31.10.14

.

A kifinomult ízlésű proletár aki vagyok időről időre mindenféle szükséges vagy annak gondolt cuccokra vágyik  és árcédulák nélkül is biztos kézzel választja a legjobbat. Kitérő: cuccok – ezt a szót utálja Petyus sajnos. Pedig nem kellene, kontextus kérdése minden. Tedd ide kis puha cuccaidat, énekli a Lovasi a kicsi csillagnak.
A vágy ideális tárgya lehet klasszikusan egyszerű, minőségi anyagokkal – elegáns mint egy Hitchcock-hősnő.
Vagy letisztult high-tech minimalizmus, ezt a tökéletes és gyönyörű borítást hegesztés és csavarozás nélkül teremtettük. Pattant elő, teljes fegyverzetben. Ez a demonstratív tökéletesség vágykeltő és irritáló, Herman Aselberghs, a dekonstruktőr például éppen ezért szétszedi (auseinanderbauen, ahhhahaha).
Vagy újrafelhasznált anyagokat friss szemmel, fantáziával ötvöző, az öko-trendeket meglovagolva.
Vagy játékos, ironikus, idézetekkel operáló. Tudod, hogy ez az ing a dédnagymamám kedvenc ruhájából készült, és az anyám szabta magának tizenévesen? A vékony szürke selymen kis mintákkal, amiken el kell gondolkodni. Észreveszed, hogy a sárga gumicsizmám angol mesekönyvekből jött? Felismered, ha idézetet látsz? Látod, milyen vonzó és vicces egy negyven évvel ezelőtti sminkdivat elemeit felhasználni? Az idézet kicsi feszültséget ad, megmozgatja maga körül a teret. Érted, ha játékra, gondolkodásra hív?
Mindegy, a lényeg a tudatosság, hogy tudja mit állít, és azt állítsa átgondoltan, bátran.

egy klasszikus, kicsit konzervatív, őrülten szexi kivágású, és nagyon kényelmes fekete Clarks Bombay Lights – na, majd egyszer
ugyanez a régi kakasos nyalóka színében, jáááááááá – dettó
És még egy halom más szín, hát igen, nagyon szépek, aztán olyan lennék, mint konzervatív politikusnők, minden fényképen ugyanolyan szerelés, a szivárvány összes színében. A pumpsök előnye, hogy le se kell ülni, egy pillanat beleugrani, kibújni belőlük (Cs szerint ezért imádják a pornófilmekben is).
egy vakítóan vagány sportos - Scarpa Mojito Bicolor Curcao Spring – jaj, mindenképp! csak nem vízálló :(
egy hosszússzárú magas bőrcsizma, a kalóznős vonalhoz – ez kipipálva ,)
egy profi és vízálló futártáska – Freitag – haha, tudodmikor
meleg ruhák, profi anyagokból – igen, jó lenne
tablet, billentyűzet + tok + adapter + fólia + zár + biztosítás – ezt muszáj, nincs mese, megszakadok a kerregő vincseszteres őslaptopommal száguldozni egész nap
könyvek, fordítás, csillaglampion, a gyerekeknek
buszjegy + szállás + esőkabát, forró tea, meleg takaró, utazás, idegen városok, kis kifőzdék , bicikli, boldogság – IGEN, IGEN, IGEN IGEN!


30.10.14

.


Theater an der Front und in Gefangenenlagern des Erstern Weltkriegs. Jeden Freitag führt die Kuratorin, Anke Vetter, durch die Ausstellung. Beginn 16 Uhr, Entritt frei. Mein Kamerad - Die Diva in dem Schwulen Museum

27.10.14

.

Fatih Akin új filmje olyan témának fut neki, amiről rettentő nehéz jó filmet csinálni.



26.10.14

.

ich habe mich verfranzt.
hát ja, előfordul.

Minden oké? – kérdezte a mókus. Hát, kicsit elnavigáltam magam mondta a kisbagoly. Hol a mamám?  – Chris HAUGHTON, Kleine Eule ganz allein, Sauerländer, 2013.

umgangssprachlich; Im Ersten Weltkrieg nannte man den Navigator in den Flugzeugen Franz (Flugrouten-Anzeiger). Wenn dieser sich verirrte, hieß es, er hat sich "verfranzt". / szleng: az első világháborúban a repülőgép navigátorát Franznak nevezték (összevonás a Flugrouten-Anzeigerből). A névből ered az ige 'eltéved' értelemben.

25.10.14

.

Kijev, ősöreg villamos szerelvényei köszönnek egymásnak az erdőben, valahol
a Kontraktova plosa és Pusa Vogyica között.
Через ліс. Електрична, Контрактова площа – Пуща Водица, 2014.

.

Torstraße

24.10.14

.

Fáradhatalanul újra a kályhától – Mi volt ez a dolog a fallal?
És egyáltalán: "Tudtátok, hogy Németország nem is olyan régen két államra volt osztva?"

"A német polgárok jó része ma már nem tudja, mi a DDR rövidítés feloldása. Kérdezzétek meg a szüleiteket, ők tudják-e?"
A társadalmi emlékezet munkás dolog.



Nem tudom, készült-e hasonló, a huszadik század második felét, és a közelmúlt politikai átrendeződéseit gyerekek számára feldolgozó könyv a többi kelet-európai országban. Magyarországon nem láttam ilyet.

