24.3.15

.

nagyon szeretem az utcánkban, hogy amikor lenézek, és látom, hogy a szemben lakó fiú az ötven éves simson robogóját szereli (heti több órában), akkor nem ez, hanem a mellette álló vadonatúj audi tűnik anakronisztikusnak.

22.3.15

.

olvasástörmelékek

(...) "Európa keleti felén, beleértve az immár EU-tagállamok némelyikét is, szembetűnő az állami akarat befolyása a történelmi múlt megítélésére. Ennek az emlékezetpolitikának a nemzeti közösség historizált önképe felel meg leginkább, amely a nacionalista beszédmód újbóli kizárólagos szorgalmazásával jár együtt.  Az állami történelempolitika mindenhatóságának kellő biztosítéka, hogy az iskolai (történelem)tanítás szoros állami irányítás alatt áll vagy lassanként ilyen helyzetbe kerül, és a történelem mint iskolai tantárgy ezek után tökéletesen kiszolgálhatja az állami emlékezetpolitikai célkitűzéseket." Gyáni


A csoki másik oldalán viszont: 
BULLFINCH
Pyrrhula pyrrhula 15cm
The attractive and brightly
coloured finch is deemed by
some to be the fruit growers'
enemy, due to his diet of
buds, tree flowers and
berries. It is the only bird
that shows any signs of
mating for life, and even in
winter the pair do not break
their bond.

21.3.15

.

A harmincas évei közepén járó berlini imám Ferid Heider, és a húsz évvel idősebb Daniel Alter rabbi együtt reklámozza a biciklis szakvásárt.


A dolog érdekességéhez tartozik, hogy pár éve a rabbit utcai antiszemita támadás érte a kislánya jelenlétében Berlinben (Schöneberg), és az eset azóta is élénken folyó diskurzust generált. Van rasszista erőszak, van muszlimellenes erőszak és van antiszemita erőszak a városban, és van erre reflektáló párbeszéd, ezt kezelő programok, cselekvő ellentartás. És nem csak peremre szorított kis csoportok viszik a vállukon a problémát, hanem mainstream akciók is, sok pénz, nagy figyelem, és emellett az ezzel is foglalkozó civilek támogatása.

.

Ez egy régebbi levélrészlet, amit most nincs időm átdolgozni blogposzttá, majd ha itt a látványos tavasz, meg időm is lesz, dobok hozzá szívfacsaróan szép képeket a zöld Berlinről :)

februári hajnal a Britzer Gartenben

(...)
 ...Ahogy elgondolkodtam rajta, nem biztos mégsem, hogy annyira ugyanazt gondoljuk erről. Én a szabadságot nem magukban a kiskertekben látom, hanem a lehetőségek differenciáltságában. Hogy ez egy skála, hogy a város élhetőségének fontos szempontja, hogy az életmódelemek, amelyeket választásra kínál, hogyan variálhatók szabadon, és mennyire differenciáltak. És Berlin kert témában nagyon nagyon erős.

Úgy, hogy pl ott van ugye
1. a Tempelhofer Feld, mint önálló kategória, a maga világszerte egyedülálló helyzetével. Egy éppenhogycsak szinten tartott, hatalmas terület, néha kaszálgatnak, de amúgy a költési időszakban védett madarak garmadája, egész évben távolinaplementenéző. Grill, barbecue kizárólag a nagyvonalúan kijelölt grillplatzokon. Kb olyan hosszú mint a Margitsziget, de azzal szemben a szélessége is majdnem annyi. Babakocsi, bakficz, bicikli, görkorcsolya, gördeszka, longboard, kite surfing, kiteboard, távirányítós autó, gokart, papírsárkány, repülő, helikopter, drón. Sólymok, pacsirták, fürjek, ezer más madár, rókák, nyulak, ürgék, egerek. Ingyen van a városlakóknak, mindenki használhatja, fajlagosan rendkívül olcsó, csak békén kell hagyni. (Már úgy olcsó, ha nem számítod bele, hogy a város mennyit profitálhatna, ha felparcellázná és eladogatná, abszolút frekventált fekvésű óriási terület) Ki is álltak érte elsöprő többséggel a berliniek egy 2014-es népszavazáson, én is kampányoltam mellette. Ez tényleg fantasztikus térélményt ad egy nagyváros közepén, imádják a városban élők.


