek

minden elkészült fényképre jut húsz másik pillanat, amiről fájdalmasan lemaradtam.
fejben exponáltam csak, nem jutott rá idő, nem voltam elég ügyes, odébbsodródtam térben vagy időben.
motorról nem egyszerű.

Ahogy a tömegben kanyarodó robogón legelöl egy év körüli gyerek ül, kerek kis arca elott rozsaszin tullfátyol. Mogotte apa fogja a kormanyt, leghatul anya, de kettojuk kozott meg egy hat ev koruli masik kislany, aki zavartalanul eszegeti a muanyagpoharbol a gyumolcssalatat, palcikaval.

a garazsnyi meretu kis varromuhely, gyakorlatilag egy negyszer ot meternyi elol nyitott doboz, hatul lepcso visz fel a lakasba. kint már a kora esti sotetseg, bent két varrogep, a felaggatott kesz munkak, és a padlon ulve a varrono, fiatal anyuka, járni tanulo kisfiuval jatszik.

szintén az elozo meretu sztenderd doboz, a keramia padlolapokra teritett pokrocon, oregember fekszik, felkonyokolve nezi a tevet, mellette foldre tett ventillator, egy fiatabb ferfi gazrezson foz, no a sarokban dolgozik valamin, egy masik pokrocon ket gyerek jatszik.

a gyerekméretu muanyag szekek az etkezdek ele kirakva, amiken a vacsorajukat koltik el epp az emberek. egy hároméves kislány ül az egyikben, mellette a nagymamája egy ugyanolyanban, a nagyi épp átadja a telefont a gyereknek, aki a szoknyája szélét gyűrögetve telefonál.

icipici kis öregasszonyok, ahogy fűkalapban tolják a kétkerekű zöldségeskocsikat.

kislány a fodrászműhely padlójára teritett rózsaszin törölközőn játszik, körülötte pezseg az üzlet.

a város

félálomban azt hittem, hogy fecskék kiáltoznak, szkviik, szkviik, de aztán lehet, hogy inkább patkányok harconak. fecskék nem szkviiikelnek éjszaka.
nappal őrületes a hangzavar, de éjféltől fél hatig csak egy kutya kaffog néha, mint egy faluban.
az asztalon egy apró gekkó megpróbálta levadászni B villogóját, többször vadul beleharapott.
folyamatosan kiabálnak az utcai ételárusok, szólnak a dudák, gajdolnak az épp beszélni tanuló gyerekek, épitkeznek, fúrnak-faragnak, berregnek a motorok, a közeli iskolában hajnalban és délután hangosbemondón keresztül egzeciroztatják a gyerekeket.
az otthoni értelemben vett csukható terek hiánya miatt mindig mindenkivel egy térben, egy áramlásban vagy, külső és belső tér mindenhol egymásba hajlik, türemkedik, nyomul.
mindenhol árulják a friss kókuszt szivószállal, semmiben nem hasonlit az otthon kaphatóhoz.
az ablak előtt álló fán csillaggyümölcs terem.

...

iskolai egyenruhát (részeként piros nyakkendőt) hordó kisfiúk fociznak a ház előtt egy üres félliteres vizesflakonnal.

tegnap hasonló focizást láttunk már esti lámpafényben egy forgalmas, többsávos autóút csendes kivezető szakaszán az úttesten. ha jön egy motor, a gyerekek félreállnak.

eső


16.11.10

eztolvasommost

de most már tényleg a Mr Biswas háza kell jöjjön.
(mármeg hogy alulmaradt a magyar boritó)

a saigoni orosz teázóban

Misa, ahogy azt mondja, igen, ő is emlékszik: csitir tankisztki i szabaka.
hogy ez hogy került szóba, nem tudom, de talán szerepe volt benne a körbekinált unicumnak.

a circa hatmillió robogóban

ahogy megállás nélkul cikáznak az utakon, az a jó, hogy amikor már épp elbizonytalanodnál, hogy hogy fogsz átjutni egy átláthatatlan és ijesztő közlekedési helyzeten, hirtelen melletted terem nyolcvan másik, aki szintén ugyanarra tervezi átmenni.
meg ami még jó: a mind a pirosnál, mind a zöldnél másodpercszámlálós lámpák, amik sokkal egyenletesebb tempójúvá teszik a haladást.
meg ami még jó: hogy ugyan mindenki dudál, de látnivalóan senki sem ideges.
meg ami még jó: az egymásra mosolygó meg szóba elegyedő emberek, ahogy összeverődik egy nagyobb boly a lámpáknál.
meg ami még jó: gyerekek, gyerekek, gyerekek. két-három évesek, ahogy jönnek mennek egy-egy kis elégedettség-buborékban, intézve mindennapi tennivalóikat. meg hogy már nem azok a szivfájditóan sovány kiskölykök, hanem kerek kis vasgyúrók, pedig az emberek messze nem gazdagok.
erről a közlekedés dolgoról biztos irok még.

ami a leghatékonyabban szorithat rá a konyhai rend megtartására

az az, ha két macskányi patkányt látsz egymáson átvetődve iszkolni a sarkon

14.11.10

szomorújátékok

a város

tegnap egy napon át rómaibbak voltunk a rómaiaknál (saigonibbak a saigoniaknál), a közlekedés többi résztvevőjének nagy tetszésére. B a maga majdnem két méteres magasságával tejfelszőke hajával amúgy is feltűnő jelenség a filigrán városlakók közt, ezt azzal tetéztük, hogy a bicikli csomagtartóján mint női nyeregben féloldalasan üldögélek, lógatom a lábam (egy fenét, ez a láblógatás is komoly munka a rázós utakon) miközben ő pedálozik. igaz, hogy körülöttünk még vagy nyolcmillióan közlekednek két keréken, csakhogy néhány évtizede már fokozatosan robogóra cserélték a régen komoly vagyontárgynak számitó kerékpárokat. Biciklist alig-alig látni a hömpölygő tömegben. Ezért miközben én szégyellős vagyok ahhoz, hogy fényképezgessem az egzotikusnak tűnő hétköznapiságokat, mireánk már messziről mutogatnak, nevetnek, fényképeznek. Szóval idejöttünk népszórakoztatni úgy látszik.
Ma egy hosszabb kiránduláshoz azért kölcsönkértünk egy robogót, ekképp álcázva, ha hozzáadjuk a szintén újitott maszkot, kendőt, napszemüveget már majdnem terepszinűek vagyunk.

eddig csak menetelés közben elalvó katonákról olvastam beszámolókat, de ma láttam robogón állva alvó hároméveseket is. A robogó Ázsiában való használatának végtelen változatairól nem irok külön, arról rengeteg fotót találni a neten, és mind pont úgy igaz, meg még egyel annál is több!

(P, bocs, nincs hosszú i!)