Az elsősorban persze a kelet-német oldalra fókuszáló  könyvben két gyerekkori barát, az 1945-ben nyolcéves Peter és Paul sorsát követi az olvasó. Peter és Paul csak pár saroknyira laknak egymástól, mégis, először két külön országban, majd hamarosan egy szinte átjárhatatlan határ két oldalán találják magukat, és a mindennapjaik egyre inkább különbözni kezdenek egymástól.
Milyen volt az élet, mit ettek, mit tanultak, hogyan ruházkodtak, hogyan szórakoztak, hogyan intézték ügyeiket az emberek a két Németországban? Hogyan fonja magába a személyes sorsokat a történelem, a politika és gazdaság eseményei  hogyan alakítják személyes életünket? Alapvető fontosságú mechanizmusokat magyaráznak el a szerzők gyerekek számára is érthető módon.

A kronologikus szálat végig kézben tartva
folyamatos előre- és visszautalások is segítik a megértést. Fotók, idővonalas összefoglalók és többféle közbevetés tagolja vizuálisan is a szöveget:
Definiálják a témához tartozó fontos fogalmakat (Kik azok a szövetséges hatalmak? Mi az, hogy demokrácia? Mi volt a Varsói szerződés? Mit jelent a propaganda? Mi az alkotmány?)
Külön elmagyaráznak gazdasági-politikai jelenségeket (Miért volt szüksége a kelet-német államnak nyugat-német márkára, és milyen stratégiákkal szerzett magának? Miért reagáltak a világ vezető politikai hatalmai lagymatagon a fal felhúzására? Hogyan alakította ki a Stasi a bizalmatlanság légkörét a társadalomban?) 
Beszúrnak a gyerekektől származó kérdéseket (Ha tényleg nem tetszett a DDR, miért nem mentek egyszerűen egyszerre mindannyian Nyugatra? Hogyan lehetett egyetlen éjszaka alatt kettéosztani egy országot? Hogyhogy nem lehetett banánt venni, és üresek voltak a boltok?)
Idéznek kortanúkat (Hogyan próbált gyerekként beszervezni a Stasi? Hogyan ásott a családom alagutat a házunk konyhájából a túloldalra?).
Azt tudtátok, hogy nézett ki a SED (Német Szocialista Egységpárt) vezetője, Walter Ulbricht? Nos, igen:



Verena GLANOS, Wie war das mit der Mauer?, Boje Verlag, 2014.

23.10.14

.

A város élhetőségének fontos szempontja, hogy az életmódelemek, amelyeket választásra kínál, hogyan variálhatóak szabadon, és mennyire differenciáltak.


14.10.14

.

Heverünk a magasra nőtt lengő fű között napsütötte őszi tobzódásban. Egészen közel suhannak el a kistestű, tarka sólymok. Falke? Turmfalke, igen.
Khori, mondja Nika. ქორი. Van egy ilyen gyerekvers nálunk, hess khori innen, menj az én udvarom fölül, ne vidd el a csibéimet. Azt hiszem, nálunk is van ilyesmi mondóka, héjával. Hess hess, héja, ne szállj udvaromra, valahogy így. Az alliteráció miatt is így jön ki jól. De más oka is van. De várj csak, Nikush, nézem, a khori az nálatok is a héja. A kis sólyom az k'irk'ita. Hát persze, így illik össze minden. კირკიტა.
A sólyom a sztyeppei kultúra örökségeként, de a lovagi költészetben is igazi nemes, elképzelhetetlen csak úgy hessegetni, azt inkább csalogatják, csodálják, vágyják. A sólyom a szeretett birtokolhatatlan a 12. századi Kürenberg lovagnál is. Vagy ez: Szállj le ide, sólyom, énekli a Sebő együttes  Nagy László bolgár ihletésű Sólyom-énekét. Az orosz mesében is a Fényes Sólyom változik át cáreviccsé a tollát megszerző lány előtt.
Hogy még egy csavar legyen, magyarul ez a kis elegáns Falke nem is sólyom, hanem vércse, vörös vércse. A vércséhez viszont nem az eleganciát társítja a magyar anyanyelvű beszélő, talán hogy benne van a vér, az asszociációs mezőjében is vérengző, vérgőzös, vérmes(?). Kilógó egérbeleket tépked a horgas csőr. Aki vércseszemű, az folyton zsákmányra les, vagy agresszíven harácsol. Legyen akkor ez inkább Turmfalke, vagy tényleg კირკიტა


Több mint egy éven által szép sólyommadárt
neveltem én, szelíd lett, ha hívtam, visszaszállt,
a szárnyait arannyal fontam be, tündökölt,
s akkor magasra lebbent, új ország várta, messze föld.


Újra láttam én most, átsuhant az égen, 
a selymes lábzsinórt még lengeti szépen, 
a szárnyain aranyszín csillogás remeg. 
Uram, kik csókra vágynak, engedd, hogy egyesüljenek.

Ich zôch mir einen valken mêre danne ein jâr.
dô ich in gezamete als ich in wolte hân
und ich im sîn gevidere mit golde wol bewant,
er huop sich ûf vil hôhe und floug in anderiu lant.


Sît sach ich den valken schône fliegen:
er fuorte an sînem fuoze sîdîne riemen,
und was im sîn gevidere alrôt guldîn.
got sende si zesamene die gerne geliep wellen sin!

(balra Radnóti Miklós fordítása, jobbra Der von Kürenberg eredetije)