2. Aztán ott vannak a tagoltabb, gondozott, tényleg parkszerű kisebb, kerületi Volksparkok, amiket láttam (Treptow, Schöneberg, Kreuzberg, Neukölln-Hasenheide Friedrichshain, Prenzlauer Berg, Wilmersdorf stb, de még Marzahnban is), gyönyörű állapotban, szintén mindenkié, de ezek tényleg parkok, virágok, fák, bokrok, ligetes elrendezés, lugasok, sok árnyék, kisgyerekekkel is ideális. Akármelyik lemossa Budapest parkjait a pályáról, Millenáris, Városliget, Kopaszi-gáti szerencsétlenkedés a kanyarban nincsenek. Grill, barbecue a kijelölt helyeken. Ide tartoznak még szubkulturális helyek is, mint a Görlitzer park a punkjaival, meg az afrikai menekült drogárusaival. És furcsa módon a Treptower park a Sztálin-idézetekkel kitapétázott szovjetemlékmű-komplexumával meg neonáci gyűjtőhely is lett, de ezt mástól tudom, őket nem láttam.

3. Aztán a belépődíjas, elegáns kertek, Botanischer Garten, Britzer Garten, kicsit arisztokratikus, de igazából bárki által megfizethető, talán egy euró, virágnyílós hetekben kettő. Itt is van minden, tó, sziget, sétahidak, a szigeten nyári koncertek, arborétumkultúra, tradíció, vízijátszótér, kisvasút, méhészkedés, százéves biciklik találkozója, ramadánfesztivál.


4. Aztán a játszóterek, sportparkok, pl Technikmuseum, Dreieck színpadokkal, gördeszkapályával, vizes pancsolós patakos cuccokkal, és a kicsik, valahol azt olvastam, hogy Berlin játszóterek mennyiségében egész Európában egyedülálló, most nem tudom hogy területre, lakosra, vagy gyerekszámra vetítve. Nagyon szépen felszerelt, fantáziamozgató játszóterek egyébként nem csak az elegáns helyekre kerülnek, hanem legalább ugyanennyire gondosan a bevándorlós környékekre is, pl Neuköllnbe, ahol lakom. Hát, ez is ordítóan más, mint a magyar minták, ha a nyolcadik kerületi esettanulmányokat olvasom, a hajam égnek áll. Szerintem itt ebben is tervezettség van, a játszótér egy barátságos integrációs felület nem csak a gyerekek, hanem a szülők számára is. Ez egy olyan homokozó, ahol barátságos környezetben lehet ismerkedni, és tompított konfliktusokon gyakorolni.


5. Aztán vannak azok a kertek, ahol átélheted, hogy te gondozod, de alapvetően közösek a dolgok. Community Garden, ebből is sokféle. Comeniusgarten, Kiezgarten a Tempelhofer Felden, Prinzessinengarten, közös infrastruktúra, közösen hozott szabályok, rendszeres találkozók, közös sütésfőzés a terményekből. Kis demokrácialaborok, és az emberek lelkesen működtetik, többnyire hosszú várólisták vannak, ha szeretnél egy darabka ágyást. Ilyenből van öreg török bevándorlók kertje (Bethaniennél), egykori DDR-polgárok kertje, nagycsaládos, keresztény, meg hipszter verzió is. De a legjobb, amit én nagyon szeretek, hogy ez sok helyen gyönyörűen keveredik, a kert erre nagyon jó terep. A Tempehofer egyik sarkában van pl a Schillergarten, ahol szeretnék én is egy Grundstücknek mondott ládányi helyet, és itt a kilencven éves török mámi nagyszerűen megfér a német anyukákkal, francia meg spanyol húszévesekkel, füvezgetőkkel, indiai meg portugál bevándorlókkal, meg endékás nyugdíjasokkal.


