29.10.09

...

"...A helyiek szerintem egészen mást gondolnak az építészetről, mint én. Itt vidéken az építész mint szakma nem sokban különbözik a kőművesétől. Nagyon kevéssé gondolják, hogy az építészetnek van kulturális aspektusa, ami a társadalomban megjelenik. Az építészet mint kulturális jelenség, csak nagyon parciálisan van meg. Nagyon kevés olyan megbízóm van a mai napig, akik helybeliek. Kevesen gondolkoznak az építészetről mint egészről, mint bizonyos elemeknek az összességéről. Az építészeti elemeknek az összessége, amik formák elsősorban, és vannak olyanok, akik ezeknek a formáknak a megvédésében gondolják az építészetnek a védelmét. Szerintem minden egészséges közösség túllép ezeken az összefüggéseken, mert minden egészséges közösségnek megvan az a saját korába ágyazottsága, és nincs azzal problémája, hogy most mit csináljon. Nem egészséges közösségeknek van egy ilyen mankó kényszere, hogy muszáj valamit a hónuk alá kapjanak, hogy el ne essenek. Ilyenkor van az, hogy bizonyos formákat fetisizálnak, és azokhoz a fétisekhez ragaszkodnak. Még akkor is, hogyha azok a formák teljesen világos összefüggésben vannak olyan életformákkal, amiken már régen túllépett mindenki. És mégis ragaszkodik a meghaladott életformák formáihoz valamilyen oknál fogva."

"...Tíz évvel ezelőtt, amikor bontott téglából építettem házat, akkor a szomszéd faluban vettem meg 5 forintért darabját, vagy éppen mi magunk bontottunk le valamit, aminek a téglájából építettünk máshova egy házat. Akkor az volt gazdaságos. Most nem fogom 80 forintért megvenni a bontott téglát, amikor az új téglát megkapom 30-ért. És keletkezik olyan konfliktushelyzet, hogy jön valaki, aki olyat akar, amit korábban minden további nélkül megcsináltam volna, most viszont úgy érzem, hogy egy hülyeség. És akkor le kell beszélnem arról, hogy bontott téglát építsünk."
hehe, végre!
Az egész interjú U. Nagy Gáborral a Praen, itt

25.10.09

Üzlet a korzón (Ján Kadár, 1965)

zene munkához








szeretem a hangjátékokat. meg azt is, amikor valaki simán csak felolvas.
majd ha a havannai szivargyárban dolgozok, ott állítólag szokás ez a felolvasós, jó lesz. de jó így is.
amikor az előbb azt kiabáltam, hogy ELEGEMVAN ELEGEMVAN ALUDNI AKAROK ALUDNIALUDNIALUDNI és lendületből majdnem hozzátettem, hogy ÖRÖKRE, na szóval, az nem volt komoly jó? meg ki se mondtam, csak gondoltam, szóval úgy amúgy se ér, oké? de nevicceljünk, tényleg!

találtkép, afgán kislány


22.10.09

sok más közt ezt hallgattam most

és minden nap elhatározom, hogy holnap eltolom a biciklit a benzinkútig, és nem metrózom nem nem. aztán valahogy másképp alakul.
 KÜLD EGY MOSOLYT


Múltkor a metrón egy idegen arcban a szemedbe néztem.
Vannak ilyen napok amikor minden úgy emlékeztet.
Valaki valakire leszállsz elébekerülsz mégsem.
De ez egy másik év ami múlt folyton nem létezhet.


Egy régi osztálytársam is szembejött ugyanúgy még gyerekként.
Különben sose hittem el hogy mi is egyszer.
Istenem mennyire mennyire szerettem volna melléd.
Ott állsz a metrón és puff egyszercsak megöregszel.


Szoktam gondolni rá mit szólna egymáshoz ez a két test.
Hogy milyen lehet az illatod biztos ma már más.
Hogy vajon tudna-e szólni egymáshoz ez a két test.
Ahol a kisfiam született van egy vékonyka vágás.


Valahogy szélesedik a csípőm is nem tudom mire vélni.
Ezt az egészet nem boldogít igazán nem is fáraszt.
Különös volt abba a másik arcba belenézni.
Idegen szemeiddel láttad ugye idegen számat.


***


Néha megijedek ha megszólalok meghallom az anyámat.
Múltkor a moziban a tükörből szinte rám szólt.
Ahogy a szappant fogta hirtelen az az érzésem támadt.
Mire volt jó az a sok szaros év hogy kár volt.


Sőt a férfi akivel élek vele is bizonyos hangsúlyokban.
Meg a kutyánk főleg a nézésében de tényleg.
Az anyámmal az előbb különben nem túloztam.
De látod nem is tudom ezekről mért beszélek.


Utolsó karácsonyom volt gyerekként kaptam egy macskát.
Egy közért mellett laktunk hó volt forgalmas úton.
Meglátott futott elém akkor szaladt át.
Hányadszor kéne annyi mindent megtanulnom.


Mielőtt akár egy kavics gesztenye egy falevél is.
Azt válaszolnád éppen ezért és lehet ebben.
Valami hogy én aki láttam és tudom én is.
Hülyeség mondom a teremtés strébere lettem.




***


Tavaly ősz elején amikor beköltöztünk ebbe a házba.
Minden csupa higító festék meg csupa por volt.
Vártuk megváltozik a szag a lélegzetünktől hátha.
Aztán egyre hűvösödött nem is emlékszem hogy volt.


Egyszercsak nem lehetett már reggelenként a teraszra.
Kiültél vitted a kávét és fázni kezdtél kabát.
Nélkül nélkül az üres helyeket hogy belakja.
Valahogy elrendezi ez ember feltalálja magát.


Olyan furcsa ez a mai fény mint egy távoli évszak.
Mintha valaki más lennék vagy inkább valahol máshol.
Be is mentem egy kardigánért hiába még csak.
Nem is színekből inkább a levegő állagából.


Tudni nem a nyár rajzolódik ez az ősz arca.
Szájforma rozsdafolt hallgat nézd a levélen.
Bámul a kisfiam régről csecsemőszemű macska.
Szélcsend vékony füstjele nézem nézem.

és gépelés helyett innen loptam le.

21.10.09

boldogan

 Szirkáéknál láttam Conny Wenk gyönyörű fotóit, ilyenek, nézd!



próbáltam csak mutatóba, keveset válogatni, nehéz.

de most, hogy újranézem, pont így működik ez jól, sokan, sokfélén. kíváncsian, morcosan, önfeledten, komolyan, ábrándozva...