6. Aztán jönnek végül a Kleingartenkoloniek, és ebből is sokféle, frekventáltabb helyeken, kimondottan elegáns környezetben, háború óta megmaradt foghíjakon, mint a Schönebergiek pl, meg olcsóbb, távolibb, kiesőbbek is, autópálya mellett, meg vasúti töltés mellett (Baumschulenweg felé pl), és tényleg rengeteg. Van amelyik sínek között egy nadrágszíjsáv, de feldarabolva nyolc-tíz egymás utáni kis telekre, ez igazán megható. És tyúkokkal, szilvafákkal, mindenfélével, mindkét oldalon pár méterre az elzúduló vonatoktól. Itt vannak sztem a legszigorúbb szabályok, több évtizedes egymás mellett élések tényleg inkább négyzetméterben mint négyszögölben mérhető apró telkeken. Nem lehet télen ott lakni, fél a Bezirksamt a szociálisan lecsúszó öregektől (van aki mégis ott lakik amúgy, azt általában akad egy spicli, aki feljelenti, amikor télen látják a füstöt). Van ahol nem lehet ottaludni sem. A házikók, ha vannak, alig néhány négyzetméteresek, nagyon kicsi építménymagassággal, nem szigeteltek, ezekkel is igyekeznek a kiköltözést akadályozni. Tűzrakás, hangos kerti gépek szigorúan szabályozva. Szóval tényleg szűkösség, erős szabályozottság, a családiasság mellett, ez sztem Magyarországon nem nagyon működne. Mármint magyarok nem működtetnének közös erővel közösen hozott korlátozó szabályokat. De akik itt ilyent birtokolnak régóta, azok nagyon szeretik. Beszélgettem többekkel, fiatalokkal, idősebbekkel is, kelet- és nyugatnémet. És mindenki rendelgeti a katalógusból a magnóliafát, meg gingkót, meg futórózsát, meg barackhibrideket. Szerintem ez hasonlít egyébként a magyarországi víkendtelek-kultúrára, meg a szovjet dácsákra is, a befelé menekülés motívumával is. Csak sokkal jobb mert nem kell hozzá autózni, olcsóbb, kényelmesebb, időtakarékosabb, és valszeg sokkal közösségibb. Arra tudják használni a kis lakásokban lakók, hogy mégis valahova kitesznek egy műanyag homokozót meg egy kis pancsolót az unokáknak. Viszont erre a funkcióra az én nézőpontomból jobb alternatíva néhány más parktípus.

Vannak aztán még
7. A gazdagok villái saját kertekkel, parkokkal, Dahlem, Zehlendorf.
8. A kastélyok parkjai 
9. a rengeteg tó, és erdő minden irányban körben.

Van amelyiket én nem választanám a magam számára, de ez nem is fontos, hanem hogy mindenki azt illeszti az életébe, ami az ízlésének, lehetőségeinek stb megfelel. (...)


17.3.15

.

Jövök ki a Gedenkbibliothekből a Hallesches Tornál. Az U1 megálló felé szembejön egy konszolidált külsejű középkorú férfi, és egy körülbelül tizenöt centiméter átmérőjű üveggömböt egyensúlyoz a fején. Íme, ez az én városom.

15.3.15

.

nemzeti ünnep
Én azt szeretem Magyarországban, hogy messze van.
Amikor közelebb jön félek tőle. Amikor távolodik, összenevetünk a háta mögött megkönnyebbülten. Mintha apám helyett apámat látnám. Kösz, nem.

.

szerintem ezentúl minden hónapban megírok egy diplomát.
vagy lehet, hogy minden héten.
főleg, ha továbbra sem süt ki a nap.

.

Kinézek a könyvtár hatalmas üvegfalán, és a túloldalon, a hóvirágok között három nyuszi kapaszkodik elő a földbe ásott üregkuckókból. Kicsit nyúzottak, nem olyan gömbölyűek mint nyár végén, óvatos felderítők. Gondolom, a mélyben már ott szuszog a friss alom.
Két leharcolt mountain bike. Kék vaude táska. Itt a biciklin az üres oldaltáskát sokszor rajtahagyják órákra. Nem tudom hogy van, lopják pedig itt is a bicikliket eléggé, megrongálva is sokat látni a városban, leláncolva, elhagyatva rohadnak. És ezek a táskák jók is, nem is olcsók.
Három hím feketerigó. (Itt úgy mondják, hogy Männchen, cuki.) Behúzott nyakkal szaladgálnak, csak egy-egy futamatnyit, aztán biztos érzékkel félredobnak két levelet, és kikapnak alóla egy bogarat vagy lárvát vagy gilisztát.
Oben genannte három nyulak.
Egy széncinke.
Egy örvös galamb.
Egy pinty, Buchfink, Bergfink, ilyesmi talán, szép tarka.
Hullott száraz ágak.
Avarrá érett tavalyi lomb.
Ébredező fák.
Hóvirágmező. Ahol a hóvirágok nagyon összevisza bólogatnak, ott motoszkál a negyedik nyúl.

És van egy idegesítő nyirkorgás egész délután, ami tisztára olyan, mint a bagolyfiókák hangja. de talán ahhoz még korán van.

13.3.15

.

végiggondoltam, hogy miket szeretnék csinálni, amiktől boldog vagyok, és rá kellett jönnöm, hogy hát pont azokat csinálom.

.

 Sajnos nem én lőttem, a Berliner Zeitung hozta le a fotót. De ráismerek Berlinre :)


 Kedves Vendégek,

ha éhesek, itt nyugodtan egyenek, később is fizethetnek.
Ha épp nem tudnak fizetni, az sem olyan nagy baj, senki sem éhezhet.
Ha ismernek hajléktalant, vagy olyat, aki egyáltalán nem tud fizetni, küldjék ide, szívesen adunk egy ebédet és egy italt hozzá.

Kérjük, ne éljenek vissza ezzel a jószándékú felajánlással, hogy a valóban rászorulóknak segíthessünk.

Az önök Haci Baba Döner Grill Teamje

12.3.15

.


 Dobrý den

Az én projektem nagyon hasonló volt, talán egy fokkal kevésbé szomorú, nagyon komplex, mert volt benne sok játék, sok kreativitás, és végülis ültettünk együtt növényeket. Filmnek mindenképp szebb lett volna. De egyedül nem lehet.

Marika Pecháčková egy prágai lakásba költözött, amelynek erkélye egy belső kert néz: a kelet-európai sivárságra és nagy halom ürességre. Kétszáz ablak, kétszáz család néz ugyanarra a közös térre, ahonnan az élettelenségtől rendre elfordulnak a tekintetek. A film azt az erőfeszítést mutatja be, ahogy Marika megpróbálja lebontani a kerítéseket és egyesíteni a kisebb kerteket egy nagy, közös területté. Miközben a háztömböket vizsgálja, a félelem rejtett, belső mechanizmusait is feltárja, ami az egymástól való elzárkózást irányítja. „Ha valami élettelen mellett élsz, élettelen vagy te magad is.”


Vnitroblog


11.3.15

.

Nasser története egészen friss. Óriási figyelmet kiváltó, emberi jogi szempontból fontos pere holnap kezdődik a bíróságon. Először csak röviden össze akartam foglalni ezt a korábbi cikket  a Berliner Zeitungból, végül kb végigfordítottam.
 

Nasser Berlinben született, egy libanoni származású nagycsaládban. Amikor a szülei megtudták, hogy meleg, házasságra akarták kényszeríteni. Megszökött, elmenekült. Most feljelentette a családot – és nyilvánosan elmeséli a történetét.

A pert megelőzően Friedrichshain-Kreuzbergi polgármesteri hivatalban zártkörű sajtótájékoztatón mondja el a történetét, a polgármester, szociális munkások, és újságírók előtt.

Nasser elveszítette a szüleit, mert meleg. Számukra a homoszexualitás egy bűnös szenvedély, amiből ki akarták gyógyítani. Először fenyegették, megverték, majd kerestek neki egy menyasszonyt, és amikor ellenállt, megint megverték a fiukat. Nasser akkor 15 éves volt. Most pedig nagykorú, és módjában áll védekezni. Beperelte a családját. Mint mondja, nem bosszút akar, hanem elsősorban nyilvánosságot az esetének. Elmondani, hogy mi történt vele, és mindenképpen tudatni a hasonló helyzetben lévőkkel, hogy módjuk és joguk van védekezni.
Bár Nasser nagyon bátor, és azt mondja, akár a teljes nevével is vállalja a történetét, mégsem tanácsos így szerepelnie, vélik a szociális munkások.

A kreuzbergi Nassernek rokonai vannak Neuköllnben, Kreuzbergben és Libanonban is. A szülei korán házasodtak, az anyja 14 éves volt, az apja húsz. Bár a gyerekeknek úgy mesélték, szerelmi házasságot kötöttek, de Nasser most már kételkedik ebben. "Az anyám nagyon fiatal volt, és mindketten rendkívül konzervatív családból származnak, és nagyon szigorú, az iszlámban gyökeredző erkölcsi elveket vallanak.  A szüleim, a nagybátyáim, a nagynénéim mind azt gondolják, hogy a homoszexualitás halálos bűn."

A gyerekkorában nincs semmi különös, Berlin szívében laktak, három testvér, német és arab barátok, osztálytársak. Korán rájött, hogy meleg, tizenöt éves volt, amikor néhány barátjának elmesélte. Az egyik lány annyira megdöbbent, hogy továbbmesélte Nasser szüleinek. "Anyám zokogott, hogy a fia egy buzi, apám azt mondta, egy késsel elvágja a nyakamat." Nassernek jó oka volt azt gondolni, hogy ez nem üres fenyegetés. Egy nagybátyja leöntötte benzinnel, és megfenyegette, hogy fel fogja gyújtani.

A szülei megkorbácsolták. Nasser felemeli a kezét az asztalról és hegeket mutat. "Ezek akkor keletkeztek, amikor forró vízzel leöntöttek. De akkoriban senkinek sem mesélhettem el. A kórházban valami más sztorit kellett beadnom."

Az apja fenyegetőzése után elrohant otthonról.  Ez 2012 októberében volt, és Nasser nem tudta, hová menjen. "Nem ismertem senkit. A legtöbb barátom szülei azonnal visszavittek volna." Nem bízott a rendőrökben sem. Sejtette, hogy a hivatalnokok is rövid úton hazazsuppolják. Végül egy német barátjánál húzta meg magát, de tíz nap múlva hazament.

 Az anyja váratlanul barátságosan fogadta, meséli Nasser. A család ugyanis kitalált valamit. Vőlegény lett, és néhány héten belül meg is házasodik, közölték vele. Ez újabb sokk volt. "Nem akartam így élni, elfojtott szexualitással. Van egy ismerősöm Libanonban, aki szintén meleg, és így él, van egy gyereke is. Gyűlöli az életét."

Így ismét megszökött. Most megpróbálkozott az ifjúságvédelmi hivatallal. Ők kerestek számára egy helyet, ahol olyan fiatalokkal lakott együtt, akik valamiért nem élhettek a szüleikkel. Álnéven élt. Az iskolában – ahová most jár – sem ismerik a valódi nevét. Kapott egy személyes segítséget is, egy szociális munkást, akivel naponta kapcsolatot kellett tartania. A hatóság tudja, hogy a család nagyon veszélyes lehet.

Mindezek ellenére később megint megpróbált az anyjával találkozni és beszélni. De a megbeszélt időpontban az anya nem volt a lakásukban. Ehelyett az apa várta nyolc nagybácsival. "Egészen kedvesek voltak. Ittunk is valamit, teát, kólát. De az italomban altató volt. Elszédültem." A következő, amire emlékszik, hogy egy autóban ülnek az apjával, és egy nagybátyjával. "Az apám azt mondta, Libanonba megyünk, és ott felakasztanak. A házasság többé nem jött szóba." A román-bolgár határon feltartóztatták őket. Az ifjúságvédelmis szociális munkás, amikor Nasser napi jelentkezése elmaradt, azonnal jelzett, és kiadták a körözést. Nasser visszakerült Berlinbe.

A szociális munkások szerint a Nasseréhez hasonló történetek szenvedő alanyai főként lányok. Előfordul, hogy hasonló esetben elhurcolnak fiatal nőket. Ez a történet azonban felhívta a figyelmet az ifjúságvédelmi rendszer egy gyenge pontjára.
Van intézményi segítség nőknek és lányoknak, átmeneti anyaotthonok, ilyesmik. De a fiúkra, mint áldozatokra eddig nem annyira gondoltak. Tulajdonképpen leszbikus- vagy melegszervezetekhez lehet még fordulni. Leginkább az átmeneti lakhatás lehetősége hiányzik. A krízisközpontok főként anyákra és gyerekekre fókuszálnak. Fiatal férfiaknak igazából semmi sincs. Így Nasser egyelőre még mindig az ifjúságvédelmi hatóság egyik otthonában lakik.

Nasser azt mondja, többé nem fél a szüleitől. A verések, a megkorbácsolás, a leforrázás, a benzin után sem, már nem. Azonban az a kevés családtag is, akikkel a nagy családból még kapcsolatot tart, arra kéri, hogy tartsa titokban az identitását. Talán óvatosabbnak kéne lennie.

Hasonló esetek gyakran végződnek halállal, ezért Nasser nem csak bátornak, hanem könnyelműnek is tűnik. De amint mondja, nincs benne bosszúvágy, viszont el akarja mondani, mi történt vele, mi történik Berlinben. Ahogy meséli, nemrégiben részt vett egy melegfelvonuláson, és hosszú idő óta itt látta először az apját. A bámészkodók között állt az utca szélén, egyenesen a fiára nézett, keresztülnézett rajta. Az anyja azt posztolja a Facebookra, hogy nem bánt meg semmit, és a fiatalabb testvérei azt mesélik az iskolában, hogy a homoszexuálisok mind börtönbe kerülnek.
Talán ez az egyik ok, amiért a konfrontációt vállalja a bíróságon is: nyilvánosan elmondani a saját történetét, úgy, ahogy volt, és ezzel kitörni az áldozat szerepéből.

A bíróság előtt vádlottként az apa és két nagybátyja áll, az anyát valószínűleg csak tanúként hallgatják ki. A vád kiskorú bántalmazása, és személyes szabadság megsértése. A házasságra kényszerítés nem szerepel a vádpontok között, noha 2011 óta ez is önálló büntetőjogi kategória. Azonban egy tervezett házasság nehezen bizonyítható.

Egyelőre nehezen tudja elképzelni, milyen lesz a szüleivel ilyen hosszú idő után a bíróságon szemtől szemben találkoznia. Mit érez velük kapcsolatban? "Na igen, mindennek elenére ők a szülők. Ha mondjuk megtámadnák őket az utcán, mindezek ellenére segítenék nekik."

A vele történtek miatt sok időt elvesztett, és nagyon sokat mulasztott az iskolából. Most fogja befejezni a középiskolát. Azután légikísérő szeretne lenni. "Ha megházasodtam volna, a szüleim szemében minden rendben lenne" – nevet hitetlenkedve. Nasser rátalált a saját útjára, és büszkén jár rajta.